De jó-e egyáltalán tudni, mi van a párizsiban? Természetesen nem, de előbb-utóbb úgyis mindenki megtudja az igazat.
Tudományosan azt kell mondjuk, hogy ez az egész felhajtás a szerelemmel Nyugat-Afrika pár millió évvel ezelőtti megsüllyedése miatt van.
A Nyugat-Afrikában élő majomszerű köbüki nagypapánk pár millió évvel ezelőtt ugyanis egy reggel arra ébredt, hogy megsüllyedt alatta a föld, és otthona lagúnás vidékké vált. Kínjában hamarosan rákapott a kagylók és vízi herkentyűk fogyasztására. Mivel az agy 60%-a zsír, és ennek jó része ómega-3, a sok tenger gyümölcsétől kb. ötszörösére nőtt az agya. Ez szüléskor némi problémát jelentett nagyanyáinknak, mert többé nem fért ki a baba. Az Evolúció-központ a problémát azzal hárította el, hogy az embergyerek ettől kezdve gyári alapbeállításként koraszülöttként jött a világra. De mint az ügyetlen szerelő, aki minden javítással újabb hibákat kreál, ezzel még drámaibb helyzet állt elő. A kiscsikó a születése után pár órával már nyargalászik, az embercsecsemő meg egyéves koráig szinte nincs is magánál, csak enni akar. És valljuk meg, egyéves korától sem megy ki a konyhába összeütni magának egy kis tejbepapit. Az Evolúció-központban megoldásként egy meredek ötlet született, ami aztán megpecsételte sorsunkat. Kitalálták a szerelmet és a kötődést.
A szerelem mint trükk
Itt tehát többlépcsős összeesküvésről van szó.
A szexuális kívánás más állatokra is jellemző, ezt nem kellett újra kitalálni. A szex eredeti célja a szaporodás. Ugye, aki nem szaporodik, annak a génjei kihullanak az idő rostáján, maximum spermadonorként rúghat még labdába. A szex általában semmire nem kötelezi a hímet, ő csak szívességet tesz a megtermékenyítéssel, a balhét meg a nőstény viszi el. Azonban ha az éretlen csecsemőt az anya egyedül nem tudja felnevelni, ettől hirtelen a hím is érintetté válik a dologban, hiszen az ő célja, hogy ivarérett utódai egyfajta terjesztőhálózatként népszerűsítsék az apai géneket. Az apának innentől önző érdeke volna ellátni a családot élelemmel és védelemmel. Arra az Evolúció-központban is rájöttek, hogy a korlátolt kapacitású férfiagy nem alkalmas ennek az önkéntes belátására, ezért kifejlesztették segédeszközként a szenvedélyes szerelmet. Az evolúció persze mindig buherálás, a meglévő cuccot kell átbarkácsolni.
A megoldandó műszaki feladat a következő volt: a férfi, amint megpillantja a megfelelően termékenynek ítélt és genetikailag vele kompatibilis nőszemélyt, növekvő intenzitással kezdje azt érezni, hogy őket egymásnak teremtette a sors, hogy a nő személye rendkívüli és csodálatos, hogy nélküle értelmetlen az élet. Dobogjon hevesen a szíve, ha látja, aludjon nyugtalanul, étvágytalanul csak szerelme után epedjen, rögeszmés kényszerességgel csak vele foglalkozzon, szenvedjen és gyötrődjön érte. A nő dettó, enyhébb változatban.
Ezt kis átalakítással a kábítószerfüggésből és a kényszerbetegségből lehet olcsón kihozni. Ami képes az agyi jutalmazó rendszer ingerületátvivő anyagának, a dopaminnak a szintjét megnövelni, arra addikció alakul ki. Ilyen a kábszer, a szerencsejáték és a szerelem is. Az izgatottságot és a fokozott figyelmet a noradrenalinnal tudjuk elérni. A kényszeres rákattanást pedig a szerotoninszint lecsökkentésével lehet elintézni. A szerelem tehát – a terv szerint – egy gyógyíthatatlan elmebetegség, amelynek egyetlen gyógyszere a kiválasztott Másik. Na persze aztán jött az ember, elefánt a természet porcelánboltjában, és kitalálta az antidepresszánst, amely – mivel megnöveli a szerotoninszintet –, ha a depressziót nem is gyógyítja, a szerelmet kioltja.
A rendszer egy másik biztonsági rése a dopamin és noradrenalin. Ezek szintjét a szimpla veszély is megnöveli, így ha valaki magába akar szerelmesíteni valakit, csak ugorjon le vele bungee jumpinggal, vagy mentesse vele meg magát, mint a kalandfilmek ártatlan hősnői.
Na jó. Ebből gyerek már lesz, de gyereknevelés bajosan.
A kötődés
Műszaki feladat: a nő, a férfi és a kölök ragaszkodjanak egymáshoz. A lanyhuló kötődés legyen frissíthető. Mindez olcsón.
Oké, mondta az Evolúciós Kivitelező. A kötődést akkor lehet kialakítani, amikor az egyedek érintkeznek. Legyen ez olyan, mint a cseppfertőzés. Vegyünk egy hormont, az oxitocint. Néhány receptor a megfelelő helyen az agyban, és ahányszor csak oxitocin kerül a vérbe, erősödni fog a kötődés. Anya és gyermek szüléskor, szoptatáskor, karra vételkor elkerülhetetlenül találkozik. Oké, akkor a méhösszehúzódás, a szoptatás, a simogatás, a ringatás, a puszi, a nyalom-falom mind-mind oxitocint szabadít fel. Anya-gyerek kötődés megoldva. Férfi-nő kötődésre ugyanez. Orgazmuskor, csókolózáskor, simogatáskor termelődjön oxitocin, illetve a férfiban ennek módosított változata, a vazopresszin. Ez a két hormon olyan briliánsan működik, hogy ha beadják valakinek, azonnal kötődést kezd érezni az első egyed iránt, aki szóba jöhet. Külföldön kapható, de nem mondom meg, hol, mert még lefúj vele valaki. Családos ember vagyok.
A dominóelv lényege tehát: idegen férfiak és nők véletlenszerűen találkoznak, s mivel fel vannak fegyverezve a csáberő kellékeivel, kettő előbb-utóbb rákattan egymásra. A kibontakozó szerelem kioltja az idegenek közti félelmet, egymás iránt nemi vágyat gerjeszt, s az ismétlődő intim kapcsolat kialakítja a kötődést. Mivel ezt újra és újra meg kell erősíteni, az ember – szemben más fajokkal – az év minden szakában fogékony a szexre. Ez volt a tüzérségi előkészítés, jöhet a baba.
Szerelem, kötődés, monogámia
De jöjjön gyorsan, mert pesszimista becslések szerint a szerelem max. három évig tart. Ez a rossz hír. A jó hír, hogy a kötődés viszont ettől független és tartós lehet. Régi vita, hogy az ember monogám vagy hűtlen faj-e. Rossz a kérdés. Kétféle monogámiát különböztetünk ugyanis meg, a biológiait és a szociálisat. Az emlősfajok 3-5%-a monogám, de ezek döntő többsége csak szociálisan az, vagyis a párok együtt maradnak, közösen nevelik csemetéiket, de szexuálisan kalandoznak. A vizsgált 849 emberi társadalomból csupán 137, vagyis 16% monogám. Na az is úgy, ahogy. A monogámia génjét vélték nemrég felfedezni a hűséges préripocokban. Ha a gént hűtlen rokonába, a mezei pocokba átvitték, a mezei pocok monogámmá vált. Női olvasóimnak most felcsillanhat a szeme, és igen, van remény. Ha férjura mezei pocok, talán monogámmá tehető. De ha ember, akkor sajnos erről le kell tenni.
