| Élettörténet |
Hogy mikor volt életemben az a pont, amikor elkezdtem foglalkozni a súlyommal? Ha nem vagy kész változtatni az életeden,
Az első ilyen emlékem alsó tagozatra tehető. Még a kisfiúra is emlékszem, aki akkoriban sokat csúfolt. Állandóan jött utánam, és ezt kántálta folyamatosan: Digi-dagi daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, megcsípik a fenekét! Mint vers nem egy tökély, de annál hatásosabb!
57 kilóra fogytam le nyár végére a 172 centimhez!
Így érkeztem meg, lebarnulva, a naptól kiszőkült, lobogó sörénnyel, villogó, hófehér fogakkal szeptemberben a főiskolai gólyatáborba.
Egyszeriben az érdeklődés középpontjába kerültem. Kikiáltottak az első évfolyam legjobb nőjének, és a leghelyesebb felső évfolyamos srácok versengtek a kegyeimért.
Olyan volt, mintha álmodnék!
Teljesen új volt számomra ez a helyzet! Hiszen én soha nem voltam az a kislány, akibe az osztályban minden fiú szerelmes! Olyan volt ez, mintha otthon hagytam volna a békabőrömet! És itt, a főiskolás új életemben mindenki már csak királylányként ismert volna meg. Senki más nem tudta itt rajtam kívül, hogy igaziból egy béka vagyok.
Sajnos a királylányság hamar véget ért!
És elkezdődött az a sok évig tartó küzdelem, amiről akkor még nem hallottam, és csak sokkal később tudtam meg, hogy ez egy betegség, amit úgy hívnak: BULIMIA!
Tényleg ezt akarod?
én ezt úgyse tudom megcsinálni; borzalmasan nézek ki; tök béna vagyok;
nem lehet segíteni rajtad!
Hippokratész
utálom azt a nagy hasamat/fenekemet/combomat stb.; mindig velem történik ilyesmi; tudtam, hogy esni fog, ha én strandra megyek; én úgyse kellek
De tényleg ezt akarod?
Látszólag nem, de valójában igen! Mert sokkal könnyebb ilyen eleve elrendelt sorsszerűségek mögé bújni, mint időt, energiát nem kímélve fenekestül felfordítani az életedet!
 |
| Táplálkozás |
Az emberek türelmetlenek. Mindent azonnal akarnak: az élvezetet és a karcsú, izmos testet is.
Az élvezet rendben is van: megeszed a tortát, a csokit, azonnal finom, azonnal jó érzés. Ki gondol arra, hogy majd hízni fogok, és hogy milyen nehéz lesz leadni?
A sporttal, az egészséges étkezéssel pont fordítva van: amikor elkezded a változtatást, csak azt látod, hogy le kell mondanod, hogy szenvedned kell, hogy nehéz és fárasztó. A jutalom meg valahol a távoli jövőben, a messzi homályban vár, ki tudja, mikor. Á, a francba! Inkább mégis megeszem most azt a csokit!
Olvastam egyszer valahol egy kutyáról, akit minden este egy darab keksszel csalogattak ki a lakásból, hogy aztán kicsukják az udvarra. És a kutya egész életében kiment a keksz után. Pedig ha lemondott volna róla, bent maradhatott volna. De a kutya nem tud a jövőbeni előny érdekében lemondani a mai élvezetről. Hát ezt kell eldöntenünk: a mai élvezet és kényelem a távolban túlsúllyal, betegségekkel, esetleg depresszióval;
vagy ma fáradsággal, lemondásokkal átszoktatom magam egy új életmódra, amely a jövőben és az akkori jelenben életem végéig egy sokkal jobb életminőséget biztosít!
Mert 75 évesen már késő a felismerés, hogy mégse a kekszet kellett volna választani!
2 bögre teljes őrlésű tönkölybúzaliszthez keverek 1 mokkáskanál szódabikarbónát, 2 evőkanál nádcukrot, 250 g mazsolát, 1 tábla apróra kockázott, magas kakaótartalmú valódi étcsokit, 4 dl natúr szójajoghurtot, és összekeverem sűrű masszává (hideg vízzel még hígítható). Kanállal plecsniket rakok sütőpapírra, a tetejére mandulát, diót vagy mogyorót nyomok. Kb. 30 percig sütöm 160 fokon. |
| Edzés |
 |
A legáltalánosabb hiedelem és hiába minden fórum, ezt képtelenség megingatni a fogyással kapcsolatos.
Persze eleinte engem is feszélyezett, hogy mit bénázok én, a negyvenéves, háromgyerekes nő a kigyúrt fiúk, csini lányok között.
Mert eleinte az ember érdekes módon csak őket veszi észre.
És azt hiszi, hogy azok gúnyosan figyelik minden ügyetlen mozdulatát, félszeg próbálkozását. Pedig később rájön a kutya sem foglalkozik vele! És ott vannak a szintén esetlen, szenvedő sorstársak, akik látszólag szintén kilógnak a konditermek csillogó világából! Pedig egyáltalán nem így van! Sőt! A konditermekben kialakult egy különösen szolidáris hangulat: bárkit megkérdezhetsz, mindenki szívesen fog segíteni neked!
Tipikus kérdés, amit ezerszer feltesznek, újra és újra:
Kedves Dóra! Kérlek, mondj olyan gyakorlatokat, amitől lefogy a hasam, vékonyabb lesz a combom, de a mellem ne fogyjon! Vagy: Hiába végzek napi ezer felülést, mégsem lesz kockás a hasam!
Ezek a kérdések óriási félreértést tükröznek, ami talán az aerobik őskorából származik: azt gondolják, hogy amelyik testrészemet mozgatom, a fölül fog lefogyni a háj! Tehát a felüléstől lefogy a hasam, a lábemeléstől lefogy a combom, és így tovább!
Óriási tévedés!
A felülésektől erősödik a hasizom a háj alatt! És ugyanígy, bármilyen más gyakorlat az adott izmot erősíti
Lugosi Dóra: Sors, genetika vagy választás… az egészséged? Elolvastam a könyvet, és minden gondolatomat kevésnek, törpikének tartom, hogy előszót merjek írni hozzá. Szívem szerint mindössze annyit mondanék: szívből ajánlom. Amikor először a kezembe került a kézirat, hitetlenkedtem, hogy talál-e rá kiadót? Egyszerűségében, közérthetőségében annyira megragadó, olyan természetes, hogy a mai világban nem meri senki vállalni a kockázatot. Szeretem, hogy úgy győz meg, hogy meggyőződöm. Nem untatnak még a számok sem. Minden logikus, érthető, emészthető! Miközben kiváló humorral, közvetlen stílusban megírt okosságokról olvasok, mindvégig érzem, hogy mindezt csak NŐ tudja megírni ilyen átéléssel. Egy igazi NŐ! Hamarosan megerősítést is kapok, mert megjelennek a szépségcsinálás receptjei. És egyre csak nő, csak nő, csak nő… bennem az elhatározás, hogy én is egyre inkább NŐ szeretnék lenni. Olyan. Igazi! Hiszem, hogy lesz, ki olvassa! Kertész Zsuzsa |
