 |
A szeretet az egyetlen, ami segíthet az elfogadhatatlan elfogadásában.
Éreztem, hogy a második terhességem más, mint az előző. A magzatvíz-diagnosztika nem mutatott semmi rendellenességet. A férjemnek sem beszéltem a mardosó kételyeimről. A szülés után csalódottságot éreztem, végtelen ürességet, amikor felfedeztem a kór jellegzetes jegyeit. Borzalmas másfél hónap következett, egyszerűen nem találtunk olyan intézményt, ahová nyugodt lélekkel beadtuk volna a gyereket. Eldöntöttem, a fiam velünk marad. Felajánlottam a férjemnek a válás lehetőségét, és a többi családtagnak is felkínáltam a választást, hiszen nekik is meg kellett barátkozniuk a baba másságával. A legtermészetesebben a lányom, Orsi viselkedett.
Anyuék csak annyit mondtak, hogy Botika sérült, és nagyon kell vigyázni rá. Volt idő, hogy nem mertem erről beszélni az iskolában, de aztán segített az igazgatóm, és feloldódott bennem a gátlás. Nyíltan mertem szólni arról, hogy az öcsém más, mint a többiek, több szeretetet tud adni. Azért lettem gyógypedagógus, mert vonz a feladat.
Időközben hazatért a családfő, Kiss Tamás a legkisebbel, a négyéves Dorkával. A kislány leült a szőnyegre építőzni a bátyjával, így nyugodtan kifaggathattam édesapját.
Véletlenek nincsenek! Tudtam, hogy Boti azért érkezett hozzánk, hogy tanítson bennünket gondolkodik el az édesapa. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a felelősség nyomasztó terhét. Boti valószínűleg sohasem lesz önálló, tehát a mi dolgunk, hogy élete végéig gondoskodjunk róla. Miután hazahoztuk, én elutaztam külföldre tanulni. Mire hazajöttem, a fiam sokat fejlődött. Azt hiszem, addigra mindnyájan elfogadtuk a helyzetet. És ez a kulcsszó! Aki nem tud beletörődni, annak küzdelem minden perc. Mi viszont elfogadtuk, hogy nincs ha, ő ilyen, nekünk kell alkalmazkodni hozzá! Nem dugdostuk. Egészen kicsi korától kezdve jár velünk étterembe, színházba, mindenhová. Megtanult viselkedni. Integrált bölcsődébe és óvodába járt. A XIII. kerület hozzáállása példaértékű, a Prizma Általános Iskola foglalkoztató tagozata kiváló. A lehető legtöbbet hozzák ki a gyerekekből. Valószínűleg azért mozog olyan könnyen a fiam a színpadon Szalay Kriszta darabjában, az És a nyolcadik napon -ban, mert az iskolában folyamatosan szerepelnek a gyerekek. Akinek nem jut szöveg, az lehet fa, bokor vagy akár kisördög, de egyetlen gyerek sem marad ki.
Eredetileg is három gyermeket szerettünk volna válaszol ki nem mondott kérdésemre az édesanya. Olyan erős volt bennünk a szándék, hogy nem adtuk fel, folyamatosan próbálkoztunk. Még három Down-szindrómás magzatom volt, de negyedszerre, negyvenegy évesen megszültem a Dorkát. Boti nagyon örült a testvérkének ők ketten csodásan megértik egymást. Nekünk ez a legfontosabb! Boldogok vagyunk, hogy három csodás gyerekkel ajándékozott meg a sors.
