Azt nem lehet pontosan tudni, mitől alakul így az élet genetikai, biológiai és pszichés okok egyaránt ott sorakoznak a háttérben. Könnyű volna a fogyasztói társadalomra, loholó életvitelünkre fogni a problémáinkat, ám a kényszerbetegség nem feltétlenül innen indul ki.
Magyarországon körülbelül 200-300 ezer embert érint élete során. A fóbiák, alkoholizmus és depresszió után ez a leggyakoribb pszichés megbetegedés. S csak azért hallunk ilyen esetekről ennyire keveset, mert a tünetekhez tartozik a titkolózás, a bűntudat, hiszen a betegek pontosan tudják, hogy olykor nem teljesen normális a viselkedésük. Önmaguktól változatni viszont nem tudnak ezeken.
Körömrágás, szemöldök- és hajtépegetés, hipochondria, szerencsejáték, kleptománia, kényszeres vásárlás
ezek a fogalmak mind a kényszerbetegségek spektrumába tartoznak, noha nem teljesen azonosak vele. Akkor lehet valódi, súlyos kényszerességről beszélni, ha mondjuk valaki képtelen elindulni otthonról, mert folyton visszarohan megnézni, elzárta-e a gázcsapot vagy négyszer mos kezet, mert szörnyen fél és undorodik a baktériumoktól.
A kényszergondolatok kategóriájába tartoznak a döntésképtelenségtől, kóros kételkedéstől való félelem, vallással, halállal vagy szexualitással kapcsolatos, illetve a szimmetriára irányuló kóros képzetek is. Sőt az is, ha az édesanya szorong, ha eszébe jut, véletlenül leejtheti vagy valamilyen gyógyszerrel megmérgezheti gyermekét, noha tudja, sosem tenne ilyet.
Ha olykor-olykor egy rossz nap felvidítására megajándékozzuk magunkat valamivel, bármivel, legyen az akár nem elengedhetetlenül szükséges dolog, az még nem kényszeresség. Az már viszont igen, ha annak ellenére, hogy nem engedhetjük meg magunknak, a tizenhetedik darab után megvesszük a tizennyolcadik ellenállhatatlan pénztárcát is, majd jól eldugjuk, nehogy a család észrevegye. Mert már megint nem tudtunk ellenállni a késztetésnek, már megint muszáj volt megnyugtatni magunkat valamivel.
De semmi vész, ez a betegség sem szégyen, gyógyítható, és kell is gyógyítani. Igaz, nem megy egyik napról a másikra, a gyógyszeres kezelés megkezdését követően általában csak 3-4 hét múlva érezhető a tünetek csökkenése, és a pszichoterápia is hosszabb időt vesz igénybe.
Tessék orvoshoz fordulni, ha ilyet észlelünk magunkon, mert egyáltalán nem ciki. Aztán meg úgyis csak jobban érezhetjük magunkat utána.