Élet a fátyol mögött

A fürdő, kapcsolat az éggel, de nemcsak ezért különleges hely az arab világban. A fürdő egyike azon kevés helyeknek, ahova a nők is elmehetnek, az a hely, ami talán a legtöbb szabadságot nyújthatja egy iszlám nőnek.
A nyilvános fürdők, a hammámok meghatározott napokon kizárólag női vendégeket fogadtak, ilyenkor az asszonyok a tisztálkodás mellett társasági életet is éltek, kicserélték legjobb szépségápolási receptjeiket, tanácsokkal látták el egymást a főzés és a gyereknevelés témakörében, de fürdő volt az a hely, ahol előkészítették a házasságkötéseket is.

Az iszlám nő életében nagy jelentőségű helyre a legszebb ruháiban, a legszebb ékszereivel felékesítve látogattak el. A fürdőkben nemcsak fürdés várta őket, hanem izzasztás, agyagos pakolás, test és bőrmasszírozás, szőrtelenítés, hajmosás, fejmasszázs.

A női szépséghez ugyanakkor szorosan hozzátartozik az öltözködés is. Az iszlám hagyományoknak megfelelő öltözetet a társadalmi hovatartozás határozza meg. Az alapvető szabály a fátyol viselésére vonatkozik. A legszigorúbb iszlám országokban az egész testet befedő csadorban járnak az asszonyok, a szabadabb, liberálisabb Marokkóban ma már egyre több az európai öltözetet viselő nő is.
A liberalizálódás mellett azonban megjelent az az irányzat is, amelyik a hagyományos női viselet visszaállítását követeli. Sőt, számtalan egyetemista lány bújik ismét csadorba, takarja arcát fátyollal, dacolva a modernizmussal.

Nők a fürdőben A melegvizes teremből a fél órás izzasztás után a fürdetőasszonyok a nőket egy lepedővel letakart márványpadra fektették és ledörzsölték az okra nevű agyagszerű anyaggal. Ez a gőztől és melegtől kitágult pórusú bőrt átjárva alaposan kitisztította a testet és meglágyította, megszépítette a bőrt. A pakolást lemosva a hajmosás, a fejbőr masszírozása következett, amihez illatos, habzó anyagokat használtak.

Az öltözködésnek – miként sok más kultúrában – az iszlámban is üzenetközvetítő szerepe van. Nemcsak a társadalmi osztályra, de a nők erkölcseire is fényt derített az öltözék: a tisztes urinők természetes színű darabokat hordtak, kerülték a színes, feltűnő öltözékeket, az örömlányoknak szinte egyenruhájuk volt a vöröses színű nadrág. Az elvált asszonyok fehér felsőruhát, míg a gyászt viselők kék öltözetet viseltek.

A fehérnemű fölé általában buggyos szárú nadrág kerül, az iszlám előírásainak megfelelve ugyanis ez fedi el legjobban az alakot. E fölé rövidebb bő taft vagy szaténszoknya és ing kerül. Erre rövidke kabátot húznak. Nagy a jelentősége a díszes öveknek, amik bár nem látszanak, ez fejezi ki leginkább viselőjük személyiségét.

Az utcára fátylat illik hordani, vagy a köntös kapucnijába temetni az arcot. Ugyancsak az utcán járkáláshoz bőrpapucsot hordanak, régebben a hétköznapi papucsok szamárbőrből, míg az ünnepiek akár zsiráfbőrből is készülhettek.

Otthon, a vastag szőnyegekkel borított lakásban nem volt szükség semmilyen lábbelire. Mint ahogyan természetesen a fátyolra sincs szükség, nem kell elfedni az arcot senki elől, hiszen a hagyomány szerint idegen férfi soha nem pillanthat be egy muszlim otthon hétköznapjaiba.

Tudtad?






•  a napi hagyományok között szerepel az a szabály, hogy a nőknek nem illik kopogó cipőkkel, feltűnő mozdulatokkal járni az utcán, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet.


•  muszlim hagyományok szerint az emberek nemcsak a saját testüket illatosítják, hanem otthonukat, kertjüket, ételeiket, szent helyeiket és mecsetjeiket is.

Mintha Marokkóban lenne. Készítsen sáfrányos csirkét a Marokkói Uncle Ben’s mártással, és érezze otthonában az arab konyha ízeit. Fennséges gyümölcsös mártás zamatos sárgabarackkal, mazsolával egy csipetnyi sáfránnyal, korianderrel. Kíváncsi más világokra is? Akkor nézzen vissza hozzánk újra és újra, hiszen az Uncle Ben’s pár hónapon keresztül testközelbe hozza a világ legérdekesebb tájait és ízeit.