Atkins-, rizs- és pontdiéta

Zsírdús változatok

A pontdiétában
a tápanyagok pontértéket kapnak, a zsíros ételek egy-két pontot, a szénhidrátok pedig akár több száz pontot, miközben a napi tápanyagbevitel
nem haladhatja meg a negyven pontot. Könnyen kiszámítható, mi lesz ennek az eredménye: az emberek a létfontosságú szénhidrátfogyasztást drasztikusan visszaszorítják, és zsírt zsírral esznek.

A napjainkban legdivatosabb, fogyókúrázók ezreit egy táborba tömörítő, hallatlanul „sikeres” Atkins-diéta
sajnos a pontdiétához hasonlítható, minimális, 15-25 % szénhidrátbevitelt engedélyez a normális táplálkozás 60-65%-hoz képest.


Éljen a szénhidrát!

Bár legalapvetőbb tápanyagunknak, a szénhidrátnak napi táplálkozásunkból szakemberek szerint hatvan-hatvanöt százalékkal kell részesednie, az ennél nagyobb mennyiségeket előíró étrendek sem ajánlottak. Ezek az étrendek tápanyaghiányos (fehérje, vitamin- és ásványi anyag) állapothoz vezetnek.


A Pritkin-féle diéta
például húst és sajtot csak ízesítésre engedélyező, rendkívül fehérjeszegény étrend, aminek köszönhetően a szervezet előbb-utóbb saját tartalékait kezdi bontani, ami hosszútávon életveszélyes állapotot okozhat.






A rizsdiéta
kizárólag rizsfogyasztásra buzdít, amely a szervezet kiszáradásához vezethet.


A Schrott-kúra
alapján hetente négy borivó napot kell tartani, a hét fennmaradó három napján pedig sült szilvát és zsemlét lehet fogyasztani 700 kalória értékben. Ez az étrend hihetetlenül szegényes, a napi 700 kalória nem elegendő, és kérdés, hogy amikor éhgyomorra egész nap bort fogyasztunk, akkor a véralkoholszintünk estére milyen értéket fog mutatni.


A burgonyadiéta
napi 1 kilogramm krumpli elfogyasztásából áll, amit sós vízben kell elkészíteni.


A tojásdiéta
egy picit engedékenyebb, a burgonya mellett napi 5-6 tojást is beiktat az étrendbe. Mindkét kúra súlyos tápanyag- és vitaminhiányt okozhat hosszútávon.