nlc.hu
Életmód
Torkig vagyok!

Torkig vagyok!

Mi a baj? – kérdezi az orvos. A beteg kicsit elgondolkodik és legszívesebben azt mondaná: halálra dolgozom magam, nincs egy perc nyugtom, egyszerûen torkig vagyok, hát csoda hogy lerobbantam?! Ehelyett csak annyit mond: megfáztam.





Torkig vagyok, megfeküdte a gyomrom, elállt a lélegzetem – a legtöbben már használták ezen kifejezéseket méghozzá átvitt értelemben. Manapság egyre többen foglalkoznak a szomatikus problémák lelki okaival és ez elsősorban a távol-keleti kultúra, gondolkodásmód és az alternatív gyógyászat térhódításának köszönhető. Egyre több könyv jelenik meg arról, hogy a különböző akut vagy krónikus betegségek milyen pszichés problémákra vezethetők vissza. Néhány éve éppen diplomamunkát írtam, ezzel együtt sokat őrlődtem magánéletem egy-egy megoldatlannak látszó problémáin. Három hete fájt folyamatosan a fejem, irány tehát a szakorvos, akinek az volt az első kérdése nem gondolkozom-e túl sokat olyan dolgokon, amiket nem tudok megoldani. A válasz igen volt. Mire közölte velem, hogy ő elküldhet ilyen-olyan vizsgálatokra de lehet, hogy egyszerűbb lenne relaxációval, lazítással ezeket a dolgokat félrerakni egy időre. Akkor döntöttem úgy, hogy megfigyelem mikor fáj a fejem, hát – a másnaposságot leszámítva – nem a harmonikus és boldog pillanatokban. Persze a szak és a szaknak mondott irodalom igen gazdag, csakúgy mint a hozzá értők tábora. Ám a bölcsességek sokszor egymásnak is ellentmondanak, így könnyen útvesztőbe kerülhet az ember. Holott nem kell messzire utazni a válaszokért, a test reakciói, egyszerű kérdések feltevése, és az amúgy igen sokat használt beszédes kifejezések sokat elárulnak lelkünk problémáiról.

Elegem van…






Autogén tréning tanfolyamra jártam, ahol központi szerepet kap testünk megfigyelése – meséli Anikó. Amikor be kelllett számolni testérzeteinkről, én folyamatos feszülésről tudtam beszélni a vállamban. Mintha egyfolytában “húznék” valamit. A tréning vezetője arra kért, olvassam el Atlasz történetét a görög mitológiából…Talán megértem, hogy nem én tartom a vállammal a földet, s a környzetem összes problémáját. Azóta, ha nagyon feszült vagyok, mindig újraolvasom ezt a történetet.

Érdemes a legegyszerűbb betegségeknél kezdeni. A távol-keletiek szerint a nátha vagy a megfázás általában akkor jelentkezik, ha valamiből elegünk van. Egyik leghétköznapibb történet, közeledik a karácsony, az idő szottyos, a munkahelyen év végi hajtás, erre jön még az ünnepi őrület tülekedéssel, a pénzköltés fejfájásával, az állandó időhiánnyal, a rohanással – hányszor hallatszik ilyenkor, hogy elegünk van az egészből torkig vagyunk vele. És lám elkezd fájni a torok, leveses lesz az orr. A nátha bár manapság nem számít halálos kórnak éppen az a betegség – a kisebesedett orral, az állandó trüsszögéssel, a bedagadt szemekkel – amivel ha csak egy napra is de elbújik az ember. Vagyis egy minimális időre, de nem akarunk tudomást venni a hétköznapi gondjainkról és általában ez az akció sikeres is. Az idegenek betartják a három lépés távolságot, a közvetlen környezet pedig elnőzőbb lesz.







Ha mindez torokgyulladásban nyilvánul meg akkor az nem más, mint, hogy nem vagyunk képesek semmit sem lenyelni – fizikálisan sem. A megfázás a befogadás képtelenségét, illetve a végső tűrés határát jelentheti, a szervezetünk egyszerűen kiteszi a megtelt táblát. Éppen ezért az egyik legjobb gyógymód a méregtelenítés, a sok folyadékkal, az izzadással, de az állandó orrfolyás, a köhögés is ezt a tisztulást, a lerakódott mérgek feloldását segíti.
A sok és felesleges nyelés következő állomása a gyomor lehet. Ha egy étel romlott vagyis nem emészthető, azt bizony kihányja az ember. Ezt nem veszi be a gyomrom, képtelen vagyok megemészteni – vagyis képtelen befogadni, feldolgozni. Ilyen amikor nem várt megrázó esemény történik, egy szakítás, nagy fájdalommal járó trauma, túl sok a léleknek és testnek is, egyszerre feldolgozhatatlan, tehát kijön belőlünk – és bár maga a hányás nem egy kellemes élmény, de bizony sokszor megkönnyebbülést hoz. A hasmenés általában félelmet, aggodalmat jelez, nem véletlen mondja az ember, hogy majdnem összecsinálta magát ijedtében.

Nem veszi be a gyomrom….

Ha a sérelmek, elutasítások nem jelentkeznek ilyen akut jelenségekkel, könnyen megülheti a gyomrot. Az idegesség, a le nem vezetett stressz gyomorégést később pedig akár fekélyt is okozhat. A szakemberek szerint a gyomorbeteg az aki nem engedheti meg magának a konfliktusokat, folyton magában tartja az indulatokat, túl sokat rágódik a problémákon, majd egyszerűen emésztetlenül magába zárja. Vagy a szívére veszi. Márpedig a szív betegségeiért nem lehet kizárólag a koleszterinszintet vagy a magas vérnyomást okolni. Aki mindent a szívére vesz – jelentéktelen dolgokat is katasztrófának minősít és mások bajából is saját problémát generál – annak előbb-utóbb belesajdul a mellkasa. Ha túl sokat agyalunk valamin, a fej begörcsöl, ilyenkor megoldatlannak látszó problémát cipelünk, éppen ezért a migrénes fejfájáskor a nyak és a vállak is merevek, fájdalmasak, a hát meggörnyed, mint egy valós súly alatt. Érdemes éppen ezért magunkat megfigyelni egyes kiélezett helyzetben, hogy hova is pakoljuk a problémáinkat. A kisebb fájdalmak, betegségek jelzőlámpaként figyelmeztetnek és bizony sokszor elég a következő egyszerű kérdést feltenni: Mi a baj?


Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top