Vásárspicc

Bosszúság a munkahelyen? Szócsata a kedvesünkkel? Párkapcsolati problémák? Gondok a gyerekkel? Ugye, ismerős helyzetek, akár a megoldás: rohanjunk el a legközelebbi plázába, és vigasztaljuk meg magunkat. A vásárlásfüggő képtelen fékezni magát, gondolkodás nélkül költi a pénzt, hogy aztán a legtöbb csomagot a szekrények mélyére rejtse, végül a kukába dobja. Az elégedettség rövid ideig tart, majd helyére lép a szégyen és a bűntudat. Szakemberek szerint a vásárlás egyfajta pótcselekvés, és a lélek legmélyén megbújó, mardosó bizonytalanság elfojtására szolgál.

Ahogy a dohányzás, az alkoholizmus, a drogozás, ez a mánia is ugyanúgy kortól, nemtől függetlenül kialakulhat bárkinél. Még a motivációk is nagyjából azonosak, csupán a megkívánt tárgyak különböznek. Míg a gyengébb nem a ruha- és cipőboltok, a drogériák és parfümériák kínálata között válogat, addig az erősebb nemet vonzzák az autószalonok, az óriási elektronikai üzletek és az internetes vásárlás lehetősége.  Elmúlt már az az idő, amikor a játékprogramok miatt ütik a férfiak a billentyűket. Az erotikus képek látványa, az olvasnivaló sem dobja föl őket. Ehelyett anélkül, hogy kilépnének otthonról, több ezer termék közül válogathatnak, sőt egyetlen gombnyomással vásárolhatnak.

A vásárlási láz kényszerbetegség, akár az evészavar, a drog, a játékszenvedély és az alkoholizmus, állítja dr. Rigó Péter, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa. Régóta létezik, akkor is megvolt már, amikor nem fogyasztói társadalomban éltünk. Becslések szerint a társadalom 1–3 százaléka küzd szenvedélybetegségekkel. Női oldalon a vásárlási szenvedély „vezet”, de azért ez egy százalék alatt van. Nem jelent tehát társadalmi problémát, de az egyénnek súlyos gond.

A szenvedélybetegség okait visszavezethetjük egyrészt tanult környezeti hatásokra, de ma már – a genetikai fejlődés tükrében – az is kimutatható, hogy az érintett emberek agyi jutalmazó, örömszerző rendszere hibásan működik. Ha van genetikai deficit, azt valamilyen viselkedésmóddal (ilyen a játékszenvedély és a vásárlás), vagy anyaggal (droggal, gyógyszerekkel, alkohollal) próbáljuk egyensúlyba hozni.





Az egyén pszichés kultúrájától is függ, hogy mikor kér segítséget. A szenvedélybetegség kezelésének lényege, hogy tudomásul veszem, mi az, amit nem szabad. Kényszeres magatartásformákat oldó gyógyszerrel és pszichoterápiával kordában tartható a betegség. Arra azonban az orvosnak kell vigyáznia, hogy az egyik szenvedélybetegség ne forduljon át egy másikba: nem vásárolok, de iszom. A kezelés folyamán a beteg megtanul egy új létezéstechnikát, amelyet hosszú ideig védetten is kell tartani. Erre valók a rehabilitációs intézmények. Amikor megerősödik a páciensben az új működés, akkor visszatérhet az életébe, és már tud nemet mondani.
Könnyebb, ha van egy társ, akire figyelni lehet, aki fontos. De segíthet egy közösség is, vagy akár a terapeuta. Ha csökkennek az ingerek, a beteg megtanulja kezelni a problémáját. És nagyon jó érzés, amikor végre rájön, uralkodik a betegsége felett.