– A könyv megírásával célod nemcsak az öngyógyítás volt, hanem az is, hogy segíts sorstársaidnak. Sikerült ezt elérned?
– Úgy érzem, igen, mivel pozitívak a visszajelzések. Bár kezdettől fogva hittem a könyvemben, a sikere minden várakozást felülmúlt.
– Változott-e az életed a könyv megjelenése óta?
– Azzal, hogy megfogalmaztam és kiírtam magamból a betegségemet, már sokkal jobban rálátok. De ami a legfontosabb amellett, hogy összeállt róla a kép, az, hogy megtanultam együtt élni vele. Felnőttebb is lettem, mert már képes vagyok elengedni dolgokat. Például nem akarok megfelelni olyan elvárásoknak, ahol nem lehetek önmagam. Néhány kapcsolatom is megváltozott azóta. Pozitív hozzáállásuk és véleményük lett rólam többeknek, akik egykor negatívan vagy semlegesen viszonyultak hozzám.
– Le tudnád-e írni egy szóval, mit jelent számodra a depresszió?
– Kilátástalanságot.
– Ha újra kezdenéd, van-e valami, amit másképp csinálnál?
– Szerintem a depresszióra abszolút érvényes, hogy nem tehetsz róla, de tehetsz ellene. Nem hiszem, hogy elkerülhető lett volna a betegség, ha bármit is másképp csinálok. Mivel a depresszióra való hajlam örökölhető, kialakulását csak kis mértékben befolyásolják az élethelyzetek. Aki érzékeny, azt egy rossz szó is képes a földbe döngölni, míg mások nagy tragédiáktól sem törnek össze.
– Megjárva a depresszió poklát, tudnál-e receptet adni arra, hogyan kerülhető el az az állapot, amelyből már lehetetlen egyedül kilábalni?
– Nagyon fontos, hogy ha észleljük a tüneteket, akkor azonnal forduljunk orvoshoz. Mert minél hamarabb megkezdődik a kezelés, annál gyorsabb és hatékonyabb a gyógyulás. Ezen kívül mivel nagyon sok manapság a depressziót stimuláló tényező, érdemes tudatosan, mértékletesen élni. Veszélyes például a túl sok alkohol- vagy koffeinfogyasztás, a stressz és a kevés alvás.
