Ha végiggondolod, és úgy tűnik, túl hosszú a listád, lehet, hogy azok közé tartozol, akik túlságosan csak a jövőre gondolnak. Ezt az állapotot az Egyesült Államok Columbia Egyetemén Ran Kivetz az elegáns hyperopia szóval illette. A hyperopic (távollátó) emberek feladják azt, ami kellemes és kényeztető lenne számukra a jelenben, és helyette túlságosan arra koncentrálnak, hogy hasznos dolgokat vegyenek, felelősségteljesen és erényesen viselkedjenek.
Mi ezzel a baj? Én folyton arról írok, hogyan tűzz ki újabb célokat, érj el régieket, és szedd össze magad (és az erődet) ahhoz, hogy mindent úgy tegyél, hogy az elhatározásaidat (és az önmagadról látni kívánt képet) megvalósíthasd. Ehhez sok önfeláldozás kell, nem?
Utólag máshogy gondoljuk
A probléma az, amikor visszanézve sajnálod, hogy az akkor helyes-nek vélt viselkedést választottad. Márpedig ez egy nagyon is valós probléma. Kivetz kutatásai azt mutatták, hogy ahogy az idő múlik, egyre valószínűbb, hogy megbánjuk erényes viselkedésünket. Az egyik tanulmányban Kivetz megkérte a tavaszi szünidőről éppen visszatérő diákok egy csoportját, hogy számokkal jelöljék meg, mennyire értenek egyet az ilyen és ezekhez hasonló kijelentésekkel: többet kellett volna tanulnom; többet kellett volna utaznom; több pénzt kellett volna költenem olyan dolgokra, amiknek örülök; több pénzt kellett volna spórolnom.
A diákok körülbelül ugyanolyan arányban érezték, hogy megbánták a szünidő alatt hozott döntéseiket, mint hogy elégedettek voltak velük. Ugyanezeket a kérdéseket Kivetz feltette olyan volt diákoknak is, akik 40 évvel előbb végeztek az egyetemen. Közülük lényegesen többen fejezték ki sajnálatukat, hogy túl erényesen viselkedtek, olyan döntéseket hoztak, amelyekhez nem volt kedvük, de úgy gondolták, azok a helyes döntések. Úgy érezték, túl sok élvezetet mulasztottak el.
Megbánjuk az elmulasztott örömöket!
Kivetz szerint idővel az önkényeztetésből fakadó bűntudat már nincs hatással ránk, viszont egyre jobban érezzük az elmulasztott örömök miatti megbánást. Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus szerint a bűntudat egy forró érzés, míg az, hogy elmulasztottunk valami jót, egy hidegebb, elgondolkodtatóbb érzés. Az előbbi gyorsan elég, az utóbbi inkább idővel jön elő, amikor elgondolkozunk, visszagondolunk és értékeljük az életünket.
Ezek nem drámai döntések, csak az a kérdés, mennyit halmozol fel belőlük. Hányszor halasztod el a vakációdat és választod a salátát a torta helyett.
Meg kell találni az egyensúlyt!
Persze ez nem azt jelenti, hogy csak a mának kell élni. Meg kell találni a neked megfelelő egyensúlyt. Ehhez sokszor az segít, ha megvizsgálod a legfontosabb értékeidet és átnézed az elhatározásaidat. Milyen célokat tűztél ki ezek megvalósítása érdekében?
Az első mondatban írd le, hogy mit szeretnél elérni az életedben. Mit szeretnél magadnak, mitől fogod úgy érezni visszanézve, hogy érdemes volt élned. Foglald össze egy mondatban.
A második mondatban írd le, hogyan szeretnéd ezt elérni (milyen cselekedetekkel, viselkedéssel stb.).
A harmadik mondatban pedig azt, hogy milyen hatással szeretnél lenni a világra mit szeretnél hátrahagyni.
Ez valószínűleg szépen kikristályosítja számodra azt, hogy mi a legfontosabb neked, mit kell prioritásként kezelni, akkor is, ha természetesen többször kompromisszumra vagy kénytelen.
Ha úgy érzed, a távollátók táborába tartozol, írd le most előre, hogy mit fogsz azért tenni, hogy a legmélyebb értékeidre ma is odafigyelj. Például ha az utazás (mögötte rejlő lehetséges értékek: felszabadultság, szabadság, új tapasztalatok szerzése, kihívások, önmegvalósítás) óriási örömmel tölt el, érdemes nem halogatni. Akkor is, ha úgy érzed, hogy spórolnod kell egy távolabbi cél érdekében, találd ki, milyen kis utazás férne mégis bele még ebben az évben, és fizess be rá már jó előre. Végső esetben még egy útikönyv olvasása is megteheti
Az Egyesült Államokban szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatokból és jogból. Gazdasági ügyvédként dolgozott New Yorkban és Észak-Kaliforniában. Az egyik legnevesebb coaching intézet, a kaliforniai Coaches Training Institute diplomájának megszerzése óta mint executive és életviteli coach dolgozik. 2004-ben családjával költözött haza Magyarországra. Egy kisfiú és egy kislány édesanyja. Szász Kata honlapja » |