Ne tépelõdj!

Ki ne elemezgetné időnként önmagát? Ki ne tenné fel magának olykor az alábbi kérdést: „Miért éppen velem történik mindez?”, vagy „Mit fognak gondolni rólam, ha…?”. De mi van akkor, ha valaki túl sok időt áldoz fel a tépelődés oltárán? Akkor bizony meg kell próbálni kiszállni az ördögi körhintából, hiszen az állandó önmarcangolás akár depresszióhoz is vezethet.

Létezik egyáltalán a probléma?

A túlzásba vitt rágódás stresszt okozhat, korlátozza az emberi kapcsolatokat, és az átlagosnál intenzívebb reakciókat vált ki a lelki megterhelések – például magánéleti vagy munkahelyi krízishelyzetek – idején. A téma kutatói három nagy csoportba sorolják a tépelődők táborát:





1. Negatív típus: Mindig csak a rossz és az igazságtalanság ragadja meg a figyelmét, csakis erre fókuszál, és arra, miként fog elégtételt venni ezért. Bosszút esküszik, miközben ártó gondolatok keringenek a fejében: „Hogy beszélhetett így velem ez a fúria? Csak próbálja meg még egyszer, majd jól beolvasok neki!”
2. Áldozati típus: Bármilyen gond merüljön is fel, végérvényesnek hitt következtetéseket von le: „Nem végzem jól a munkám.” „Nem működik a kapcsolatom.” „Túl kövér vagyok.” A tépelődésnek ez a formája azokat kínozza, akik képtelennek érzik magukat arra, hogy megoldják a vélt problémát, és ezzel áldozati szerepbe kerülnek.
3. Problémagyártó típus: Már a legapróbb sérelem után is legszívesebben elbujdokolna. Elég annyi, ha egy kolléga morózusan válaszol neki, és a következő órák máris azzal telnek, hogy a lehetséges okokat boncolgatja, a probléma gyökerét sokkal mélyebben látva, mint ahonnan az valójában ered. Általában efféle kérdésekkel ostorozza magát: „Mivel árthattam neki?”, „Miért rontok el mindent?”


Miért őrlődünk?

A téma kutatói szerint egyrészt az úgynevezett érték-vákuum tehető felelőssé azért, ha túlspilázunk egy-egy helyzetet. Ezen elmélet szerint ugyan a mi kezünkben a döntés, hogy válasszunk a lehetőségek közül, ahhoz viszont senki nem ad iránymutatást, hogy melyik utat bejárva lesz a legjobb nekünk. Ezért rágjuk át újra meg újra a különböző alternatívákat. Másodsorban a belénk kódolt igények is uralkodhatnak rajtunk. Hiszen ha nem hozzuk a saját magunk által elvárt formánkat, csalódottak leszünk, hiszen úgy érezzük, nem kapjuk meg azt, ami jár nekünk. Gondolataink nagy részét pedig lefoglalják a negatív érzések, ahelyett, hogy a probléma megoldására összpontosítanánk.
Csökkentsd le a tépelődéssel töltött időt, nincs más dolgod, mint követni a gyakorlatainkat.






1. gyakorlat
Hagyd el a képzeletbeli gócot!
Képzeld el, hogy az a téma, amely körül gondolataid tekeregnek, nem a fejedben van, hanem néhány méternyire hever tőled, a padlón. Parancsold meg magadnak, hogy mostantól elhagyod ezt a problémás gócot. Mondd ki hangosan: „Tűnj el, nincs rád szükségem.” Különösen hatásos lehet a gyakorlat, ha még nevetni is képes vagy ezen a kis szertartáson. Ismételd meg a parancsot, ahányszor csak eszedbe jutnak a gyötrő gondolatok.

2. gyakorlat
Áldozz magadra néhány percet!
Tudományos tesztek bizonyítják, hogy már egy nyolcperces, aktív figyelemelterelő hadművelet is sokat javíthat a hangulaton. Tehát ha úgy érzed, hogy a gondok kezdenének felülkerekedni rajtad, tereld el a figyelmedet! Menj el tornázni, foglalatoskodj a házi munkával, nézz meg egy jó filmet! Ha mindössze pár perced van, már egy kis újságolvasás vagy egy rövid séta is megteszi. A kikapcsolódásnak több okból is pozitív hatása van: ilyenkor új perspektívából láthatod a problémát, ezáltal könnyebben körvonalazódhat a megoldás. Másodsorban azok az elterelő hadműveletek, amelyek koncentrációt és aktivitást igényelnek, fokozzák a szerotonin boldogsághormon és a norepinefrin nevű agyi információszállító anyag termelődését, ezzel segítve elő közérzetünk javulását.

A folytatásért kattints ide »

Keresd a megújult Wellnesst ajándék sportzoknival az újságárusoknál!