Az emberek általában a következő szerepekből választanak maguknak: Áldozat, Segítő és Támadó. Ez a Karpman-drámaháromszög, melyet Steven Karpman vetett először papírra Eric Berne modellje alapján. Berne szerint mindenki egy szerep szerint viselkedik, amit annak hatására formál, ahogy a világot és benne a saját helyét látja. A tudat alatti meggyőződése alapján, hogy ki is ő valójában, hogyan viszonyul a világhoz (és a világ hozzá), és mások hogyan viselkednek vele. A pszichológusok szerint már négy-öt éves korban eldől, hogy mely szerepbe esünk bele, annak hatására, amit hallunk, tapasztalunk, és ahogyan ezeket a külső hatásokat megéljük.
 |
Áldozat: Sajnálja magát, eluralkodik rajta az erőtlenség, a nem tudom és nem vagyok rá képes, a nem oda tartozás érzése, és nem vállal felelősséget önmagáért. Keres egy Segítőt, aki vigyáz rá, helyette tesz, és megerősíti benne az érzést, hogy őt mások (vagy a világ) támadják. Egy ideig ez kényelmes, mert nem kell semmit csinálni, sem döntéseket hozni. Elérkezik az idő, amikor az Áldozat úgy érzi, hogy a Segítő cserbenhagyta, túlságosan rámászott, esetleg őt hibáztatja a kialakult helyzetért. Ekkor az Áldozat átmegy Támadóvá, és az eddigi Segítője ellen fordul. Sokszor akár egy újabb Segítőt is behúz a játékba, hogy segítsen neki az előző Segítő ellen. Azért az Áldozat továbbra is Áldozatnak érzi magát. Ha ebben a szerepben marad, soha nem fog tudatos döntéseket hozni a saját érdekében, nem fogja megoldani a problémáit, és a helyzete nem fog javulni.
Segítő: Nem ismeri el a saját gyenge pontjait és sebezhetőségét, inkább keres valakit, akit megmenthet. Sokszor többet vállal, mint az ő része a feladatból, úgy próbál segíteni, hogy nem kérdezi, szükség van-e rá, és milyen segítséget igényel a másik. Megengedi az Áldozatnak, hogy gyenge legyen, és így függő helyzetben tartja. Ez egy ideig jó érzés, hasznosnak és elengedhetetlen támasznak érzi magát. De egy idő után a Segítő sokszor úgy érzi, többet tesz, mint jólesne. Így aztán gyakran kihasználtnak és nem eléggé megbecsültnek érzi magát. Miután magáért nem vállal felelősséget, csak a kiszemelt Áldozat-ért, akit megment, a Segítő végül mindig úgy érzi, hogy ő az Áldozat. A külső szemlélő ekkor gyakran úgy látja, mintha ő lenne a Támadó.
Támadó: Nem érzi a saját erejét, ezért nem is tulajdonít neki fontosságot. Az erő, amit kifejt, romboló és negatív. Hibáztat, parancsolgat, fenyeget, és gyakran a méreg vezérli. Mindent magának kell csinálnia, mert csak ő képes arra, hogy rendesen elvégezze. A mérget, megalázást és hibáztatást használják fel arra, hogy felülkerekedjenek a másikon, és ott is maradhassanak. Bármely játékost a Támadó szerepében láthatják a többiek valamikor a játék során, de ő sokszor úgy érzi, hogy őt támadják, és ő az Áldozat. Persze sokszor a Támadó direkt és gonoszul támadja a másikat.
 |
| …a Támadó direkt és gonoszul támadja a másikat… |
Ha megértjük ezt a játékot és odafigyelünk a szerepre, amit mi és a körülöttünk lévők játszanak, megtettük az első lépést, hogy kitörjünk ebből a drámaháromszög-ből. A cél az, hogy tudatosan válasszuk meg, hogyan szeretnénk viselkedni, és ne essünk bele egy olyan szerepbe, amit nem akarunk játszani. A játék véget ér, amikor mindenki felelősséget vállal önmagáért, a másik felelősségét meghagyja a másiknak, és így egyenlőség jön létre, amiben mindketten elfogadják egymás felelősségét.
Ha megtaláltad, melyik a leggyakrabban játszott szereped, válassz egy szituációt, és tedd fel a következő kérdéseket:
 |
Mit kellene csinálnom?
Én kiért vállalok felelősséget?
Én mennyire hagyom, hogy a másik felelősséget vállaljon magáért és a tetteiért?
Kinél van az erő? Honnan tudom?
Többet vállaltam be, mint amit szeretnék megtenni?
Hogyan használom az erőmet?
Arra használom az erőmet, hogy meghatározzam a határaimat és felelősséget vállaljak magamért és a tetteimért?
Milyen határokat kell szabnom?
Hogyan érzem magam ebben a szituációban? Hogyan szeretném érezni magam?
Mit kellene tennem ahhoz, hogy az legyen a végeredmény, amit szeretnék?
Ha felfedezed, hogy sokszor vagy Áldozat, érdemes elkezdened felelősséget vállalnod magadért, és megpróbálni meglátni a lehetőségeidet, szemléletet változtatni (lásd: Rólad van szó, dönts szabadon című cikkem) és megoldásokat keresni. Ha úgy látod, gyakran esel bele a Segítő szerepébe, tedd fel a szükséges kérdéseket, hogy biztos lehess abban, hogy akkor és úgy segítesz, ha/ahogy igényt tartanak rá, és csak addig a pontig, ahol neked is jólesik. Különben gyorsan Áldozatnak fogod érezni magad, kívülről pedig könnyen Támadónak tűnhetsz.
Az Egyesült Államokban szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatokból és jogból. Gazdasági ügyvédként dolgozott New Yorkban és Észak-Kaliforniában. Az egyik legnevesebb coaching intézet, a kaliforniai Coaches Training Institute diplomájának megszerzése óta mint executive és életviteli coach dolgozik. 2004-ben családjával költözött haza Magyarországra. Egy kisfiú és egy kislány édesanyja. Szász Kata honlapja » |
