Az önismeret a változás alapja

Az, hogy milyennek ismerjük magunkat, az ő ítéletükön, minősítésükön múlik.

Jó esetben ez a külső vélemény igazságos, pontos, de azért előfordul, hogy a környezetünk rosszul ítél meg bennünket. Távolabbi és hozzánk közelálló emberek sokfélét mondhatnak rólunk. Beszélgetéseink közben egy külső szemlélő jó mércéje lehet annak, hogyan is kell látnunk magunkat – belülről. De ne hagyjuk, hogy akárki véleménye befolyásoljon bennünket! Ne higgyünk annak, aki csak szépet, dicsérőt mond rólunk, de annak se, aki kritikán, rosszindulatú megjegyzésen kívül soha nem mond egy jó szót sem.

Mindig vannak körülöttünk olyanok, akik szeretettel, figyelemmel értékelnek bennünket, legyen az dicséret vagy jogos kritika. Idősebbek és saját kortársaink között is találni ilyeneket, ez utóbbiak közül biztosan a barátnőkre számíthatunk a leginkább.

Amikor feltesszük a kérdést: „Ki vagyok?”, „Milyen vagyok?” , a környezetünk válasza döntő, komoly hatással van ránk. Előbb-utóbb azonban „meg kell tanulni” önmagunkat. Roppant nehéz feladat, szinte kivétel nélkül mindannyian hajlamosak vagyunk vagy alulértékelni, vagy felülértékelni magunkat. De a legrosszabb, ha nem kezdünk tudatosan foglalkozni saját személyiségünkkel.

De miért is fontos mindez?

Az egyszerűnek tűnő válasz nagyon is bonyolult: mert csak így tudunk élni. Céljainkat csak reális önismeretünk segítségével érhetjük el. Környezetünkkel harmóniában létezni elsősorban belső énünk ismeretével lehetséges. Szeretetben és szerelemben csak akkor élhetünk, ha alaposan ismerjük önmagunkat.

Tehát: ki vagyok én, milyen vagyok?

Segítek megismerni önmagadat, ha mered vállalni ezt az izgalmas utazás belsőd titokzatos világába.

Van egy igen egyszerű önismereti játék. Vegyél elő sok-sok fényképet, amik 10 évtől napjainkig készültek rólad. Legyen köztük mindenféle: nyaralásról, családi együttlétekről, iskolai vagy munkahelyi programokról, szerelmes pillanatokról, portrék… Milyen arcaidat fogod látni? Önfeledten nevetőt, fáradtat és agyonhajszoltat, szexiset, elutasítót, zárkózottat, kétségbeesettet, mulatságosat, odafigyelőt, gonoszkodót… Barátkozz meg a gondolattal: ez mind TE vagy! Gondolkodj el rajta, melyiket ismered a legjobban, melyiket szereted leginkább, melyik kelt negatív érzést. Amikor vizsgálod az arcodat, emlékezz vissza, milyen történések játszódtak le akkor, mire válaszoltál ezzel az arccal. Gondolkodj el azon is, vajon tényleg a legjobb döntést hoztad-e, amikor úgy viselkedtél, ahogyan a kép tükrözi.

Mit tennél ma másként? Rá fogsz jönni, higgadtan, tiszta gondolatokkal és érzelmekkel sokkal jobb döntéseket tudsz hozni. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a történések kellős közepén is azonosítani tudd érzéseidet. Dühös vagy? Fogalmazd meg őszintén: kire-mire vagy dühös. Lehet, hogy csak tehetetlen vagy? Bódultan szeretsz valakit? Valóban őszinte az érzés, vagy csak feltétel nélkül tartozni akarsz valakihez?
Sokkal eredményesebb őszintén szembenézni mindezzel, mint elmenekülni a valóság elöl. A felszínesség, a megoldatlan problémák előbb-utóbb feszültséget okoznak önmagaddal és környezeteddel is. Hiányzik ez neked? Természetesen nem. Tehát ismerd meg önmagad, hogy képes legyél irányítani az életedet.

Nőnek lenni és változni A legtöbben azt gondolják, hogy egy nő hatalmas áldozatok árán lehet csak sikeres. Jelentheti ez a magánélet feladását és a karrier kizárólagos egyeduralmát. Aki pedig megpróbálja összeegyeztetni, megerőltető feladatot vállal, ami mellett nem marad ideje pihenésre, lazításra, feltöltődésre. Meggyőződésünk, hogy igenis lehet összhangot teremteni, sikeresnek lenni a munkában úgy, hogy közben élvezzük a háziasszonyi létet is. Ennek egyik alapvető feltétele: meg kell tanulnunk saját sorsunkat irányítani! Helyettünk senki nem fog felelősséget vállalni az életünkért. • Bővebb információért katt ide »

Önmagunk megismerése, alakítása és fejlesztése hihetetlen nehéz feladat – de nem lehetetlen. Az, hogy képesek legyünk egyéniségünket formálni, nemcsak különleges kihívás, de riasztó feladat is. Ugyanis el kell fogadni és szeretni önmagunkat, felelősséget vállalni döntéseinkért, meg kell birkóznunk személyiségünk buktatókkal teli fejlesztésével a számunkra fontos célok elérése érdekében.
Talán a fenti mondat fenyegetően hangzik, mégse féljünk belevágni. Gondoljunk a nagyon is „egyszerű” célunkra: oda fogunk eljutni, ahol még nem jártunk, fantasztikus élményekkel, csodálatos gondolatokkal, érzelmekkel leszünk gazdagabbak.
A változatlanság mindettől megfoszt bennünket. Most úgy érezzük, biztonságban vagyunk, a zűrzavart minél messzebbre akarjuk száműzni az életünkből. A változás kizökkent ebből az állapotból, esetleg káosz is kialakul, de tudnunk kell, nincs „egyetlen helyes út”! Az ugyanis előbb-utóbb unalomhoz, a „nem-szeretem” állapot állandósulásához, akár testi-lelki betegséghez is vezethet.

Ahelyett, hogy most magyarázni kezdeném: milyen jó, milyen hasznos egy ilyen vagy olyan változás, arra biztatlak, idézz fel saját életedből vagy közvetlen környezetedből ilyen esetet!  
Például az állás elvesztése komoly megpróbáltatás, változás a javából. Próbáljuk ki: az önismeretünk segít-e az új helyzet megoldásában. Szinte minden gondolatunk a kétségbeesésé, de biztos vagyok benne, ha csak halványan is, felötlik: „mi lenne, ha egészen másba kezdenék”, vagy „végre megvalósíthatom gyerekkori álmaimat”. Ebben pedig már nemcsak nyugtalanság van, hanem valami izgalom is. Kezdjünk el tudatosan foglalkozni a feladattal: leltározva zárjuk le a múltat, készítsünk programot az új életünkhöz, amihez a reális önismeret nagy segítséget nyújthat. Őszintén mérjük fel szakmai tudásunkat, készségeinket-képességeinket. Szembesülni fogunk azzal, mit kell erősítenünk, mit kell végképp magunk mögött hagynunk. Számos rejtett értéket elővarázsolunk, ami az új helyzetben gazdagíthatja életünket. A legvadabbnak tűnő terveket is megfogalmazhatjuk, sose lehet tudni…

Sokszor hallom, egy felnőtt ember már nem változik. Dehogynem! Micsoda változás egy fiatal életében az első komoly párkapcsolat, teljesen új tulajdonságok uralkodnak el valakin, ha gyermeke születik, és más lesz a személyiségünk, ha elveszítjük szeretteinket. Jó gyakorlat ennek bizonyítására, ha számba veszed eddigi életed változásait. Csodálkozni fogsz, mennyit gazdagodtál, mennyit „csiszolódtál”, s milyen meglepő vonások törtek elő belőled bizonyos váratlan helyzetekben.

Természetesen az új lehetőségek nem jelentik azt, hogy mindentől el kell szakadni, ami a múltból megszokott és kényelmes volt. Tartsuk meg a használható dolgokat, selejtezzük le, ami már szükségtelen, engedjük el mindazt, ami hátráltat bennünket. Az újdonságok aktivizálják meglévő értékeinket, fejlesztik személyiségünket, megcsillogtatják rejtett „kincseinket”. Ráadásul a mi lelki egészségünk, jó közérzetünk nemcsak bennünket tesz boldogabbá, de környezetünkkel is harmonikusabbá válik kapcsolatunk. Még eggyel több ok arra, hogy bátran és céltudatosan merjünk belevágni újabb és újabb kihívásokba.