Most érkeztél haza Barcelonából. Itt szerettél bele a hastáncba, és itt ismerted meg a mesteredet is. Hogyan történt mindez? Mi volt az, ami megérintett?
Az, amit a mesteremnek köszönhetek, Lessya Starrnak, hogy teljesen természetes jelenségként sugározta felénk a női szépséget. Olyan finom formában tette és olyan bátran, amit előtte nem tapasztaltam. Érzékeltem magamban, csak nem tudtam azt, hogyan lehet ezt kifejezni. Ezen az úton indított el ő, megmutatta, hogyan lehet a bennünk élő, már meglévő, felfedezetlen kincset bátran megélni.
Milyen út vezetett el a hastánc szakrálisabb vonatkozásához, az almeh-hez?
Amikor láttam a hastánc megnyilvánulásait, határozottan éreztem, hogy biztosan van kristályosabb, tisztább, a teljességet jobban kifejező mondanivalója is, mint ez a kokettes, kis huncut, kis frivol cucc. Mindig hiányérzetem volt, és azt gondoltam, hogy lehet, hogy valami dögösebbet keresek. Aztán rájöttem, hogy nem dögösebbet, inkább őszintébbet.
Az út vége vagy éppenséggel kezdete: megteremtettél egy új, izgalmas műfajt, az Orienthaliát. Előadásotok, a Mámor hatalmas siker. Minek köszönhető ez szerinted?
Annak, hogy mindenki a szívét és a szeretetét adja bele. Igazából nem játszunk az Almeh című darabban, de amennyiben játszunk, akkor a játék ugyanannyira őszinte, mint ahogyan egy gyerekjáték. Mindenki teljes mértékben pontosan az, ami, és ez nagyon jó. Szerintem ez a titka, hogy egy kicsit a sejtek közötti résekből jön elő ez az előadás.
Évről évre egyre nagyobb a kereslet a hastáncra mint egyfajta önkifejezési módra. Sajnos manapság nem igazán engedheti meg magának egy nő, hogy megélje igazi női mivoltát, annak minden szépségét. Az előadásotokat látva azonban nyilvánvaló, hogy a tánc segíthet kiengedni a szellemet a palackból
Maximálisan egyetértek a szavaiddal. Az az információ, amelyeket ezek a mozdulatok a lélekre sugallnak vagy adnak az ember pszichéjének is, biztos, hogy valami olyan létezőt hív elő, ami egy bizonyos szempontból vizsgálva a nőknek a legnagyobb kincs.
Mit és hogyan mozgat meg a tánc? Kell-e valamilyen adottság ahhoz, hogy valaki nekikezdhessen megtanulni a hastáncot?
Az első adottság, amire szükség van, hogy hajlandó legyen az illető hölgy megtenni olyan mozdulatokat, amelyeket azelőtt talán nem ismert. Nagyon erős hatással van a gerincre, a hátra, minden vállízületre, a nyakra. Mivel izolációs technikával dolgozunk, ezért először alapjában véve szét kell szednünk a testet. A nyújtó és jógatechnikákkal érdemesebb ehhez közelíteni. Önmegfigyelési módszernek is nagyon jó ez a tánc. Nem utolsósorban olyan izmokat is megmozgat, amelyeket egyébként a legtöbb európai vagy modern rendszer nem. Valószínűleg ezért is van ekkora igény rá, mert ezek nagyon fontos izmok egy női testben.
Van korhatár? A lányod például nagyon szépen táncol! Láttam egy fellépéseteken is (a színpadon!), holott még csak 9 esztendős.
Igen, mert ő a táncból lett! Konkrétan nem látok határt. Kislányok esetében szívesebben hívom úgy, hogy tündértánc. Szívesen jönnek, próbálom az egész testüket átmozgatni. Sok lépést tanítok nekik, lendületbe hozom inkább őket, hogy érezzék azt, hogy lehet repülni a földön, és ezt nagyon élvezik. Igazgatom a testtartásukat, lazítgatom őket, hiszen a tartás nagyon fontos az életben.
A másik csodálatos pedig: azok a hölgyek, akik túl vannak az ötödik ikszen vagy a hatodikon. Volt, sőt azt hiszem, van is olyan tanítványom, aki túl van a hatodikon, és egyre szebb, egyre frissebb, és biztos, hogy ez neki is nagyon jó!
Mit várhat egy kezdő az órákon, az óráktól?
Azt vettem észre, hogy nagyon-nagyon élvezik azt, hogy kellemesen elfáradnak tőle, mert nagyon igyekszem átmozgatni az egész testüket, egyfajta kondíciót kapnak. Elsősorban lelkit, másodsorban testit. Számomra nagyon fontos, hogy fölfedezzék eleinte az örömet. Azt, hogy félelemmentesen, görcs nélkül örülhetnek annak, hogy mozognak, és ekképpen mozognak.
Sokan félnek megtenni az első lépést, nincs társuk, akivel ki mernének próbálni egy órát, vagy éppenséggel nem mernek a többi nő közé menni, mert szégyellik az alakjukat. Nekik mit tudsz javasolni?
Azt, hogy addig várjon, amíg meg nem érik a pillanat. Személy szerint én azért a táncot is látom a dologban, tehát ez nem csak egyfajta szabadidős hobbi. Fontos az önfegyelem. Részemről ez kiegészül számos pszichológiai háttérismerettel és módszerrel úgy próbálom irányítani a saját szakmai tevékenységemet, hogy egy kezdő mögött pszichés szinten is erős háttér legyen. Tehát hogyha valakinek például félelmei vannak, akkor azt észrevétlenül le tudja tenni, akár szembesülésekkel is, a mozgáson keresztül. Nem könnyű dolgok ezek, de érdemes belevágni!
