nlc.hu
Életmód
Kalandra fel!

Kalandra fel!

Egy nyolc méter magas, kifeszített kötelekbõl álló akadálypálya elõször inkább félelmetesnek, mint jó bulinak tûnik. Az elsõ lépések megtétele után azonban a félelem izgalmas kihívássá, az összes erõpróbán túljutva pedig igazi kalanddá válik. Az új személyiségfejlesztõ módszert a vállalkozó kedvû sztárok mellett a fõszerkesztõnk is kipróbálta.





Érezted már, hogy annyi a stressz, a kezelhetetlen probléma az életedben, hogy egyedül nem tudsz felülkerekedni rajtuk? Előfordul, hogy nem vagyunk képesek megbirkózni ezekkel a pszichés válságállapotokkal. Legalábbis egyedül nem. A kalandterápia hatékony segítséget nyújthat ebben.

„Minden ember magában hordja a változás és a fejlődés lehetőségét, és képes a saját erejéből megújulni – vallja Dudits Dénes, a Hotel Renascor Egészségközpont terápiás programigazgatója. – A kalandterápia azon alapul, hogy az ember akkor tanul a leghatékonyabban, ha elhagyja saját kényelmi zónáját. Szokatlan helyzetekben mindenki kibillen az egyensúlyi állapotából, ám pszichéje, lelke, egész önmaga arra fog törekedni, hogy visszaállítsa ezt az egyensúlyt, miközben fejlődik és tanul.

A kalandterápia a személyiség fejlesztését célozza meg, hatékonyan alkalmazható stresszkezelési problémákkal küzdőknél, olyanoknál, akik nem tudják az idejüket hatékonyan beosztani, vagy akik nehezen dolgoznak csapatban, sőt, akár szenvedélybetegeknél is. A kaland során a résztvevők döntésének következménye azonnal nyilvánvalóvá válik. A jó és a rossz döntések azonnal megerősítést kapnak, így a feladatmegoldási stratégiákról azonnal bebizonyosodik, hogy sikeresek-e.”






Egyedül nem megy


A mászást egy rövid beszélgetés előzte meg, melyben arra kérte Dudits Dénes a résztvevőket, hogy gondolják át, milyen várakozással vágnak neki a pályának, mit tanulhatnak a feladatokból, hogyan tudnák az akadályok leküzdését párhuzamba hozni saját életük helyzeteivel. Valódi terápiás helyzetben ezeket a gondolatokat ki kell mondani és tudatosítani kell.

Ezután a bátor jelentkezők megtanulták, hogyan bújjanak bele a védőfelszerelésbe, és milyen biztonsági szabályokat kell betartaniuk a pályán, hiszen a karabinerek helyes átkapcsolása, a biztosítókötelek állandó ellenőrzése, egymás folyamatos figyelemmel tartása komoly odafigyelést kíván. A pályán párosával kell haladni, sőt, kizárólag így lehet boldogulni. A kalandra a koronát az óriáshinta tette fel. A tízméteres kötélen, mint egy liánon hintáztak a résztvevők, így tapasztalva meg a szabadesés mámorító élményét.






A bevállalós páros

Stohl András színész
András láthatóan nem számított rá, hogy ennyire fogja élvezni a kalandot. Ahogy elmesélte, lentről egyszerű mászókának látszott a pálya, ám a várakozással ellentétben hihetetlen fizikai és lelki élményben volt része. Mindent ő próbált ki elsőként, és általában ösztönösen ráérzett a legjobb megoldásra.

Együttműködés a társsal: „Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni Patríciával, én mentem elöl, ő drukkolt nekem, biztatott, aztán én vártam őt az akadály másik oldalán, és segítettem a tanácsaimmal. Egyértelműen én voltam a domináns kettőnk közül, de szerintem ez mindig így van, ha egy férfi és egy nő dolgozik együtt. Ráadásul ez abból is adódott, hogy én jutottam túl előbb az akadályokon, ezért a tapasztalataimmal, biztatásommal úgy tudtam segíteni a társamat, mint egy kisgyereket. Lelkileg támogattuk egymást, és együtt örültünk a sikereknek.”





Együttműködés a csoporttal:
„Nem tudtam figyelni a többiekre, mindig az aktuális feladatra koncentráltam. Az akadály volt maga a cél, amit le kellett küzdenem.”

Legnehezebb pillanat: „Az első akadály teljesítése után megszédültem, pánik lett úrrá rajtam, és úgy éreztem, nem tudok továbbmenni. Nyomasztott, hogy átjöttem egy nehéz akadályon, visszafelé nincs út, a következő feladat pedig ránézésre szinte teljesíthetetlennek tűnt. A többiektől sok jó tanácsot kaptam, ám leginkább a hiúságomnak köszönhettem, hogy sikerült továbbmenni. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy kudarcot valljak. Erőt véve magamon elindultam, és az akadály végül nem is bizonyult olyan nehéznek.”





Tanulság:
„Bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok lehetetlennek tűnő helyzeteken is úrrá lenni. Ez önbizalmat adott a hátralévő akadályok teljesítéséhez.”

A terapeuta észrevételei: „András nagyon gyakran a humort használja a feszültség, a szorongás oldására. Fontos neki, hogy elismerjék a teljesítményét. Az önmagának és másoknak való bizonyítás egyformán lényeges. A kaland során adódott számára egy kritikus helyzet, amelyen a többiek segítségével tudott úrrá lenni. Ez a helyzet bebizonyíthatta, hogy az életben is érdemes segítséget kérnie, mert néhány jó tanács megadhatja a kezdő lökést, hogy saját energiáit újra mozgósítva megoldhassa a problémáit.”

És mit tapasztaltak a többiek?»

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top