Kéz- és lábtörés helyett

Fiatalon eszünkbe sem jut a csontritkulással foglalkozni. Megüti ugyan a fülünket egy-egy hír, hogy a néninek a parkból combnyaktörése volt, és meghalt, vagy a szomszéd bácsinak összeroppantak a csigolyái, de ezeket inkább az öregség számlájára írjuk, mintsem azon gondolkodnánk, hogy vajon megtörtént volna-e mindez, ha időben odafigyelnek csontjaik karbantartására. Pedig a csontritkulás fiatal korban, a kutatások szerint 35 éves korig előzhető csak meg. Ez az az életkor ugyanis, amíg a csontok épülnek – több csontsejt termelődik, mint amennyi lebomlik, ezáltal csontjaink erősödnek, szilárdulnak és vastagodnak. Majd miután elérik maximális tömegüket, az építési és lebontási folyamatok egy ideig még egyensúlyban vannak, majd 40 év felett elkezdődik a csontok leépülése – tömegük csökken, veszítenek sűrűségükből és ásványianyag-tartalmukból. Ez természetes folyamat, ám ha a csontok szövetszerkezetének károsodása, a csontozat szilárdságának meggyengülése olyan nagy mértékű, hogy az fokozott törési hajlamhoz vezet, akkor már csontritkulásról vagy osteoporosisról beszélünk. A betegség veszélye abban áll, hogy mivel fiatalabb korban nem jelentkeznek a tünetek, ekkor nem érzünk késztetést a megelőzésre, vagyis csúcscsonttömegünk növelésére. Pedig a ’lassú bénulásnak’ vagy ’néma járványnak’ nevezett kór később, az időskori csonttörések miatt végzetes is lehet. A csontritkulás következtében évente előforduló alkartörések száma közel 20 ezer, a csigolyatöréseké 30 ezer, a combnyaktöréseké 15 ezer. A csigolyatörés sokakat egy életre rokkanttá tesz, míg combnyaktörés esetén fél éven belül minden negyedik-ötödik beteg meghal. 50 év felett minden harmadik nő és minden nyolcadik férfi érintett. A betegség mára olyan mértéket öltött, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a 2000-től 2010-ig terjedő időszakot a csont és ízület évtizedének, október 20-át pedig a csontritkulás világnapjának nyilvánította.

Ti írtátok: Csontritkulás  Csontritkulás fiatalon További információk a témában: csontritkulás.lap.hu

Hogyan előzhetjük meg?

• A csontritkulás megelőzése a csontok sűrűségének megtartását, illetve növelését jelenti, ami eredményesebb, mint a betegség kezelése. A csontozat szilárdsága a benne levő ásványi anyagoknak, elsősorban a kalciumnak köszönhető. A kalcium sok más életfunkciónk számára is nélkülözhetetlen, többek között az immunrendszer és a szívizomzat helyes működéséhez szükséges. Ahhoz, hogy ezek a folyamatok rendben működjenek, a vérnek mindig elegendő kalciumot kell tartalmaznia, ellenkező esetben a szervezet a csontokból vonja el azt, ami a csontozat meggyengüléséhez, szilárdságának elvesztéséhez vezethet. Ahhoz, hogy a szervezet ne kényszerüljön erre, fontos odafigyelnünk testünk kalciumszükségletének folyamatos biztosítására. Életkortól és a szervezet aktuális állapotától függően az ajánlott napi kalciumbevitel 600–1500 mg között van, amit természetes úton főként a tej és egyéb tejtermékek, a szója, az olajos magvak, a rozskenyér, a petrezselyem, valamint a népi gyógyászatban használt mézes mák fogyasztásával tehetünk meg. Egyoldalú, hiányos táplálkozás esetén a kalcium orvosi felügyelet mellett mesterségesen is bejuttatható szervezetünkbe.
• A kalcium felszívódását és csontokba épülését a D-vitamin segíti elő, melynek természetes forrása a máj, a tojás, a tengeri halak, nyáron pedig a napfény.
• A megelőzés fontos része a rendszeres testmozgás. Az izmok összehúzódása és megnyúlása ugyanis nyomást gyakorol a csontokra, ami javítja a csontanyagcserét. Az erőteljes fizikai igénybevétellel járó sportok, mint a futás, a gyaloglás, a tenisz, a lépcsőzés és a súlyemelés a legalkalmasabbak a csont sűrűségének növelésére.
• Fontos, hogy kerüljük a dohányzást, a magas fehérjetartalmú ételeket, az alkohol, valamint a szervezetből kalciumot elvonó kávé és kóla fogyasztását.
• A szervezet salakosodása, a méreganyagok felhalmozódása és a bélflóra-károsodás is gátolhatja a csontépítést. Ezért gondoskodjunk a megfelelő méregtelenítésről, bélflóránk regenerálásáról.
• Érdemes rendszeresen megméretni csontsűrűségünket, különösen, ha korunk, életmódunk vagy genetikai hajlamunk miatt veszélyeztetettek vagyunk. A vizsgálat fájdalommentes, és csak néhány percet vesz igénybe. Segítségével felvilágosítást kapunk csontjaink állapotáról, illetve a csonttörési kockázat nagyságáról. Klimax idején érdemes évente egyszer megismételni a mérést. A komplex vizsgálat a csontsűrűség mérése (DEXA-vizsgálat) mellett röntgenfelvétellel, valamint vér- és vizeletvizsgálattal is kiegészül.

Miért gyakoribb nőknél?

A csontritkulás azért fordul elő gyakrabban nőknél, mert átlagos csonttömegük kisebb, mint a férfiaké, másrészt szervezetük komoly hormonális változásokon megy keresztül, különösen a változó kor idején. Az új csontsejtek növekedését és a régiek felszívódását az ösztrogén női nemi hormon segíti elő, amely ilyenkor jelentősen lecsökken a szervezetben.

Egyéb kockázati tényezők





A csontozat fejlettsége fiatal korban döntően öröklött tényezőkön múlik, ezért érdemes figyelni az alkati jellemzőkre, például hogy gyakran előfordult-e csonttörés a családban. Ugyanakkor a különböző hormonális, környezeti és életmódbeli hatások is befolyásolják a genetikai tulajdonságokat.
• A sovány testalkat jelzés arra vonatkozóan, hogy fiatal korban szervezetünknek nem sikerült jelentős csúcscsonttömeget felépítenie.
• Bizonyított, hogy a fehér bőrű, világos hajú nők veszélyeztetettebbek, mint a sötét bőrűek.
• A későn jelentkező első menstruáció is hajlamosító tényező lehet, ugyanis hormonális problémákra utal. Kockázati tényező továbbá a menstruáció korai elmaradása, a petefészkek eltávolítása, a meddőség, valamint a rövid szoptatási idő.
• Az életmódbeli sajátosságok közül az ülőmunka, a mozgásszegény életmód, a fogyókúrák miatti egyoldalú, kalciumszegény táplálkozás, az erős dohányzás, az alkoholfogyasztás, a koffeintartalmú italok fogyasztása növelik a csontritkulás kockázatát. Ugyancsak veszélyeztetettek mindazok, akik keveset tartózkodnak szabad levegőn, mert szervezetükben nem termelődik elegendő D-vitamin.
• Az életkor előrehaladtával is nő a csontritkulás kockázata.
• Bizonyos betegségek, mint a veseelégtelenség, a krónikus cukorbetegség, a pajzs- és mellékpajzsmirigy, valamint a mellékvesekéreg betegsége szintén növeli a csontritkulás kialakulásának esélyét.
• Egyes gyógyszerek, mint például a szteroidok, a pajzsmirigyhormonok, az epilepsziaellenes szerek, illetve egyes rosszindulatú daganatok kezelésében használatos készítmények is kockázati tényezők lehetnek.

Ha kérdésed van a csontritkulással kapcsolatban, kérdezd szakértőnket! Dr. Ráthonyi Gábor Kristóf ortopédus

Ha már kialakult…

A betegség kezdetén a tünetek hiányoznak, évek múltán azonban a csonttömeg csökkenésével hát- és derékfájdalom, testmagasság-csökkenés, csontrendszeri torzulások, különböző csonttörések, leggyakrabban a csukló, az alkar, a csigolyák, a csípő, idősebb korban pedig a combnyak törése jellemző már enyhe sérülés hatására is. Akár sérülés nélküli, spontán csontösszeroppanások is előfordulhatnak, amelyek állandó kínzó fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járnak. Először a betegség hátterében álló okot derítik ki, és ennek megfelelően történik a kezelés hormonterápiával, D-vitamin-, kalcium-, illetve fluoridpótlással vagy étrend- és életmódbeli változtatások előírásával. A gyógyszeres és egyéb orvosi kezelések mellett javasolt a gyógytorna, ezenkívül nagy gondot kell fordítani a törések megfelelő kezelésére is.

Tudtad?

• A csontritkulás veszélye már az anyaméhben fenyegethet. A kismama várandósság előtti állapota, a terhesség alatti dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás és a túlzott fizikai munka a születendő gyermek alacsonyabb csontsűrűségét eredményezheti.
• A csontritkulás hatékony megelőzését gyermekkorban el kell kezdeni, hogy a csontváz megfelelően stabil legyen.
• Tajvani kutatók szerint a rendszeres teázás erősíti a csontokat. Megfigyelték, hogy akik legalább hat éven át minimum napi két csésze zöld vagy fekete teát ittak, csontjaik megerősödtek. A tea ugyanis fluoridokat és az ösztrogénhez hasonló flavonoidokat tartalmaz, melyek segítenek megőrizni a csontsűrűséget.
• A csigolyatörést követő évben akár ötszörösére is nőhet az újabb csigolya-összeroppanás kockázata.