Csokoládé: isteni kísértés

A csokoládét a Dél-Amerika trópusi vidékein őshonos kakaófa, a Theobroma cacao magjából készítik. Elnevezése az aztékokat idézi, akik az istenek eledelének tartották a kakaóbabból készített tápláló, fűszeres italt.
Az indiánok mágikus erőt tulajdonítottak a kakaónak. Szerepelt vallási szertartásokon, élvezetes italt készítettek belőle, fizetési eszközként használták. Száz kakaóbabért egy-egy rabszolgát lehetett vásárolni. Orvosságként is alkalmazták. A kimerültséget, a lázat, a köhögést kúrálták vele.
Európába a csokoládé Hernan Cortes révén került, aki felismerte, milyen tápláló és szellemet frissítő, ezért katonáival is itatta. Az üzleti érzékkel megáldott konkvisztádor hajóit kakaóbabbal megrakva tért vissza Európába, hogy a kiváltságosok megízlelhessék a csokoládét. Johannes Van Houten holland vegyész dolgozta ki a kakaópor előállításának technológiáját, így az egyre több emberhez jutott el. A 17. század végére egész Európában ismertté vált, ám a csokiszelet megjelenésére a 19. század közepéig kellett várni. Az angol Cadbury-cég készítette az újdonságot 1847-ben, majd a svájci Nestlé fivérek 1876-ban piacra dobták az első tejcsokoládét.

A csokoládét a legtöbb ember élvezeti értéke miatt fogyasztja.
– A csokoládé, csakúgy, mint a kávé, a banán, egyes embereknél székrekedést, másoknál inkább hasmenést okoz – mondja Ágoston Helga dietetikus. – Közép-Amerikában már az őslakosok is alkalmazták mind hashajtóként, mind a hasmenés, a vérhas egyik gyógyszereként. Főleg az étcsokoládéról hiszik az emberek, hogy székrekedést okoz. Pedig éppen az étcsokoládénál érvényesülnek a pozitív hatások, mert minél nagyobb a kakaótartalom, annál több benne az antioxidáns. A tejcsokoládéból ráadásul nehezebben szívódnak fel az értékes flavonoidok.

Élvezet és elhízás A csokoládé tápértéke jelentős. Összehasonlítva azonban a csokifogyasztást és az elhízottság mértékét, kiderül, hogy nincs közvetlen összefüggés közöttük. Szakértők szerint kiegyensúlyozott étrend mellett egy szelet csokoládé biztosan nem vezet elhízáshoz.

A csokoládék nagy része átlagosan harminc százalék kakaót tartalmaz, de egyes minőségi termékekben ez akár hetven-nyolcvan százalék is lehet. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a gyártónak mindig fel kell tüntetnie a kakaótartalmat a csomagoláson. Jó szembesülni a tényekkel. Például a csokoládémikulások és egyéb figurák olcsó változatai leginkább bevonómasszából készülnek. Ízükben és hatásukban meg sem közelítik a valódi csokoládét. A minimális kakaótartalom miatt nem érvényesülhetnek a táplálék előnyös tulajdonságai.


Megjegyzendő, hogy éhgyomorra csokoládét fogyasztani nem a legjobb. Bár gyorsan felszívódó szénhidrátjainak köszönhetően hamar csökkenti az éhségérzetet, de így a tápláló komplett reggeli elmaradhat. Ez a hatása pozitív lehet akkor, ha valakinek nincs lehetősége enni, mégis szükséges, hogy az éhségét gyorsan csillapítsa. Mint dietetikus kiemelném, hogy étkezést soha ne helyettesítsünk édességgel. Édességeket lehetőleg desszertként, főétkezések után fogyasszunk.