Általában néhány hónaptól egy évig terjed az az időszak, amíg az új munkatárs a helyére kerül a cég szervezetében, mind szakmai, mind emberi értelemben. Hogy ez a néhány hónap minél zökkenőmentesebb legyen, összefoglaltuk neked néhány pontban, hogy mikor mit tegyél, hogyan viselkedj, mit mondj és persze mit ne. Jó munkát! Drukkolunk neked!
Első nap: A nagy fellépés
 |
Nadrágot javaslunk törpe tűsarkúval, világos felsővel, színes zakóval: ebben nem leszel se túl-, se alulöltözött. Nehogy kiskosztümben jelenj megy egy farmeros-pólós közegben!
Jó úton jársz: ha bemutatkozásnál határozottan, és nem túl sietősen szorítasz kezet, és nemcsak a nevedet hadarod el, hanem hozzáteszel valami kedveset, személyeset is: milyen szép ez a nyakkendő, vagy reggel már láttalak a parkolóban, az én kedvenc autóm is a Golf.
Első hét: Megtörik a jég
Ez aztán mélyvíz: most kell rájönnöd, miért is vagy itt, pontosan mit várnak tőled. Légy nagyon tudatos! Minél előbb vedd számításba, hogy a te elképzeléseid és a cég elvárásai mennyiben fedik egymást. Ha szükséges, kérdezz meg minden apróságot a főnöktől vagy a kollégáktól. Mennyire veszik szigorúan a határidőket? Milyen formában kéri a főnök az emlékeztetőt az értekezletről? Van-e ebédszünet? Ha befejezted a munkádat, hazamehetsz-e előbb, vagy ki kell húzni a munkaidő végéig?
A munka mellett ne hanyagold el az emberi kapcsolatokat sem. Apró, de hatásos trükk: ha valakit megszólítasz, mindig mondd ki a keresztnevét, ettől az illető fontosabbnak érzi magát.
Jó úton jársz, ha: egyetlen kávémeghívást sem utasítasz vissza. Először valószínűleg a pletykafészkek és a szoknyavadászok csapnak le rád, de sebaj! Légy kedves, érdeklődő, diplomatikus, és mosolyogj mindig abból nem lehet baj. Ha pedig az ebédszünetedet is a többiekkel töltöd, hamarabb befogadnak maguk közé.
Első hónap: Belerázódsz
Mostanra már biztos megértetted, hogy a beilleszkedés legalább annyi erőfeszítést igényel, mint maga a munka. Itt ugyanis két fronton harcolsz: egyrészt kapcsolatokat építesz a közvetlen kollégákkal, másrészt igyekszel elsajátítani a vállalati kultúrát. Nem mindig könnyű a felszín mögé látni, és úgy cselekedni, hogy senkit se bánts meg. A valódi rangsort gyakran nem a hivatalos beosztások határozzák meg, hanem az egyének közti erőviszonyok. Nem ritka, hogy a titkárnőnek nagyobb a befolyása a főnökre, mint a csoportvezetőnek, de ahhoz, hogy ezt feltérképezd, idő kell. Figyelj, fülelj, jegyzetelj magadban, hogy felfedezd a csoport rejtett törvényeit! Így később sokkal hatékonyabban el tudod érni, amit szeretnél.
Jó úton jársz, ha: az első hónap végére már tudod, hogy kik azok, akik nem bírják egymást, és kik azok, akik mindig kiállnak egymásért. Ha pedig a szomszéd asztalnál ülő kolléganő, akit nem kedvelsz túlságosan, megsúgja neked a cég küszöbön álló költözésénének szupertitkos részleteit, akkor gratulálhatsz magadnak: öles léptekkel haladsz a beilleszkedés útján!
Három hónap: Fordulópont
Napokon belül lejár a próbaidőd, és kicsit pánikba esel. Vajon kedvelnek? Elégedettek a munkáddal? Nem hiszik rólad, hogy túl lelkes vagy? Vagy éppen túl lassú? Meghosszabbítják a szerződésedet? Mert igaz ugyan, hogy a tapasztalataid és az önéletrajzod alapján vettek fel, de úgyis az számít, hogy éles helyzetekben mire vagy képes. Ám ne felejtsd el: a te szempontjaid is fontosak. Gondold végig őszintén, hogy egyáltalán itt akarsz-e maradni, hogy mit nyersz és mit vesztesz ezen a munkahelyen. Jól érzed magad? A próbaidő végén neked is jogod van felállni!
Jó úton jársz, ha: van már olyan kollégád, aki többször fordult hozzád tanácsért. Ha azt veszed észre, hogy mindinkább adnak a szavadra, és egyre többször bevonnak hosszú távú tervekbe is, akkor gratulálunk: sínen vagy! Kiálltad a három hónapos próbát!
| Elkerülhető bakik Nem emlékszel pontosan a kollégáid pozíciójára. Túl hamar beavatod a kollégáidat a magánéletedbe. Ne légy naiv: a végén még ellened fordítják az információt! Lelkesen elfogadsz egy megbízást, közben remegsz a felelősségtől. Sose hagyd figyelmen kívül a testbeszédet: többen értik, mint gondolnád! Túl szorosra fűzöl egy-egy kollegiális viszonyt. De légy észnél, és válaszd külön a magán- és a szakmai életedet! Ugyanabban a tempóban hajtasz, mint az előző munkahelyeden. Hozzá vagy szokva, hogy hatékonyan, holtidők nélkül végezd a munkád ami dicséretes, de új környezetben inkább próbálj alkalmazkodni a többiekhez, legalábbis az első hetekben. Így nem tűnsz majd strébernek. |
Hat hónap: Bevettek a csapatba
Tudjuk, hogy szívesen hátradőlnél, de még ne tedd! Elmúlt az első lelkesedés, de kollégáidnak és főnökeidnek érezniük kell, hogy hosszú távon is jó vásárt csináltak veled. Erősítsd meg őket ebben az elképzelésükben, ezért azt javasoljuk: még ne lazíts. Ha rád bíznak egy feladatot, amely nem a te hatáskörödbe tartozik, vállald el, de tedd a kollégáid előtt egyértelművé, hogy ez nem a te dolgod, nem is te kérted. Ha mindig elérhetőnek bizonyulsz, idővel nélkülözhetetlen leszel de vigyázz, nehogy visszaéljenek a jóindulatoddal!
Jó úton jársz, ha: minden pletykáról értesülsz. Nem tűnik nagy dolognak, valójában azonban a bizalom fokmérője, ha valaki bennfentes információkkal ajándékoz meg. Ha pedig nemcsak egy kolléga sündörög oda hozzád a legújabb hírekkel, hanem több is, akkor biztos lehetsz benne, hogy befogadtak.
Kilenc hónap: Lazíthatsz!
Megérett az idő, hogy önmagad légy. Nyugodtan állj fel az asztaltól, ha végeztél a kimutatással, ne csinálj úgy még fél órát, mintha a számok útvesztőjében kanyarognál, csak hogy fontosabbnak tűnj. A te kezedben van a munkád megszervezésétől a célok kristálytiszta megfogalmazásáig minden, nyugodtan dolgozz hát a saját tempód, vérmérsékleted szerint. Már bizonyítottál. Elkezdhetsz azon is gondolkozni, hogy hogyan tovább: nemsokára megérik a helyzet az előléptetésedre! Persze ne bízd el magad, ne légy gőgös, de azt azért nyugodtan könyveld el, hogy hasznos, munkatárssá küzdötted fel magad.
Jó úton jársz, ha: a főnök úgy beszél egy tavalyi munkáról, mintha te is dolgoztál volna rajta. Bravó! Már nem is emlékszik rá, milyen volt nélküled az élet! Az ilyen elszólás többet ér, mint egy előléptetés! És ha már nem vagy olyan tökéletes, mint az első hetekben, az sem baj! Semmi sem történik, ha késel néhány percet, vagy nem makulátlan a sminked és a frizurád. Már nem nem nézik nagyító alatt minden mozdulatodat, befogadtak maguk közé még fedeznek is, amíg kiszaladsz a manikűröshöz.
A teles cikket elolvashatod a Cosmopolitan 2005. júliusi számában!
« Katona Mária munkavállalási és pályaválasztási tanácsadó szakértői oldala
