Lassíts!

Az élet minden területét átszövi a “még gyorsabban” őrülete. A gyors kocsik, a gyors ügyintézés, a gyors internet között a gyorséttermek kultusza szinte élen jár. Menő egy-egy állva bekapott hamburger. Vagy mégsem? Hova lettek az ízek? Hol vannak az illatok? Hol van a befogadás, vagyis az evés öröme? És hova tűntek azok, akik szeretik és tudják is ezt értékelni?

Itt vannak, valahol itt élnek közöttünk. Lassúbbak és boldogabbak mint mi. Hogy miért? Erre a választ egy nemrég megjelent könyv is megadhatja.

A HVG könyvek között látott napvilágot a Carlo Pertini által szerkesztett “A lassúság dicsérete” című könyv, amely egy világszerte hódító újdonságról, a slow foodról, vagyis a lassú kajákról szól. Pontosabban a gyorséttermekkel szembeállított hagyományos, igazi vendéglátásról, az asztali örömök élvezetének dícséretéről, a harmónia, a nyugalom és a hagyomány szeretetéről.

Asztaltársaságokba tömörülnek a hazai “lassúsághívők”. Róluk, és a slow food mozgalomról, valamint a mozgalom szigorú szabályainak megfelelő honi éttermekről is olvashatsz a magyar honlapon! Kattints!»

A kötetet a neves borszakértő, Rohály Gábor ajánlja a magyar olvasók figyelmébe. Ő meséli el azt, hogy a slow food végül is olasz közvetítéssel csak nagyon lassan érkezett el Magyarországra. Az évszázadok során elfeledett a hagyományos magyar fűszerek, alapanyagok – részben a mozgalom résztvevőinek segítségével – újra “divatba jönnek”, újra ismertté válnak.

A kötet cikkei összehasonlítják a “zsupszkaják” és a lassú étkek jellemzőit, megismertetnek a főzési technikákkal, beszélnek a tilalmakról, az előítéletekről, de bemutatják a slow food egyik legnépszerűbb beszerzési helyét, a piacokat is. Olvashatsz még az igazi ínyencek asztaláról nem hiányzó sajtokról és borokról, megismerheted a pácok titkait, és tippeket kaphatsz a maradékok felhasználásához.

Mindezt szórakoztató és baráti hangulatban. A könyv olvasása közben egyszerűen rá kell ébredned, igenis dicsérjük a lassúságot, igenis széppé, illatossá, zamatossá és boldoggá akarjuk tenni az életünket! Miért ne?