nlc.hu
Életmód
A medve és az angyal

A medve és az angyal

Történetünk kezdetén – miként minden valamirevaló medve – Coccolino is téli álmát aludta éppen. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az erdõ egyik legtágasabb, legkényelmesebb odújában-

 
(ami valaha egy húsztagú pocokcsaládé volt) állt egy nagy ágy – és ebben az ágyban, piros-fehér kockás huzatú puha paplan alatt aludt Coccolino.

Csak a füle hegye látszott ki a piros és fehér kockák alól. (Megjegyzem, mindig nagy gondot fordított arra, hogy semmi se hibádzzon a téli álom körül!) Az odúnak volt ablaka is, de azon most összehúzták a függönyt – nyilván azért, hogy ne jöjjön be a fény. Az ágy mellett éjjeliszekrény állt, rajta egy mesekönyv (azt olvasgatta hónapokkal ezelőtt Coccolino, aztán belealudt az olvasásba), és még volt ott egy vekker is. Nos, ez a vekker (teljes nevén: Ébresztőóra) valamikor a tél végén elromlott, nem csengetett, nem berregett, meg se nyikkant, egyetlen mukkot sem adott ki magából, úgyhogy Coccolino – akinek a csörgésre rég fel kellett volna ébrednie, mint minden valamirevaló medvének – még mindig mélyen aludt.
Pedig odakint már tavasz volt!
Az erdei állatok egyre csak várták őt, és nem értették, miért nem jön elő – hisz már kibújtak az első rügyek, már felemelte a fejét a hóvirág, már az első költöző madarak is visszafelé vették az irányt – és Coccolino sehol.
Végül úgy döntöttek, hogy megkérik a Mintás Társaságot, hogy járjon utána a dolognak.
A Mintás Társaságról azt kell tudnotok, hogy – miként a neve is sugallja –
az erdő mintás állatait tömörítette magába, szám szerint egyelőre
csak négyet, s közülük a legmintásabb volt a társaság feje….

 

Kíváncsi vagy a mese folytatására? Kattints a »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top