Az elsőben vagy az utolsóban?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik pillanatban kell bejelentenünk a várandósságot. Van, aki szerint már a legelején, hogy ne kerüljön a munkáltatónk patthelyzetbe, és időben tudjon gondoskodni a helyettesítésünkről. Mások viszont arra esküsznek, hogy feltétlen meg kell várni az első három hónapot, és csak ha már nem tudjuk begombolni a nadrágunkat, akkor álljunk a főnökünk elé.
– Én megbántam, hogy olyan fenemód tisztességes voltam meséli Ágota. Hosszú évek óta dolgoztam már akkor a cégnél, remek volt a kapcsolatom a főnökömmel, a beosztottjaimmal. Ha éjjel egykor hívtak is, én mindig rendelkezésre álltam, és természetesnek vettem, ha hétvégén is dolgozni kellett. És persze, mint minden munkamániás, én is azt hittem: pótolhatatlan vagyok. A baba véletlenül jött. Nem terveztük, talán nem is nagyon akartuk, de harminc felett már nem mertem úgy dönteni, hogy várjunk még. Egy percig se volt kétséges a számomra, hogy azonnal meg kell mondanom a főnöknek. Olyannyira siettem, hogy hamarabb tudták meg a munkatársaim a terhességet, mint a szüleim.
Akkor ért az első hidegzuhany. A főnököm, aki egyébként férfi, szűkszavúan ennyit mondott: Csalódtam magában, Ágota. Aztán röviden kérdezgetett: mikor, meddig
majd előkapta a határidőnaplóját, kikeresett egy dátumot, és közölte, ahogy addig fogok dolgozni. Valahol a terhességem hatodik hónapját jelölte meg.
Másnap már mindenki tudta, hogy gyereket várok. Egy-két kivételtől eltekintve (a büfés néni például nagyon kedvesen gratulált), a legtöbben úgy tekintettek rám, mint egy fogyatékosra. Hiába güriztem évekig, tartoztam a legjobbak közé, immáron nem számítottam teljes értékűnek. Nem csoda, ha minden nap úgy keltem, hogy a hideg is kirázott, ha a munkahelyemre gondoltam.
A barátaim szerint hiba volt már az első pillanatban beavatni a főnökömet. Legtöbben a negyedik, sőt még az ötödik hónapig is várnak, aztán egyik napról a másikra eltűnnek az irodából. Nem csinálnak az egészből becsületbeli ügyet, a maguk érdekét tekintik előbbvalónak. Talán nekik van igazuk. Nem kell a terhességüket úgy megélni, mint valami fogyatékot
Csak ha már látszik?
Legtöbben azonban kivárnak. Az első három hónapot mindenféleképpen.
– Senki nem tudhatja, hogy milyen terhessége lesz, túljut-e az első trimeszteren mondja Andrea. És ugyan ki szeretné, ha az egész iroda tudna mondjuk egy vetélésről, arról nem is beszélve, hogy utána már csak arra várna mindenki, hogy mikor esik az illető újra teherbe. Én gondosan titokban tartottam a nagy hírt. A férjem is azt javasolta, hogy lehetőleg senkinek se beszéljek az állapotomról. Egyet is értettem vele.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Mintha valami bűnt követtem volna el, arról nem is beszélve, hogy ha előbb szólok, akkor nem kell az egész cég előtt színészkednem. A férjem azzal nyugtat, nem volt más választásom. Nem tudom talán mégis előbb kellett volna szólnom?
Anyák védelmében
Attól kezdve érvényesek a nőre az anyák, illetve kismamák védelmére hozott jogszabályok, amikor a személyzeti osztály tudomást szerez a terhességről. Hallani olyan cégekről, ahol különféle okok miatt elküldik a várandósokat teljesen szabálytalanul. Ne hagyja magát, a törvények szerint nincs joguk ehhez. A terhes nők felmondási védelem alatt állnak.
A terhes nők és kismamák védelmét a Munka Törvénykönyve és az alkotmány egyaránt biztosítja.
A témáról bővebben olvashatsz a Babázzunk rovatban is! Katt ide! » |
A terhes nők áthelyezésére, illetve megváltozott feltételek melletti foglalkoztatására vonatkozó szabályozás szerint az intézkedés a terhes nő kezdeményezésétől függően következik be, és a foglalkoztatási feltételek átmeneti megváltoztatásához, azaz az új munkahely, munkakör kiválasztásához szükséges a terhes nő beleegyezése. Az áthelyezett nő keresete nem csökkenhet.
A fejvadász tanácsai Közvetlen felettesének kell legelőször megtudnia a hírt. Nem szerencsés, ha a büféből jut el a hír a humánpolitikára. |