A szexuális energiák egyensúlyáról…

Nagyon örülök, hogy ebben a korban (is) élek! Hol beszélhetett volna az anyám – nem is beszélve a nagymamáimról – minderről?…

Elmondom, hogy én mit tudok, és mit tapasztaltam erről a témáról.
Idén töltöm be a 40-et, és őszintén bevallom, még évekkel ezelőtt sem mertem volna írni így konkrétan a szexuális energiák egyensúlyáról.
Jó, a környékén már akkor is kapisgáltam… Olvastam arról,hogy a keleti tanok (buddhizmus, tantra) szerint a szexuális energia az a “tőke”, amelyből minden más energia – vitális, mentális, szeretet – származik. De nemcsak olvastam, hanem meg is tapasztaltam. Mint ahogyan szerintem valamennyiőnk. Amikor buzog bennünk a szexuális energia, érezzük, hogy tele vagyunk élettel. Amikor pedig letargikus vagy energiahiányos időszakban vagyunk, akkor épp, hogy csak szivárog bennünk az élet és eszünkbe sem jut a szex.

A szexuális böjt

Elmúltam harminc, amikor először elkezdtem tudatosan kísérletezni a szexuális energiával. Beiktattam kisebb-rövidebb időszakra úgynevezett “szexböjtöket”. Ez azt jelenti, hogy van kivel, van vágy, és mégse…
Egyszerűen érdekelt, kíváncsi voltam rá, hogy mit élek át, mi zajlik le a testemben ilyenkor? Első alkalommal két hónapot tűztem ki célul. Az első három hétben hullámokban tört rám a vágy, bárhol voltam, bármit csináltam, mindenre ráült az epekedés. (Emlékszem egy alkalommal épp az egyik bevásárlóközpontban toltam magam előtt a kajákkal telepakolt kocsit, amikor épp lehengerelt a saját libidóm. Bármerre néztem, mindenről a szex jutott az eszembe: sörös- és borosüvegek, felvágottak, mindenféle tubusos krémek, s amerre néztem, hosszú hengerek voltak az állványok… Óóóó… Rabszolga vagyok, gondoltam, a saját vágyaim rabszolgája!
A harmadik hét után egyre ritkábban és egyre kisebb intenzitással tört rám a szexuális éhség, két hónap után pedig már nem is hiányzott. Épp ilyen intenzív folyamat volt visszahozni a vágyat, és mintegy visszaszokni a szexre – a férjem már alig várta a kísérletnek ezt a részét.





A következő alkalommal már három hónapig böjtöltem, immáron némi rutinnal. Emellé föllapoztam Haris Dzsohari: Csakrák című könyvét is (Édesvíz kiadó, 1993), amelyben különféle gyakorlatok segítettek az energia tudatos terelésében. Elkezdtem jóga órákra járni, többet voltam a természetben, többet énekeltem, gyakoroltam, és jó érzés volt, hogy nem éreztem a szex hiányát. Nekem, aki jó darabig intenzív szex-és szerelemfüggő voltam, ez elképesztő szabadságot adott, és ad ma is. Rengeteg energiával születtem (ez nem dicsekvés, tény), és bár mindig céltudatos, törekvő és szorgalmas lány voltam, tudom, hogy sok energiát hagytam alsó kanálisokban elfolyni. Ez akkor is megtörtént, amikor nem volt olyan munkám, munkatervem, ami kihívást jelentett volna számomra, amiben a képességeimet valóban megmozgathattam volna.

A szeretkezés mint alkotás

Ugyanis a szeretkezés is alkotás. Csakhogy egy pont után már nem elegendő és nem kielégítő. Bármennyit is ölelkezik hozzá az ember, csak még mohóbb lesz, s a végén már észre sem veszi, hogy zsákutcában tombol.
(Konkrétan: a punci esetenként olyan szerv, aminek mennél többet adnak enni, annál éhesebb.) Sokszor írtam már erről a Nők Lapja Cafe fórumán, most magamat idézem a “Nem bírok hűséges lenni” című levélből:

“A keletiek úgy gondolják, hogy a szex csakrában – energiaközpontban – lakozik a kundalini kígyó, amely a megfelelő pillanatban – nyilván, amikor megértünk rá – elindul fölfelé, s alkotássá, megvilágosodássá, isteni szolgálattá válik bennünk, általunk.
A mi nyugati pszichológiánk erre mondja azt, hogy a “libidó szublimálása”. Vagyis nem hagyod “alsó kanálisokban elfolyni” ezt az erőt, nem csupán a tomboló, egyre mohóbb szexualitásban éled meg, hanem belerakod és fókuszálod olyasvalamibe, amit élvezel, és amiben a képességeidet, kreativitásodat, sokrétű személyiségedet megélheted.

A libidó hatalom…

A libidó hatalom. Az, akinek nincs libidója, előbb-utóbb “géppé” válik. Teszi a dolgát, éli az életét kötelességszerűen, de nem akar felfedezni, kitalálni, meglepni, váltani és változtatni, merni, megalkotni. Először beszürkül, majd megbetegszik.

Te sokat kaptál, amiért hálás lehetsz, és van választásod, hogy mire használod föl! Nem tudom, mi a munkád, mennyire elégít ki téged, mennyire tudod belevinni magad, de érzem, hogy jó lenne valamire még rátalálnod!”

Annyira jó volt, amikor ezt elkezdtem a saját életemben megtapasztalni! Ugyanis ezzel együtt elkezdtem kiegyensúlyozottabb és koncentráltabb is lenni. Huszonéveim elején elképesztően egzaltált voltam, de az is kellett. Most azért sokkal jobban érzem magam…

Ha valakiben nincs vágy

No de beszéljünk a másik oldalról!
Mi van akkor, ha valakiben egyáltalán nincs vágy? A március 8-án – Nőnapon – megjelenő Nők Lapja Cafés írásom konkrétan épp ezzel foglalkozik: “Van olyan férfi, akit nem érdekel a szex?” Tehát akiben fiatalon sincs semmiféle – avagy minimális – szexuális vágy, ott azt javasolnám, hogy az önismeret útján induljon el az illető, és kezdje el keresni azokat az okokat, amelyek gátolhatják őt a szexualitásban. Vagyis kezdje el tudatosan megismerni (meg is merni…) és fölszabadítani önmagát. Könnyű ezt persze így leírni egy mondatban, nyilván egy folyamatról van szó. De a lényeg az alap, hogy az illető felismerje, meglássa a helyzetét, önmagát, és akarjon változtatni.
A jóga, illetve bármilyen energiákkal bánó tevékenység (tai chi, chi kung) ebben az esetben is áldásos, ugyanis segít a testben levő energiákat optimalizálni. Ahol sok van, onnan elvesz, ahol kevés, oda juttat.
Már sokszor elmondtam, immáron tizenegyedik éve rendszeresen oldatom magam kineziológussal, fantasztikus önismereti és öngyógyító módszernek tartom. Alázatos módszer, és mélyre megy. A szexuális energia elakadásában is segíthet.

A józan paraszti ész

És amiről még nem beszéltem: a józan paraszti ész. Vagyis a ráhangolódás hatalma. Nyilván, ha valamivel foglalkozni akarunk, azt fokozatosan, és egyre többféle módon hozzuk be a terünkbe. Ha fel akarjuk hozni a szexuális energiát, akkor afrodiziákummal átitatott füstölőt veszünk: ilang-ilang illóolajat, olyan zenét, filmet, és olyan textúrájú ágyterítőt, pongyolát, stb… és simogatjuk magunkat és a másikat, átadjuk magunkat a sok finomságnak…
Ha visszább akarjuk venni az életünkben a szex dominanciáját, akkor másra hangoljuk át magunkat (nyilván olyanra, ami érdekel és leköti figyelmünket, kreativitásunkat, stb…).
A lényeg, hogy nem egy kő vagyunk a folyóban, amit ide-oda lök az ár, és mi kiszolgáltatottan vergődünk éppen oda, amerre a sodrás visz. Tudatos felnőtt emberek vagyunk (már aki), és tisztában vagyunk azzal, hogy van választási lehetőségünk.

Búcsúzóul pedig hadd idézzem ismét (nem először és bizonyára nem is utoljára) Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvéből A vágyak idomításáról szóló idevonatkozó részletet:

“Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.”