Nem meglepő eredmény, hogy a bevásárlást is jellemzően a szebbik nem intézi. Mert lássuk be: nekünk a vásárlás sokkal többet jelent, mint a szükséges termék beszerzését. Még akkor is, ha közülünk többen úgy gondolják, hogy a családról gondoskodni sokszor áldozatokkal és lemondással jár. Az csak a legritkább esetben fordul elő, hogy egy nő leemel valamit a polcról, és már megy is. Ugyanis a nők mintegy 35 százaléka tölti az idejét a legszívesebben azzal, hogy termékeket és kirakatokat nézeget: teszi ezt alaposan és jó sokáig. Sokszor azt is megvásároljuk, aminek a beszerzését nem terveztük előre nem kímélve a párunk idegeit, a pénztárcánkat és a szabadidőnket. Mert imádunk áldozatot is hozni: kilométereket utazunk csak azért, hogy az elvárásainknak leginkább megfelelő üzletben vásároljunk. Azzal is mi növeljük a statisztikát, hogy utánajárjunk: mit, hol és mennyiért érdemes beszerezni.
A trenditől a biztonságkeresésig
Mi, nők gazdasági hatalomként csak elvétve kerülünk középpontba vallja prof. dr. Pető Andrea szociológus-történész , de szerepünk egyre erőteljesebb a fogyasztói piacon. Nem kell messzire mennünk: az igazi változás 1989-ben, a rendszerváltással következett be. Azóta olyan társadalomban élünk, ahol a fogyasztás az egyik legfontosabb értékmérő állítja a szociológus. A társadalomban ugyanis egyre több nő jut el a teljes gazdasági önállóságig, aminek az lesz az eredménye, hogy a férfitől függetlenül is meg tudja vásárolni azt, amire éppen szüksége van. Az autótól a hifitoronyig. Azok a nők ugyanis, akik rosszabb anyagi körülmények között élnek, arra törekednek, hogy valamilyen módon utat találjanak a fogyasztói elitbe. Oda, ahol úgy vásárol a nő, hogy bármit megvehet, amit a pénztárcája megenged. Sokszor utánozva és követve a férfimintákat. Mert miért jó nekünk a városi csúcsforgalomban egy több lóerős, koromfekete, batár terepjáróban virítani, holott egy kisebb autóban ugyanúgy elférnénk: trendi, vagy csak a biztonságot keressük?
Nők a volán mögött
Sokszor az olyan magas technikai színvonalú tárgyak vásárlásával, birtoklásával, mint például az autó vagy egy szuper zenegép, próbáljuk azt a biztonságérzet-hiányt kompenzálni, amit valójában az erősebbik nemtől kellene megkapnunk. Ezt példázza a színválasztásunk is. Mert akárhogy is van, de a feketét és az ezüstszürkét csak nagy jóindulattal lehet nőies árnyalatnak nevezni.
Tudtad-e… hogy a nők 47 százaléka úgy véli, hogy fárasztja a napi rutin, míg tíz férfiből csak négyre igaz ez az állítás? hogy a magyar nők 68 százaléka szívesebben tölt el otthon egy csendes estét, mint hogy kimozduljon valahová? hogy a magyar nők mintegy harmada semmit sem változtatna a külsején? hogy vásárlásnál a nők körében a magyar és egészséges termék a befutó, míg a férfiak ilyen apróságokra rá se hederítenek? hogy a televíziós műfajok tekintetében a híres emberek életét bemutató műsorokat tíz nőből négy biztosan megnézi, míg az erősebbik nemnek csak a 26 százalékát tudják a sztárok a képernyő elé szegezni? hogy ami a kultúrát illeti, sem kell szégyenkeznünk: a nők 43 százalékát lekötik a tartalmas kulturális műsorok, míg a férfiaknak csak 22 százaléka mondhatja el ugyanezt magáról. |