Mindenekelőtt tisztáznunk kell, mit várunk el egy igazi ropitól? Sós legyen, ropogós, pálcika, és kész. Az ínyencebbek ragaszkodnak a retroízhez, vagyis a Nógrádira esküsznek, a kalandvágyók újabb területekre tévedve bioperec formájában falják.
Rákattantunk néhány általános darabra!
Csipet sóspálcika
Kétségbeesve kerestük minden ropik legjobbikát, a Nógrádit, de szuperbiztos lelőhelyünkön is csak vállvonogató élelmiszer-ipari eladókat találtunk helyettük. Egyetlen alternatívaként a Csipet fantázianévre hallgató sóspálcika-féleséget tudták felajánlani. Csipet valószínűleg egér, ez kiderül a csomagoláson bemutatott nagyvonalú grafikából. Távolra mutató asszociációkra ragadtattuk el magunkat, úgymint Csipet, a kisegér rágicsál legalább úgy, ahogy normális kisgyerek a Csipet sóspálcikát. Mindenesetre alteros múltunk egy örökzöldjével leírhatjuk a teszt végeredményét: Jó, de nem elég, nem elég jó
Nem elég sós, talán még egy csipet só jót tenne neki, és nem elég fényes, viszont roppan, ahogy a kisegér fogai között a rágcsálnivaló.
 |
Reál sóspálcika
A márkatermékek sorában sokféle átcsomagolt Nógrádi rejtőzhet, de ezúttal nem nyertünk. A Reál egyenzacsijában nem Nógrádit találtunk, hanem valamit, ami rosszabb kicsit. Olyan semmilyen, ráadásul só sincs rajta, ellenben van egyfajta kis hátsó íz, ami annyira nem illik a ropiról alkotott vágyaink közé, de hát ez van. Meg kell jegyeznünk, hogy a zacskóban található mennyiség is nagyon csekély, egy álmos délutánon az ember lánya ennyivel nem is kezd.
 |
Chio Stickletti
Ez már nem is ropi, hanem Stickletti, de azért megpróbáltuk elvégezni a fajtavizsgálatot. Kétségkívül a legprofibb csomagolás, ki a fene szeret félujjnyi pálcikák után matatni a celofánzacskóban? Úgyhogy nagyon értékeltük a műanyag dobozt, amelyben meglehetős mennyiségű Stickletti feküdt fegyelmezett töretlen állapotjában. Sós, visszafogottan, roppanós nagyon, igazán nincs vele semmi baj, és szépen kérem, ne jöjjünk a Nógrádi-feelinggel!
 |
 |
CBA hosszú sóspálcika, szezámmagos
A ropik között kétségkívül bajnok méretű termék. Roppanása hosszú ideig élvezhető. Megfelelően ropogós, annyira sós, amennyire jólesik, ráadásul a hozzáadott szezámmagocskák kifejezetten egzotikus ízhatást biztosítanak. Az igazán jó ropi kissé barnára sült, ez a CBA-termékeknél szinte alapkövetelmény, nekünk bejött!
 |
 |
Soletti immer dabei
A rothadó kapitalizmus utolsó védőbástyáját valószínűleg Solettiből ácsolták, és amikor ez történt, mi csak kikacsingattunk a széles spektrumú kínálat utáni vágyódásunkban. A Nyugat szele aztán besöpörte hozzánk is az osztrák ropit, amit faltunk marékszámra. És bár sós is, ropogós is, mégsem az az igazi. Kék, jellegzetes csomagolása meggyőző, hasonló kategóriás termék a sósperec, a mindent vivős kategória, de a ropi valahogy nem az igazi.
 |
Biosósperec
A nem ropi kategória egyetlen ropi alapanyagú indulója önmagában is meggyőző teljesítményt tud felmutatni. Kitűnő íz, friss, ropogós, a só nem túl sok, nem is kevés, bűbájos perecforma, talán a zacsiból még többet is eszegetnénk, de hát tudjuk, ami bió, abból a csipet dukál, olyan borsos áron mérik. Biosága az ökológiailag ellenőrzött gazdaságokból származó alapanyagok okán biztosított. Ez ugyan kicsit lila megfogalmazás, és csak remélni tudjuk, hogy nem üres szóvirág csupán.
 |
| Az igazi ropiérzés Többek egybehangzó véleménye szerint a ropi már-már kultikus rágcsálnivaló. A retronosztalgia tovább fokozható a gyerek- és ifjúkori elhajlások felélesztésével. Például rágjunk ropit és hozzá fekete csokit, ezt fejeljük meg mondjuk egy Harry Potter-regény olvasásával (inkább a korábbiakból, a hatás kedvéért)! Ropi parizerrel és kólával tévénézés közben, hason fekve. Ropi sajtkrémbe mártogatva gourmand-oknak, esetleg borral, 25 év alatt megengedhető VBK-val. |
