A szerelem az evolúció trükkje?

Hogy van-e a világnak értelme, és mi mozgatja, ezen legutóbb egy közértpénztáros elmélkedett, amikor valaki egy marék egyforintossal próbált fizetni. Nem törekedve a teljességre, ezt megelőzőleg William Paley teológus állította, hogy a világ olyan bonyolult, mint egy óra, ergo kell hozzá egy órásmester. Richard Dawkins evolúciós fenegyerek szerint viszont akkor ez az órásmester vak, és ő maga az evolúció. Én viszont nem hiszem, hogy ez az órásmester igazán találó hasonlat volna, mert szerintem meg a világ inkább egy bordélyház szülészeti osztállyal bővítve, és a működtető egy süket és vak kerítőnő.

Mire megy ki az egész?

Ha visszafelé gondolkodunk, értjük meg a leginkább, miért a kerítőnő lett az evolúció motorja. Ma az emberek között azoknak a génjei a legelterjedtebbek, akik sok utódot hoztak létre, és azoknak a génjei hiányoznak vagy alulreprezentáltak, akik nem szaporodtak vagy kevés utódot hoztak létre. Csak vegyünk ezer évet, amely az evolúcióban csupán egy pillanat. Ezer évvel ezelőtt mondjuk valakinek született harmincéves koráig kettő gyermeke. Mondjuk ettől kezdve harmincévenként minden leszármazottjának minimum kettő gyermeke születik. Ezer év múlva az „ősapa” és az „ősanya” génjeit minimum 1 073 741 824 (230) utód fogja hordozni. Következésképpen a sikeres szaporodást szolgáló gének lesznek a legelterjedtebbek. A szaporodás persze komplex dolog, mert ehhez háborúkban, járványokban, riválisokkal folytatott küzdelmekben sikeresen életben is kell tudni maradni, továbbá fel kell tudni nevelni az utódokat. Az evolúciós olimpián egyéniben lehet indulni a „ki szaporodik jobban” versenyszámban. Bárki indulhat, de gyorsan ki lehet esni, s az élbolyban már oly ádáz a vetélkedés, hogy minden nüansznyi előny döntő lehet, miként mondjuk az úszók közt a kopaszra nyírt fej kisebb ellenállása vagy az egy számmal nagyobb lábméret századmásodperces előnyt és esetleg győzelmet jelent az azonos képességű úszókkal szemben. Sok millió év versenye alatt tehát egészen jelentéktelennek tűnő, de előnyt jelentő fizikai és lelki vonások váltak uralkodóvá.

Mit suttog a kerítőnő a férfi fülébe?

A férfi szíve szerint minden nőt megtermékenyítene. Ebben csak az ugyanerre vágyó többi férfi korlátozza. Választani kell tehát, és ekkor már mindennek óriási jelentősége lehet.
A nő legfőbb értéke a termékenysége. Nem meglepő módon ezt a nő is „tudja”, és mindent meg is tesz termékenysége reklámozásáért. A női termékenység reklámkampányának összefoglaló neve a Szépség. A férfi „megtanulta” azt látni szépnek, ami az érdeke.
A termékenység remek mutatója az ösztrogénszint. A magas ösztrogénszint hozza létre a nőies arcot, vagyis a picinyke nózit, a picinyke állacskát, a vastag, telt ajkakat, a magasabban elhelyezkedő arccsontot és szemöldököt, a lágyabb arcvonásokat. Az ösztrogénszintet „méri be” a férfi a női popó gömbölyűségének, a derék-csípő hányadosnak (ajánlott arány 0,7) és a mellméretnek a vizslatásával. Az ösztrogén felelős ugyanis a nőies zsíreloszlásért. A zsír = termékenység, na persze bizonyos határok közt. A csontkollekcióknak és a túlsúlyos nőknek rosszabbak a termékenységi mutatói. De elég megnézni egy plasztikai sebészet honlapján a műtéti kínálatot, és máris tudjuk, mi kell a jó termékenységreklámhoz. A kozmetikai ipar fegyvertára ugyancsak beszédes, az egész a megtévesztő reklámról szól. Ebből például kiolvasható, hogy a szem „megnagyítása” nyerő lehet, mert a férfiak imádják az ártatlanságot idéző kisbabás, nagy szemeket. Az ajakvastagítás ösztrogénmutató, az arc és a test fiatalítása azt ígéri, hogy még sok gyermeket szülhet a nő. Az arc és a test szimmetriája rendkívül fontos, ez ugyanis azt mutatja, hogy a nő jó génekkel rendelkezik. Ez a homályos fogalom arra utal, hogy a nő szervezete fejlődése során ellen tudott állni a hormonhatásoknak, fertőzéseknek, éhezésnek stb. Röviden: a szimmetria az ellenálló képességet és az életrevalóságot tükrözi.
A tesztoszteron a test jobb felét növeli, az ösztrogén a balt. A ma már a kandi szemek elől elrejtett női mellek aszimmetriája évmilliókon át árulkodó jele volt e hatásoknak. A nagyobb tesztoszteronhatás termékenységi problémákat okozhat, a kelleténél nagyobb ösztrogén pedig rontja az immunműködést, hajlamosít a mellrákra stb. A testmagasság is fontos a választáskor; minél magasabb egy nő, annál magasabb a tesztoszteronszintje. A vizsgálatok szerint az alacsony nők sikeresebben házasodnak és több gyermekük születik.
Miért nem szeretik a férfiak a domináns nőket? Miért tanulták meg a nők titkolni az eszüket és az iskolázottságukat? Mert a magasabb tesztoszteronszint tesz ambiciózussá, de csökkenti az anyai ösztönöket, s egyben termékenységi problémákat is eredményezhet.
A férfi mindezt tudja, de válogatni persze csak azok közt tud, akik még szabadok, és szóba is állnak vele. A szerelem az a trükk, amellyel a kerítőnő mindenkivel elhiteti, hogy a kényszerválasztás nem ráfanyalodás, hanem főnyeremény.

Mit suttog a kerítőnő a nő fülébe?

Természetesen a férfi is legyen termékeny, vagyis legyen a tesztoszteronszintje jó magas. Ezt a férfi markáns vonásaival, testmagasságával, nagy orrával és állával, széles pofacsontjával, erős szőrzetével, mély hangjával, nagy ádámcsutkájával tudatja. A férfiakra jellemző izomzat is tesztoszteronfüggő, és a nők szemének a 0,85-ös csípő-váll arány a legharmonikusabb. A se nem cingár, se nem izomagyú.
Természetesen fontos a szimmetria is, a szimmetrikus férfiak termékenyebbek, betegségeknek ellenállóbbak, és persze ilyenek lesznek majd utódai is.
De van ám itt egy fontos szempont, amely nem független az eddigiektől, de akár terepet is nyújthat a kevésbé vonzó férfiaknak a versenyben való felzárkózásra. A nő ugyanis súlyos dilemma előtt áll. A jó génű, férfias férfiak, mint a jó tenyészcsődörök, remek utódokkal képesek megáldani a nőt. De ki fogja felnevelni a gyermeket? A férfi egyik legfontosabb tulajdonsága ezért az eltartóképessége, vagyis hogy milyen vadász, mennyit keres, mennyire nagylelkű. E vonásokat a nők még idejekorán tesztelik. Nyilván a skótoknál már az is megnyerő, ha a férfi fizeti a nő buszjegyét, de nálunk a nők az udvarlás idején bizonyságul bőkezű ajándékokat és vacsorameghívásokat várnak el, s a férfi öltözetéből, családja anyagi helyzetéből, ambiciózusságából a közös jövőre nézve kalkulációkat végeznek.
A nők ezért kedvelik az idősebb, vagyis biztosabb egzisztenciával rendelkező férfiakat. A kellő méretű vagyon még Quasimodót is daliás ifjúvá varázsolja. Természetesen a vagyon analógiája a társadalmi státusz és befolyás, ezért a nők imádják a kitüntetéseket, a hírességeket és a sztárokat.
Persze e választási szempont régebbi keletű, mint a modern sztárkultusz. A nőknek szemük van arra, hogy felismerjék a fiatal férfiban a leendő nagyságot. A bátorság, a kockázatvállalás örök férfifegyver az imponálásban, mert azt ígéri a nőnek, hogy ez az alak még viszi valamire. Jól tudjuk, hogy a férfiak jóval alacsonyabb várható élettartama is a versengő, kockázatvállaló hajlamaikkal függ össze. A férfiak a párválasztás időszakában, a kamaszkortól a felnőttkorig különösen hajlanak a devianciákra és a veszélyes sportokra. A kulturális evolúció felpörgésével aztán felértékelődtek a szellemi képességek is, hiszen ezek nagyban előre jelzik a későbbi társadalmi sikerességet.

De sajna választani kell. Vagy mégsem?

Az evolúcióban mindig a nő viszi el a balhét, hisz ő fogja bármi áron is felnevelni gyermekét. A hányattatásokat elkerülendő ezért szeretne hűséges, család- és gyermekszerető férfit párjául. Csakhogy minél vonzóbb (értsd: termékenyebb) egy férfi, annál kelendőbb a nők között, és annál hűtlenebb is lesz, hisz kis befektetéssel sok utódot hozhat létre. A hűség és a pelenkázási képességek a nőiesebb férfiak szaporodási fegyvertárába tartoznak.
Amikor nőknél azt vizsgálták, melyik férfitípust preferálják, kiderült, hogy a női ciklus termékeny szakaszában a macsók a vonzók, míg egyébként a femininebb férfiak. A kutatások szerint termékeny időszakban gyakoribb a macsó szeretővel való együttlét, és gyakoribb és erősebb vele az orgazmus is. Még hűséges nőknél is gyakoribbá válnak peteéréskor a szexuális fantáziák, és általában nem a házastársra vonatkoznak.

Persze azért nem kell a nőket sem félteni, hogy szegények végleg felőrlődnének ebben az egymást kizáró két férfitípus közti választásban. A süket és vak, de nem hülye kerítőnő ilyenkor ugyanis azt suttogja a lázasan tépelődő nők fülébe: „Menj hozzá ehhez a hűséges pofikájúhoz, és ess teherbe attól a nagy bika macsótól. Ez a kis pipogya majd kitart melletted, és boldogan felneveli sajátjaként a macsó gyermekét.” Férfi olvasóm e ponton most kárörvendően arra gondol, hogy „hát persze, bizonyára vannak ilyen balekok is”. Tényleg nem akarom senki kedvét elrontani, de a számos társadalomban végzett apasági vizsgálat alapján a kutatók úgy kalkulálják, hogy a naiv apukák 20-30%-a neveli más gyerekét abban a hiszemben, hogy a sajátjáért hal naponta hősi halált a munka frontján.

Összefoglalóan mit is mondhatnánk? Sajnos semmi vigasztalót, csak amit Churchill üzent népének valami hasonlóan elkeserítő háborúban: „Nem ígérhetek mást, csak vért, gyötrelmet, könnyeket és verejtéket.”

A cikkben foglaltakkal szemben panasszal lehet élni a következő címen: keritono@evolucio.org.