Hány lehetõséget szalasztasz el naponta?

Vagy olyasmit, hogy senkinek nem fog tetszeni, kár is megpróbálni; én ebben egyszerűen nem vagyok jó; ez soha nem fog megváltozni; tudom, hogy ő így fog reagálni; nagyszerű lenne, de nekem nincs ehhez tehetségem; stb…  Sokszor a kis hang nem is nagy meggyőző erővel, inkább csak egy kézlegyintéssel juttatja tudomásunkra a véleményét. Egyszerű önbizalomhiányról (esetleg kishitűségről) van szó, vagy többről?

Ez a negatív kis hang a belső kritikusunk és egyben védelmezőnk (főleg, ha őt kérdezed ez ügyben!).  Valóban sokszor segítségünkre van a maga racionális érveivel és tökéletes memóriájával a múltban történt kudarcainkkal kapcsolatban, melyekre hevesen emlékeztet. Szerinte kár valaha is újba belevágni, esetleg kockáztatni, inkább ücsörögjünk az ismert, jó esetben langyos (de sokszor jéghideg) vízben. Abból baj nem lehet.  

Na de haladás, álmok megvalósítása, újdonságok, lelkesedés és izgalom sem! Ki is mondta az élete végén: “Csak a lehetőségeket sajnálom, amiket elszalasztottam!”?  Ez a kis hang mindig rá fog mutatni a problémákra, melyek felmerülhetnek.  Nagyon hasznos, és oda kell figyelni rá, ha az ember tudja, hogyan kell kezelni. De a legtöbben sajnos, ahogy meghallják a belső kritikusukat, gondolkozás nélkül, ösztönösen két lábbal ugranak a fékre. 

Hogyan is kell őt kezelni, hogy segítségünkre legyen? Először is, vedd észre, amikor a szavaid vagy gondolataid tőle származnak! Így tudod, mikor érdemes felvenni a harcot, és tudatosan haladhatsz tovább a döntéshozatalban. Próbálj meg igazán odafigyelni arra amit mond, fogadd partneredül, és dolgozzatok együtt! Ne hagyd, hogy csak egy bizonytalan negatív érzés kerítsen hatalmába – és hopp, már fel is adtál mindent. Írd le egy papírra, amit “hallasz”, és vizsgáld meg egyenként az érveit! Figyelj oda a “katasztrófasorozatra”. 

Szerzőnk korábbi cikkei: • Sikerakadémia»  • Legyél sokkal sikeresebb!» • Rólad van szó, dönts szabadon!» • Törődj többet magaddal a boldogságodért!» • Mi hiányzik az életedből?» • Még többet a szerzőnkről és a coachingról»

Például: 1. Nem szabad megmondanom a főnökömnek a véleményemet, mert… 2.Úgysem fog egyetérteni velem. 3. A rossz oldalára kerülök. 4. Nem kapok több munkát. 5. Nemsokára ki fog rúgni. 6. Majd a férjem is úgy érzi, nem vagyok semmire képes. 7. A házasságom is megromlik. 8. Elválunk. 9. Mi lesz a szegény gyerekkel? 10. Hogyan fogom megtartani/eltartani? 11. Örökre egyedül maradok. stb… 

Ugye, viccesen hangzik? Pedig sokszor szalad végig az agyunk egy ehhez hasonló sorozaton anélkül, hogy észrevennénk, és csak a rossz érzés marad meg utána. Ezért fontos, hogy leírd a gondolatmenetedet. Ha ilyen “katasztrófasorozatra” bukkansz, írd minden lépés mellé százalék formában a valószínűségét annak, hogy ez valóban megtörténik. Ha összeszorzod a százalékokat, meglátod, mekkora a valószínűsége annak, hogy ez így fog történni. Mindenképpen érdemes azt is leírnod, mit tudsz tenni, hogy elkerüld a problémákat. Így most már tudatosan dönthetsz. Mi a legrosszabb, ami történhet? Mi az ára (hosszú és rövid távon) annak, hogy meg sem próbálod megváltoztatni a munkakörödet, a családi viszonyodat, a kapcsolataidat, az életed különböző fontos részeit?

Emlékezz arra, hogy minden jó csak akkor történik, ha adsz neki egy lehetőséget! Addig, amíg be nem csukod az egyik ajtót, nem tudod kinyitni a másikat.  Vizsgáld meg tüzetesen, hogy a belső kis hang az irracionális és igazán veszélyes változásoktól véd, vagy csak jobban érzi magát a langyos vízben csücsülve.