Elutasítottak. De miért?

Kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy felvegyék a kapcsolatot a személyzeti szakemberekkel, és kiderítsék, hogy mi áll a döntés hátterében. Pedig az érdeklődés jó benyomást kelt, és legközelebb nagyobb eséllyel indulhatunk egy másik pozícióért.

Ha nem kapunk választ

A humánpolitikával foglalkozó szakemberek mind egyetértenek abban, hogy egy magára valamit is adó cég mindenképpen értesíti a pályázókat az elutasításról. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy sokan csupán a sikeres jelölttel foglalkoznak, a többi álláskereső semmiféle visszajelzést nem kap. Amennyiben az interjún záros határidővel ígértek döntést, a határidő lejárta után nyugodtan keressük meg telefonon, e-mailen a kapcsolattartót (személyzetist, titkárnőt), és kérdezzük meg, hogy kire esett a választás.

Kapcsolódó cikkek: • (M)ilyen a nyerő önéletrajz? » • Kirúgtak, hogyan tovább? » Kapcsolódó fórumok: • Hatékony álláskeresés »  • Álláskeresés » • Álláskeresés = rémálom » Kérdezd szakértőnket! • Gerlei Béla karrier-tanácsadó »

A cégek jó néven veszik

Ha megtudtuk, hogy nem mi kaptuk az állást, érdemes tovább érdeklődni. Forduljunk az adott cég személyzetiséhez, vagy ahhoz a munkatárshoz, aki az interjúnkat megszervezte. Ne legyünk tolakodóak, ne zaklassunk senkit se telefonon, se e-mailben, a legjobb, ha telefonon kérünk időpontot, hogy néhány percben megtudhassuk az elutasítás okait.

A kiábrándult, dühös, számon kérő pályázót azonban sehol nem látják szívesen, legyünk udvariasak, és hangsúlyozzuk, hogy mi csak tanulni szeretnénk a hibáinkból. Ez mindenhol jó ajánlólevél, akár

annyira, hogy mégis félreteszik az önéletrajzunkat, és megkeresnek egy másik pozícióra.

Ne sértődjünk meg!

Készüljünk fel lelkiekben is a beszélgetésre. Ha már mi kértük, hogy elemezzék a viselkedésünket, ne sértődjünk meg minden megjegyzésen. Végül is azért megyünk, hogy szembenézzünk a saját hibáinkkal. Ne akarjunk mindent megmagyarázni, ne akarjuk bizonygatni a magunk igazát, hiszen ez már úgyis egy vesztett meccs. Legyünk kompromisszumkészek, szerények, és ha használható tanácsot kapunk, fogadjuk is meg.

Ildikó (24) története „Egy multicéghez jelentkeztem ügyfélszolgálati munkatársnak. Az elutasító e-mail után felhívtam a HR-est, aki írt nekem, és megkértem, hogy segítsen, min kellene változtatnom, hogy sikeres legyek az álláskeresésben. Nagyon kedvesen invitált egy találkozóra. Olyan jól elbeszélgettünk, segített egy igazán jó motivációs levelet írni. De erre nem is volt szükség, mert úgy két hónap múlva egy újabb e-mailt kaptam tőle, amelyben egy újabb beszélgetésre hívott, ezúttal egy titkársági munkára kerestek embert, és úgy emlékezett rám, hogy megfelelnék az elképzeléseiknek. A munka nekem is nagyon tetszett, úgyhogy azóta ott dolgozom.”