Gyermekként mit jelentett Habsburg-utódnak lenni?
Semmi különöset, ebbe születtem bele, így nem is tudhatom, milyen lett volna másnak lenni. Otthon sokat beszélgettünk történelemről, politikáról, ennek köszönhetően már gyerekfejjel elég tájékozott lettem a család históriájában. Az életemben nem történtek tragédiák, nem értek katasztrófák. Élveztem a gyerekkort, az iskolát, igaz, nem mindig a tanulásért. És a családtagjaim miatt sem volt okom soha a szomorúságra. A nagyapáimat nem ismertem, de a nagymamák magas kort éltek meg. A szüleim máig jó erőben vannak: édesapám kilencvenhárom esztendős, édesanyám nyolcvanegy. Szóval, szerencsés embernek tartom magam.
A Habsburg-dinasztia minden körülmények közt nagy becsben tartotta a gyökereit és a hagyományait. Ezekből mi él tovább?
Mindez valóban fontos volt. A szüleim a száműzetésben házasodtak össze, de az esküvői szertartáson osztrák földdel megtöltött párnán térdepeltek. Édesanyám menyasszonyi csokrába a schönbrunni palota kertjéből hozatták a mirtuszokat. Az efféle tradicionális családi hagyományokból azonban mára kevés maradt. Mi mélyen hívő, nagyon vallásos család vagyunk. Amikor kicsik voltunk, a szüleink arra tanítottak, hogy a karácsonyi szentmise sokkal fontosabb, mint az ajándék. És nagyszerű volt a példamutatásuk. Sosem követeltek, nem parancsoltak, inkább követendő példát mutattak nekünk. A népes család is előnyt jelent. Jó tudni, hogy vannak mellettünk, soha nem vagyunk egyedül. Ha valamelyikünknek a legkisebb baja adódik, tudja, hogy rövid időn belül hat testvére telefonál, segít, érdeklődik.
Szép ez az összefogás. Ön ezt a Magyar Vöröskereszt elnökeként is gyakorolhatja. Volt a családban előzménye a karitatív munkának?
Mindig szoros kapcsolatban álltunk a Vöröskereszttel. Nagymamám, a néhai Zita királyné 1945 után az Európába küldött segélyszállítmányok szervezésével foglalkozott. A feleségem családja is aktívan tevékenykedik ezen a területen. Tehát nekem nem újdonság ez a munka.
Valaha eljátszott a gondolattal, mi lett volna, ha egy király fiaként látja meg a napvilágot?
Biztosan előfordult. De most csak azt tudom mondani, hogy boldog vagyok ebben az állapotban, nem ábrándozom. Egyébként meg tudom, hogy az uralkodói pozíciók óriási felelősséggel járnak, az ember nem lehet a saját életének a kapitánya. Én szabadabb vagyok.
Miért Magyarországot választotta új otthonául?
Már diákként nagyon érdekelt az ország. Megszerettem. Emellett pedig úgy gondolom, hogy a rendszerváltást követően nagy lehetőségek nyíltak az itt élők előtt.
Ha már a lehetőségeknél tartunk, mit kívánna magának karácsonyra, ha lehetne?
Jelen pillanatban csak annyit, hogy a három csemetém közül egyik se legyen náthás, lázas vagy beteg. Most épp egy ilyen időszak zajlik, az éjszakák zaklatottan telnek. A kicsik felváltva jelentkeznek, kérik, hogy átjöhessenek hozzánk. Ilyenkor komolyan ellenőrzöm, jogos-e a kérés. Ha igen, akkor odabújhatnak mellénk.
Szóval apaként mégiscsak szigorú?
Próbálok az lenni. De nem mindig sikerül.
