Sokan úgy gondolják, hogy a meséknek semmi közük a valósághoz, a hősök, a helyszínek és a megjelenő konfliktusok csupán a mesemondó kitalációi. Boldizsár Ildikó mesekutató szerint azonban már mindannyian találkoztunk táltos paripával, hétfejű sárkánnyal, vagy csúsztunk le az Üveghegy lankáin. Csak éppen a valóságban a hétfejű sárkányt főnöknek vagy anyósnak, esetleg önmagunk rosszabbik énjének hívják. A táltos paripát Mesternek vagy intuíciónak, az Üveghegyet legyőzhetetlen problémahalmaznak, a kősziklákat pedig a bennünket őrlő, ellentétes irányú folyamatnak nevezik. A mesék mindig, minden időben rólunk szólnak: emberi választásainkról, lehetőségeinkről és tévedéseinkről vallanak.
 |
Ki vagyok én?
A mese a XIX. század végéig a felnőttek műfaja volt, a történetek nem írásban, hanem szájhagyomány útján terjedtek. A hallgatóság célja nem a szórakozás vagy a mindennapos problémák félre tétele volt, a meséket inkább az tette érdekessé, hogy általa átélhetővé váltak a személyiség legmélyebb rétegei. Emellett lehetőség adódott az egyik legnehezebb kérdés megválaszolására: ki vagyok én? Boldizsár Ildikó szerint mindannyian hősök vagyunk a saját élettörténetünkben.
A gyermekek szívesen azonosulnak a mesehősökkel és bizony minden generációnak megvannak a sztárfigurái, akik mellett jól megférnek az örökifjú mesealakok is, mint Hamupipőke, Hófehérke vagy a sárkányölő királyfi.
A szóban mesélés a televízió, a videó majd dvd megjelenésével háttérbe szorult, pedig a felnőttek feladata az volna, hogy a gyermeket és a mesét megismertessék egymással. A meséléssel például megkönnyíthető a gyógyulás folyamata a kicsi életében, legyen szó betegségről vagy lelki terhekről. Hiszen a mesék legfontosabb feladata, hogy élni tanítanak, mivel megismertetik az életben előforduló helyzeteket, emberi tulajdonságokat.
Vallanak a kedvencek
Gyermekként azzal a mesehőssel azonosulunk legszívesebben, akinek jelleme vagy szerepe a leginkább vonzó számunkra, hiszen a mesében elfoglalt olykor nagyon is drámai helyzetében gyakran pontosan az történik vele, mint velünk a valós életben. Szenved, megpróbáltatásokon esik át, miközben ő is arra vágyik, hogy társra és boldogságra találjon. Neked ki volt a kedvenced az alábbi, jól ismert figurák közül?
Hamupipőke
A lány, akinek apja szerencsétlen házassága miatt szolgaként kell élnie saját házában. Ismerős szituáció? A gyermekek azonban nem ezt látják benne, hanem a gyönyörű lányt, aki elnyeri a herceg szerelmét, és így minden jóra fordul. Ha ő volt a kedvenced, valószínűleg romantikus lelkületű felnőtt lettél, egész lényeddel a szerelemnek, a társra találásnak élsz, sőt, megeshet, hogy mindent annak rendelsz alá.
Kacor király
A népmesék hősei mindig is fontos helyet foglaltak el a magyar meseirodalomban. Kacortól, az erdő félelmetes királyától minden állat félt, mert nem tudták, hogy valójában ki is ő. Az a gyermek, aki őt kedvelte, céltudatos, uralkodó típusú, mégis kicsit rejtélyes felnőtté válik.
Mazsola
Mazsola, a bájos malac 1963-ban mutatkozott be a tv-nézőknek és 135 héten át uralta a terepet. Az igazi fiatalság és gondtalanság jelképe. Akinek ő volt a szíve csücske, valószínűleg mindig kedves és jókedvű, viszont képtelen a taktikázásra.
Hófehérke
Az abszolút tisztaság jelképe. A mostoha gőgje és bosszúja elől elmenekülő királykisasszony története máig az egyik legkedveltebb mese. Ha Hófehérke volt a kedvenced, mindig tisztán kerülsz ki az összetűzésekből. Ám néha inkább a menekülést választod, hogy ne kelljen szembenézned a sorssal. Félénk és becsületes vagy, lelked mélyén kissé hiú természet.
A királyfi figura
A mesékben minden királyfi hasonló célért küzd. Le akarja győzni a sárkányt, meg akarja menteni a királykisasszonyt, vagy mindkettőt egyszerre. Akinek a királyfi volt a kedvence, céltudatos és eltántoríthatatlan. Általában eléri, amit szeretne. Állhatatos, soha nem adja fel, érveit bárkivel szemben megvédi.
