Pittmann Zsófi |
– Miért pont falvédő?
– Nagymamám konyhájában volt egy kép, rajta másfél párocska. Egyszerű kis szöveg alattuk: “Az egyiknek sikerül, másiknak nem.” Gyerekként beleszerettem ebbe a falvédőbe, és talán innen számíthatom a falvédős rajongásomat. Ez úgy kezdődött, hogy elkezdtem gyűjteni a különböző hímzett képeket.
Kattints a képre! |
– Alkalmazott grafikusként végeztem. Az első munkahelyemen napi nyolc órában moziplakátokat gyártottam. Másfél évig festettem Bud Spencereket meg Vera Muhina szobrát a Szovjet Filmek Fesztiváljára… aztán odébb álltam. Önálló kisiparos lett belőlem: kitűzőkészítő! Ami azt jelenti, hogy jelvényeket terveztem. Jó időszak volt.
Aztán jött egy szerelem, így hát hagytam csapot-papot, és leköltöztem kedvesemmel egy tanyára. Ásotthalmon laktunk, az Átokházi soron. Jó név, nem?
Kattints a képre! |
– Na nem. Kenyeret sütöttem, tésztát gyúrtam, lekvárt főztem, meg ilyenek. Szóval beletanultam a női szerepkörbe. Nagyon jó évek voltak, de egyszer mindennek vége… eljött ’97, az újrakezdés éve. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a grafikus szakmát teljesen eluralta a számítógép, amitől féltem, mint egy mumustól. Úgy tűnt, már senkinek sincs szüksége egy olyan grafikusra, aki a jobb kezével akarja megkeresni a kenyerét.
Gondolkoztam, hogy ugyan mivel is foglalkozhatnék. Véletlenszerűen csöppentem bele az építőiparba. A díszítőfestés hátterében sok minden van. Glettelés, vakolás meg ilyenek… Jó, tudom, nem túl nőies, de néha még falbontást is bevállaltunk…
Aztán jött a fal-védés. Hogy megvalósítsam végre régóta dédelgetett tervemet.. Előszedtem a szekrényből gyűjteményemet, és gondosan áttanulmányoztam. A régi klasszikus piros (vagy kék) falvédőkön operett betétdalok, népdalok, műdalok sorai olvashatók. Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos lelkemet és hasonlók. Arra gondoltam, miért ne hímezhetném a falvédőimre a mai kor slágereit.
– Míg régen az operettdalokat dúdolta mindenki, ma a rádiókból ömlő slágerek, vagy éppen a reklámszlogenek a menők. És lehet, hogy egyik-másik idegesít, mégis kívülről fújjuk. A falvédőim azt a kort tükrözik, amelyben élünk.
– Nem volt még sértődés a képek láttán?
– Első kiállításomat Bakáts Tibor nyitotta meg ezekkel a szavakkal: De szeretnék én is falvédő lenni! Úgy gondolom, aki rendelkezik némi önkritikával, humorérzékkel, szeretni fogja saját magát a képeken. De nem titokban hímezgetek. A kiállításaimra minden egyes falvédő-sztár kap meghívót, és az már saját döntése, hogy megnézi-e hímzett önmagát.
– Nemcsak a falvédőid, a kiállításaid is egyediek. Egyiken Bakáts beszél és Uhrin Benedek énekel, a másikon Fábry Sándor. A legújabb tárlatodon Bíró Ica mondja a megnyitót, és táncos fiúk szórakoztatnak. Külön irodát szerződtetsz, aki a tárlataidat megszervezi?
– Ugyan már! A kiállításokon több év munkája kerül porondra, nem csoda, hogy tele vagyok izgalommal. Mindent megteszek, hogy a megnyitóim emlékezetesek legyenek. Mert az a célom, hogy egyszer csak a falvédőimnek élhessek. Tervezhessek, álmodozhassak, hímezhessek, kiállíthassak, tervezhessek