Szex 60 év felett?

Az ageizmus és a más csoportok elleni diszkrimináció következményei hasonlók. Azok az emberek, akik az intolerancia és az előítéletek tárgyai, gyakran magukévá teszik a domináns csoport negatív képeit, és úgy kezdenek viselkedni, hogy megfeleljenek ennek a negatív képnek. Így aztán az idős emberek is ageista nézeteket vallanak a kortársaikról, azokról, akik akár csak egy árnyalatnyival is idősebbek náluk vagy éppen egyidősek velük.

Aszexualitás és intellektuális merevség

A kultúra megtanít bennünket arra, mik az elvárások velünk szemben, s mi nagymértékben igyekszünk megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Amikor az uralkodó kép aszexualitást, intellektuális merevséget, jelentéktelenséget vár el az idősektől, akkor sokan fognak megfelelni ezeknek az elvárásoknak még akkor is, ha a korábbi életük ennek gyökeres ellentéte volt. Ha a társadalom úgy véli, hogy az idősek egészségi problémáira megfelelő megoldást jelent, ha szociális otthonokban helyezzük el őket, és száműzzük őket a társadalomból, akkor valószínűleg tényleg sokan fognak majd személyzethiányos, lélektelen intézményekben nyomorúságosan vegetálni.
Az ageizmus előítéletei olyan csoport ellen irányulnak, melynek mindenki tagja lesz egyszer, aki elég sokáig él. Éppen ezért ez a szemlélet azzal, hogy egyenlőségjelet tesz az öregedés és a leépülés közé, mindenkitől elveszi a reményt, legyen életének bármely szakaszában is.
Belenyugodhatunk a társadalmi előírásokba, és hagyhatjuk, hogy kései éveinket ez a reménytelenség határozza meg, vagy szembeszállhatunk a kulturális előítéletekkel, melyek teljesen elvesztették a kapcsolatot az öregedés valódi természetével; ami pedig nem más, mint egy természetes változási folyamat, csodákkal és szépséggel tele, akárcsak az emberi életút más oldalai.
Meggyőződésem, hogy az olyan kultúrák, mint az abház vagy a vilcabambai, sokat mondhatnak nekünk arról, hogyan gondolkodjunk a korról, és segíthetnek jobban megérteni adott helyünket
az élet ciklusában. Az idősekre mindkét kultúrában fölnéznek, elismerik bölcsességüket. Ők pedig társadalmilag hasznosnak érezhetik magukat, ezért aztán még a legöregebbek is megőrzik mentális frissességüket és fizikai képességeiket.

Haszontalan és elhagyatott






A fejlett világban ugyanakkor az öregek gyakran érzik magukat haszontalannak és elhagyatottnak. Amikor megöregszünk, kicsapnak bennünket legelni, magunkra maradunk a nyavalyáinkkal, és egyre kevesebb a lehetőségünk, hogy mások boldogságához hozzájáruljunk. Jóllehet a hosszú élet során sok
mindent megtanultunk, az uralkodó társadalmi szemlélet azonban egyre kevesebb módot ad arra, hogy azokat a közösség hasznára fordítsuk.
Nehéz lenne ábrázolni, hogy modern világunkat mennyire áthatja és dehumanizálja az ageizmus. Elképzeléseink ritkán pozitívak az öregségről. Rendszerint félelemmel gondolunk rá, szenvedéssel telinek gondoljuk el. Azt hiszem, hogy a vilcabambaiaktól, ahogy az abházoktól is, sokat tanulhatunk, hogy kellemesebben éljük meg az öregkort.
Noha van néhány barátom, aki Vilcabambába költözött, és meg is értem őket, miért tették, magam nem tervezem, hogy utolsó éveimet ott töltsem. Egyáltalán nem akarok olyan életet élni, amely nélkülözi a modern technika vívmányait. Éltem úgy, hogy nem volt ágyam, és éltem hűtőszekrény nélkül is, úgyhogy tudom, hogy az ember lehet boldog nélkülük. De hozzászoktam a kényelemhez, és hálás vagyok ezeknek az eszközöknek.

Nem szeretnék döngölt padlós, alig fűtött házban élni, és ha lehet, ragaszkodnék a vízcsaphoz és az angolvécéhez is. Ezenkívül értékelem az alacsony gyermekhalandóságot is, ami a higiénia és a közegészségügy fejlődéséből következik, és még sok egyéb dolgot. Szeretem az életemet a modern nyugati világban, és bár jócskán vannak hibái és korlátai, mégiscsak ez az otthonom. (Emellett arra is fel kellett figyeljek, hogy a fejlett
világ számos mérge szivárog be Vilcabambába, és változtatja meg lassan az ottani életet. Ezt a témát bővebben tárgyalom majd a 17. fejezetben.)
Nem, nem szeretnék Vilcabambába költözni, de szeretnék elhozni valamit a vilcabambai lélekből és bölcsességből ide, a modern világba. Szeretném megérteni és hasznosítani azokat az elveket, amelyek még az ilyen primitív viszonyok között is lehetővé tették, hogy ezek az emberek ennyi vitalitást és szépséget hordozzanak. Szeretnék meghajolni a viejók, Vilcabamba öregjei előtt, és megtartani őket vezetőnek, emlékeztetőnek és barátnak. Életük azt példázza számunkra, hogy az öregség nem betegség, a korosodás nem csapás, s hogy az emberek képesek arra – ha szeretettel fordulnak egymás felé –, hogy életük hosszú legyen, és minden pillanatában életerővel, aktivitással és jó érzéssel teli.

John Robbins: Százévesen egészségben

Matuzsálemi kor, kivételes életerő. A titok nyitja a tudomány tükrében. Mi lehet az oka, hogy a kaukázusi abházok, az Andok völgyében élők vagy Hunza és Okinawa lakói általában jóval hosszabb és egészségesebb életnek néznek elébe, mint ami a fejlett társadalmakban megszokott? John Robbins, az Amerikában igen jól ismert és elismert táplálkozási szakértő nagyszámú tudományos vizsgálat eredményét összegezve mutatja meg, melyek azok az étrendi és életmódbeli tényezők, amelyek a leginkább befolyásolhatják egészségünket, közérzetünket; egyúttal rámutat a közösségi kapcsolatok, a szeretet fontosságára is, hiszen mindez jelentős mértékben felelős az ember fizikai és szellemi egészségéért, várható élettartamáért. Partvonal Kiadó Ára: 2990 Ft