A vasárnapi rántott hús helyett

Én a hős. Vagy inkább a robot …

Akármilyen furán is hangzik, én nemcsak hallottam, de tisztes túlélője is voltam ennek a hős akciónak. És ez most tényleg egy igaz történet! (Ne nézzetek furán!)

Merthogy dacolván a januárral, a hétvégével, Anyukám legendás főztjével, vasárnap kivételesen NEM a másnapi bulit nyögtem sután-bambán a tv előtt, és NEM is csacsogtam naphosszat a barátnőimmel, és még a finom husilevest sem kanalaztam a családom többi tagjával. Kimaradt bizony még a vasárnapi ebéd is. Sőt, még egy bödön joghurtos-mangós fagyinak is megmentettem az életét. Én, a hős. Vagy inkább a robot. Hasam kemény, kőporos, tekintetem jövőbe lát, combom helyén betontömbök. Merthogy: INKÁBB részt vettem ama bizonyos nlc-s fitness napon. (Bizony!)

… a hasi-popi-combi nyűvésen …

Őrültségnek tűnik, főleg a husileves mellett, de bánhatja, aki nem volt ott!
Hihetetlen energiával töltött fel, és most is, mikor e sorokat szántom, legszívesebben felpattannék a székből, hogy köredzést tartsak.
Én, a tunya-lomha, „vasárnapisülthúsfaló” kispolgár. (Bizony!)

A repertoár kimeríthetetlen volt: hastánctól kezdve a spinracingen át a popsiformálásig, a power jógáig és a latin aerobikig szinte minden szerepelt (+ nagyon sok olyan irányzat is, aminek eddig még a nevét sem hallottam). Póló nem maradt szárazon. Bevallom, az elején még csak félszegen kukucskáltam a termekbe (3 is volt, a babiloni hatás kedvéért), és szörnyülködve konstatáltam, hogy bizony vasárnap reggel kilenckor (!) dugig van a női öltöző, tombolnak a hormonok, és mindenki csak izzadni akar. Jáj. Mi lesz ebből?! Aztán engem is magával sodort a hév, és ugyan csak egy kis hasi-popi-combi nyűvésen voltam, mégis a világ leghatalmasabb hősének éreztem magam a végén. (Mi lett volna mondjuk egy flexi bar után?)

Gladiátorképző

Két hasprés között még filozófiai mélységekre is volt időm, mármint annak a ténynek a megállapítására, hogy: a fitness terem nem más, mint a népek olvasztótégelye. Együtt izzad, illetve olvad, kicsi és nagy, kövér és sovány, valamint másodpercenként születik a szolidaritás, és a “kitartás, már nincs sok”–barátság. De jó is ez! Végre nem vagyok egyedül a fókazsírommal! Hállelújja! A végén nemcsak az izzadtságban, de végeláthatatlan örömmámorban is úsztunk. Igen, igen megcsináltam! Én, a gladiátor!

Itt a nagy örvendezés közben majdnem elfelejtettem, hogy nem csak fizikai de mentális újjászületésben is részem volt, és ezt kivételesen most nemcsak a fitnessnek köszönhetem, hanem a ji-king sorselemzésnek, amelyből megtudhattam végre, hogy a jelem egy ko. Aki érti, tudja.

Lányok, asszonyok, ne hagyjátok magatokat, gyertek-gyertek, mozogjatok! 

Még több kép a rendezvényről! Kattints ide!