Réz András esztéta
Keserves tény, hogy a nők döntő módon egymásnak, a nők által elfogadott divateszménynek próbálnak megfelelni. A hímeknek semmi szerepük ebben a folyamatban. A nők gyakran jobban hisznek a tükörnek, mit a férfiaknak. Ez azért rémes, mert a férfiak – a gyengébb nem – kevéssé szerelmesednek bele előírásos test- és ruhaméretekbe: nőkbe szoktak beleszeretni. Ezért aztán nem könnyű elviselniük, amikor az a fehérnép, akit szépnek, vonzónak találnak, állandóan azon lamentál, hogy ő rút, visszataszító, undorító.
Ami a címlaplányokat illeti: kamaszkorú férfi egyedre erőteljesen hatnak, de talán már ők is sejtik, hogy a cover girl nemfeltétlenül születésétől fogva olyan tökéletes, amilyennek látszik.
Különösen azok, akik már használtak Photoshopot.
Csernus Imre pszichiáter
A plakát nőideálja, úgy érzem, nem hús-vér ember. Szimpla kétdimenzió. Hiányzik belőle a lélek, vagy a kisugárzás. A hús, kedves Nők Lapja Cafe olvasói, megöregszik, a plasztikai sebészek áldásos tevékenysége ellenére is. 🙂
Úgy látom, ez a kisugárzás a nőies, férfias nőkből is nagyon sokszor hiányzik az életük bizonyos területein, amely nagyon sokat számít. Ezt kompenzálják hol ezzel, hol azzal. Rengeteg nővel találkozom, akik virítanak, vagyis a sokkal jobb képüket mutatják, mint ami van.
Pedig van szívvel-lélekkel élő NŐ.
Kemény munkával érhető el.
Kornis Mihály író
Az ideális nő tudja, hogy a párja akkor lesz hű hozzá, ha a szeretete féltékenységtől mentes szabadságot nyújt a számára. Vagyis ha a nő szerelmében van valami feltétel nélküli odaadás. Ez tiszteletet ébreszt – eddig csak az édesanyánk szeretett minket ennyire -, és a nő örök szövetségesére talál az ideális férfiban. Aki vagyok.
A kor kreált nõképérõl: Számológép-fejű szilikondaganat.
Aki “pamelaandersonos”, az nálam esélytelen.
Baló Péter szerkesztő
A kornak több kreált nőképe van, pl. a Pamela Anderson-féle szőke nagymellű, vagy a vattaszemű piszkafa manöken, úgyhogy lehet választani, bár tény, hogy egyik sem normális nőfajta. Nekem nincs nőideálom, volt izmos-sportos meg kis dundi feleségem, meg manökenalkatú barátnőm is, nem a külcsíny a fontos. Nem érdemes emiatt frusztrálódni, ráadásul Pamela civilben, smink nélkül ugyanolyan, bárki más ember lánya.
Bus István újságíró
A kor nőideálja ma már mindenképpen mikroprocesszorokban és memóriákban születik. Vagy úgy, hogy az alapanyagot, a hús-vér modellt digitálisan tuningolják és vetik alá szépészeti beavatkozásoknak lásd: számítógépes retusálás , vagy pedig nem is létezik alapanyag, hanem a programozók által kel életre egy virtuális szellemkép. Lara Croftot említeném, mint eklatáns (és nagyon nagy mellű) példát. Tudatában vagyok, hogy a csajokat frusztrálja a nem létező, tökéletes szépség. Ameddig ez arra sarkallja őket, hogy hetente kétszer menjenek el fenékre gyúrni, talán nem is baj. De ha valakit boldogtalanná tesz és gyanítom, hogy sokan képtelenek utolérni a plakátlányok hűvös szépségét -, az már nagy gond, amire, bevallom, kevés gyógymódot ismerek. De talán érdemes rákeresni a neten a bibircsókos, zsíros hajú és lengedező úszógumijú Britney Spears-fotókra, vagy Angelina Jolie-ra, amikor egy zúzós éjszaka után smink és fél arcot eltakaró napszemüveg nélkül merészkedik ki Kalifornia záporozó napsütése alá.
Személy szerint nekem nincsen az agyamban nőideál. A plakátcsajokon persze elidőzöm – úgy kábé öt másodpercig. Ennyit azért feltétlenül megérdemelnek.
