Sikerakadémia

Az attól függ. Elhatározásainknak számos gyökere lehet, és sokszor nagymértékben az indíttatás határozza meg azt, hogy milyen lendülettel vágunk bele a végrehajtásba.  Kinek fontos ez a cél?  A szeretteid szerint tenne jót Neked?  A társadalom elvárásainak próbálsz megfelelni?  Először próbáld megfogalmazni, miért tartod TE fontosnak a kitűzött célt.  Miben változna az életed, ha elérnéd?  Talán önmagadra tekintenél másképpen?  Milyen érzés szembenézni magaddal a tükörben, és megegyezni, hogy mégsem vágsz bele?

Miért is kellene lépnem?

Sokszor azért hiányzik belőlünk a motiváció, mert nem a saját értékeinknek megfelelően tűzzük ki a céljainkat.  Én viszont biztosan tudom, mennyire fontos nekem, hogy megosszam olvasóimmal a szakmámban elsajátított trükköket, amelyek kiegyensúlyozottabb, boldogabb élethez vezetnek. Akkor miért tartott ilyen sokáig?

Túl nagy a fa, kicsi a fejsze

A második gyakori probléma, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket.  Nem pontosan határozzuk meg, mekkora előremenetel számítana már sikernek.  A “munka” nagysága elbátortalanít, és elveszi a kedvünket.  A maximalizmus nem mindig a legjobb lépés. Valóban csak akkor kezdesz el leszokni a cigiről, amikor úgy érzed, hogy egyik percről a másikra abba tudod hagyni? Tényleg csak akkor akarsz egy kis pihenőt beiktatni, amikor időt tudsz szakítani egy hetes vakációra? Érdemes addig várni a tornával, amíg minden héten háromszor lesz erre egy órád? Valószínűleg nem.  Minden lépés a cél felé előnyöket és főleg sikerérzést idézhet elő. Talán nem kell egy egész cikk-sorozatot, vagy akár egy teljes cikket megírnom ahhoz, hogy elkezdjem.  Ha csak az első cikk témájával előállok, már tettem egy nagy lépést!

Pont most és pont így!

De nem jut semmi okos az eszembe. Teljes megtorpanás. Az időzítés az egyik legfontosabb tényező. Miért pont most kezdenék bele? Azokat a célokat fogjuk megvalósítani, melyek valamiért éppen akkor fontosak nekünk. Így meg kell találnunk a pillanatnyi ösztönző erőt, és a cél jelenlegi kapcsolatát az értékeinkhez. Ekkor jött a gondolat. Nem vagyok egyedül ezzel a problémával, és ez a cikk talán segíthet másoknak is.

Jó célokkal!

Én nem hiszek a lustaságban. Csak a rossz célkitűzésben vagy célmegközelítésben. Legyenek a céljaid számodra fontosak, pontosak, mérhetőek, elérhetőek és időben megfelelőek. Keress valakit, aki megérti az indíttatásod, és szeretettel, megértéssel, ugyanakkor számonkéréssel segít a haladásban.