Szerinte a hízásra való hajlam azt jelenti, hogy szervezetünk homeosztázisa – azaz a belső környezet egyensúlya – könnyen felborul.
Magyarán, testünk általános egyensúlyi állapotában és anyagcseréjében olyan rendellenességek állnak elő, amelyek menthetetlenül túlsúlyhoz vezetnek. Egészségünket (harmonikus létünket) pedig jórészt magunk befolyásoljuk, elsősorban életvitelünkkel és azáltal, hogy miből, mikor, mennyit, milyen összetételben és milyen gyakran eszünk.
Dr. Nys három alapvetően különböző, elhízásra hajlamosító típust azonosított: nevezetesen az inzulin-, a leptin- és a stressz-típust, valamint ezek keverékét. Szerinte ezektől függ, hogy az egyensúlyából kibillent szervezet hogyan reagál a különféle táplálékokra.
Természetesen gyakoriabbak a vegyes mint a tiszta típusok, mint például az inzulin-leptin, inzulin-stressz, leptin-stressz kombinációk.
A felsoroltakon kívül meg kell említenünk még néhány fontos tényezőt, melyek szerepet játszhatnak az elhízás folyamatában. Ezek a testedzés, az érzelmi egyensúly, a vércsoportunknak megfelelő táplálkozás, illetve ezek hiánya.
A rendszeres mozgás és fizikai aktivitás tartama alatt szervezetünk felgyorsítja anyagcserénket, így fogyásunk nyugalmi állapotban is folytatódik. A mozgás szabályozza vércukorszintünket, fokozza energiánkat, és javítja közérzetünket. A jó közérzet és az emelkedett vitalitás tovább fokozhatja fizikai aktivitásunkat és hozzájárul érzelmi egyensúlyunk helyreállításához. Ehhez még azt kell hozzátenni, hogy megfelelő összeállítású étrendkiegészítő rendszeres bevitele elősegíti céljaink megvalósulását.
