Richard Dawkins evolúciós fenegyerek szerint viszont akkor ez az órásmester vak, és ő maga az evolúció. Én viszont nem hiszem, hogy ez az órásmester igazán találó hasonlat volna, mert szerintem meg a világ inkább egy bordélyház szülészeti osztállyal bővítve, és a működtető egy süket és vak kerítőnő.
Mire megy ki az egész?
Ha visszafele gondolkodunk, értjük meg leginkább, miért a kerítőnő lett az evolúció motorja. Ma az emberek közt azoknak a génjei a legelterjedtebbek, akik sok utódot hoztak létre, és azoknak a génjei hiányoznak, vagy alulreprezentáltak, akik nem szaporodtak, vagy kevés utódot hoztak létre. Csak vegyünk ezer évet, ami az evolúcióban csupán egy pillanat. Ezer évvel ezelőtt mondjuk valakinek született harminc éves koráig kettő gyermeke. Mondjuk ettől kezdve harmincévenként minden leszármazottjának minimum kettő gyermeke születik. Ezer év múlva az „ősapa” és az „ősanya” génjeit minimum 1 073 741 824 (230) utód fogja hordozni. Következésképen a sikeres szaporodást szolgáló gének lesznek a legelterjedtebbek. A szaporodás persze komplex dolog, mert ehhez háborúkban, járványokban, riválisokkal folytatott küzdelmekben sikeresen életben is kell tudni maradni, továbbá fel kell tudni nevelni az utódokat. Az evolúciós olimpián egyéniben lehet indulni „ki szaporodik jobban” versenyszámban. Bárki indulhat, de gyorsan ki lehet esni, s az élbolyban már oly ádáz a vetélkedés, hogy minden nüánsznyi előny döntő lehet, miként mondjuk az úszók közt a kopaszra nyírt fej kisebb ellenállása, vagy az egy számmal nagyobb lábméret századmásodperces előnyt és esetleg győzelmet jelent az azonos képességű úszókkal szemben. Sokmillió év versenye alatt tehát egészen jelentéktelennek tűnő, de előnyt jelentő fizikai és lelki vonások váltak uralkodóvá.
Mit suttog a kerítőnő a férfi fülébe?
A férfi szíve szerint minden nőt megtermékenyítene. Ebben csak az ugyanerre vágyó többi férfi korlátozza. Választani kell tehát, és ekkor már mindennek óriási jelentősége lehet.
A nő legfőbb értéke a termékenysége. Nem meglepő módon ezt a nő is „tudja”, és mindent meg is tesz termékenysége reklámozásáért. A női termékenység reklámkampányának összefoglaló neve a Szépség. A férfi „megtanulta” azt látni szépnek, ami az érdeke.
A termékenység remek mutatója az ösztrogén szint. A magas ösztrogén szint hozza létre a nőies arcot, vagyis a picinyke nózit, picinyke állacskát, a vastag telt ajkakat, a magasabban elhelyezkedő arccsontot és szemöldököt, a lágyabb arcvonásokat. Az ösztrogén szintet „méri be” a férfi a női popó gömbölyűségének, a derék-csípő hányadosnak (ajánlott arány 0.7) és a mellméretnek a vizslatásával. Az ösztrogén felelős ugyanis a nőies zsíreloszlásért. A zsír= termékenység, na persze bizonyos határok közt. A csontkollekcióknak és a túlsúlyos nőknek rosszabbak a termékenységi mutatói. De elég megnézni egy plasztikai sebészet honlapján a műtéti kínálatot, és máris tudjuk, mi kell a jó termékenységreklámhoz. A kozmetikai ipar fegyvertára ugyancsak beszédes, az egész a megtévesztő reklámról szól. Ebből pl. kiolvasható, hogy a szem „megnagyítása” nyerő lehet, mert a férfiak imádják az ártatlanságot idéző kisbabás nagy szemeket. Az ajakvastagítás ösztrogén mutató, az arc és a test fiatalítása azt ígéri, még sok gyermeket szülhet a nő. Az arc és a test szimmetriája rendkívül fontos, ez ugyanis azt mutatja, hogy a nő jó génekkel rendelkezik. Ez a homályos fogalom arra utal, hogy a nő szervezete fejlődése során ellent tudott állni a hormonhatásoknak, fertőzéseknek, éhezésnek, stb. Röviden: a szimmetria az ellenálló képességet és életrevalóságot tükrözi.
A tesztoszteron a test jobbfelét növeli, az ösztrogén a balt. A ma már a kandi szemek elől elrejtett női mellek aszimmetriája évmilliókon át árulkodó jele volt e hatásoknak. A nagyobb tesztoszteron hatás termékenységi problémákat okozhat, a kelleténél nagyobb ösztrogén pedig rontja az immunműködést, hajlamosít a mellrákra, stb. A testmagasság is fontos a választáskor; minél magasabb egy nő, annál magasabb a tesztoszteron szintje. A vizsgálatok szerint az alacsony nők sikeresebben házasodnak és több gyermekük születik.
Miért nem szeretik a férfiak a domináns nőket? Miért tanulták meg a nők titkolni az eszüket és iskolázottságukat? Mert a magasabb tesztoszteron szint tesz ambiciózussá, de csökkenti az anyai ösztönöket, s egyben termékenységi problémákat is eredményezhet.
A férfi mindezt tudja, de válogatni persze csak azok közt tud, akik még szabadok és szóba is állnak vele. A szerelem az a trükk, amellyel a kerítőnő mindenkivel elhiteti, hogy a kényszerválasztás nem ráfanyalodás, hanem főnyeremény.
Mit suttog a kerítőnő a nő fülébe?
Természetesen a férfi is legyen termékeny, vagyis legyen a tesztoszteron szintje jó magas. Ezt a férfi markáns vonásaival, testmagasságával, nagy orrával és állával, széles pofacsontjával, erős szőrzetével, mély hangjával, nagy ádámcsutkájával tudatja. A férfiakra jellemző izomzat is tesztoszteronfüggő, és a nők szemének a 0.85-ös csípő-váll arány a legharmonikusabb. A se nem cingár, sem nem izomagyú.
Természetesen fontos a szimmetria is, a szimmetrikus férfiak termékenyebbek, betegségeknek ellenállóbbak, és persze ilyenek lesznek majd utódai is.
De van ám itt egy fontos szempont, amely nem független az eddigiektől, de akár terepet is nyújthat a kevésbé vonzó férfiaknak a versenyben való felzárkózásra. A nő ugyanis súlyos dilemma előtt áll. A jó génű, férfias férfiak, mint a jó tenyészcsődörök, remek utódokkal képesek megáldani a nőt. De ki fogja felnevelni a gyermeket? A férfi egyik legfontosabb tulajdonsága ezért az eltartóképessége, vagyis milyen vadász, mennyit keres, mennyire nagylelkű. E vonásokat a nők még idejekorán tesztelik. Nyilván a skótoknál már az is megnyerő, ha a férfi fizeti a nő buszjegyét, de nálunk a nők udvarlás idején bizonyságul bőkezű ajándékokat és vacsorameghívásokat várnak el, s a férfi öltözetéből, családja anyagi helyzetéből, ambiciózusságából a közös jövőre nézve kalkulációkat végeznek.
A nők ezért kedvelik az idősebb, vagyis biztosabb egzisztenciával rendelkező férfiakat. A kellő méretű vagyon még Quasimodot is daliás ifjúvá varázsolja. Természetesen a vagyon analógiája a társadalmi státusz és befolyás, ezért a nők imádják a kitüntetéseket, a hírességeket és sztárokat.
Persze e választási szempont régebbi keletű, mint a modern sztárkultusz. A nőknek szeme van arra, hogy felismerjék a fiatal férfiben a leendő nagyságot. A bátorság, kockázatvállalás örök férfifegyver az imponálásban, mert azt ígéri a nőnek, hogy ez az alak még viszi valamire. Jól tudjuk, hogy a férfiak jóval alacsonyabb várható élettartama is versengő, kockázatvállaló hajlamaikkal függ össze. A férfiak a párválasztás időszakában, kamaszkortól felnőttkorig különösen hajlanak a devianciákra és veszélyes sportokra. A kulturális evolúció felpörgésével aztán felértékelődtek a szellemi képességek is, hiszen ezek nagyban előrejelzik a későbbi társadalmi sikerességet.
De sajna választani kell. Vagy mégse?
Az evolúcióban mindig a nő viszi el a balhét, hisz ő fogja bármi áron is felnevelni gyermekét. A hányattatásokat elkerülendő ezért szeretne hűséges, család- és gyermekszerető férfit párjául. Csakhogy minél vonzóbb (értsd: termékenyebb) egy férfi, annál kelendőbb a nők között, és annál hűtlenebb is lesz, hisz kis befektetéssel sok utódot hozhat létre. A hűség és a pelenkázási képességek a nőiesebb férfiak szaporodási fegyvertárába tartoznak.
Amikor nőknél azt vizsgálták, melyik férfitípust preferálják, kiderült, hogy a női ciklus termékeny szakaszában a macsók a vonzók, míg egyébként a femininebb férfiak. A kutatások szerint termékeny időszakban gyakoribb a macsó szeretővel való együttlét és gyakoribb és erősebb vele az orgazmus is. Még hűséges nőknél is gyakoribbá válnak peteéréskor a szexuális fantáziák, és általában nem a házastársra vonatkoznak.
Persze azért nem kell a nőket sem félteni, hogy szegények végleg felőrlődnének ebben az egymást kizáró két férfitípus közti választásban. A süket és vak, de nem hülye kerítőnő ilyenkor ugyanis azt suttogja a lázasan tépelődő nők fülébe: „menj hozzá ehhez a hűséges pofikájúhoz és ess teherbe attól a nagy bika macsótól. Ez a kis pipogya majd kitart melletted, és boldogan felneveli sajátjaként a macsó gyermekét”. Férfiolvasóm e ponton most kárörvendően arra gondol, hogy „hát persze, bizonyára vannak ilyen balekok is”. Tényleg nem akarom senki kedvét elrontani, de számos társadalomban végzett apasági vizsgálat alapján kutatók úgy kalkulálják, hogy a naiv apukák 20-30%-a neveli más gyerekét abban a hiszemben, hogy a sajátjáért hal naponta hősi halált a munka frontján.
Összefoglalóan mit is mondhatnánk? Sajnos semmi vigasztalót, csak amit Churcill üzent népének valami hasonlóan elkeserítő háborúban: „Nem ígérhetek mást, csak vért, gyötrelmet, könnyeket és verejtéket.”
A cikkben foglaltakkal szemben panasszal lehet élni a következő címen: keritono@evolucio.org.
