Dér Henivel, a Sugarloaf énekesnőjével nagyot fordult a világ a Megasztár óta, amelyre még vajdasági gimnazistaként jelentkezett. A közönség hamar megkedvelte, sokan felháborodtak, amikor a verseny elején kiesett.
– Hogyan élted meg azt az időszakot?
– A Megasztár óriási lehetőség volt számomra, és nagyon szép eredményt értem el, annak ellenére, hogy a határon túlról akkor még nem nagyon lehetett szavazni. Játéknak fogtam fel, és boldog voltam, hogy ott lehettem a döntőben. Nem kell ahhoz feltétlenül megnyerni egy versenyt, hogy az embert utolérjék a lehetőségek. Persze ez ad egy hátszelet, de hosszú távon tényleg csak az tud megmaradni ebben a szakmában, akiben van erő, kellően szerencsés és talpraesett, no és aki ember tud maradni.
– A Megasztárral jöttek a lehetőségek, de te egyszer csak itt hagytál mindent, és visszamentél a Vajdaságba…
– Bármennyire is tetszett az egész, és bármennyire is biztattak, hogy addig ragadjam meg a lehetőségeket, amíg lehet, rájöttem, hogy nem vagyok boldog. Jól tanultam, a szüleim a szívük mélyén ügyvédnek szántak. Valahogy ez bennem maradt. Elkezdtem mérlegelni, hogy még tényleg nagyon fiatal vagyok, és ha kiadok egy-két szólólemezt, de felhagyok a sulival, a csillogás előbb-utóbb véget érhet, én meg ott állok majd érettségi nélkül. Úgyhogy hazamentem, leérettségiztem, aztán visszajöttem. Az élet engem igazolt, hiszen csodálatos lehetőségeket kaptam.
– Például a Sugarloaftól…
– Felhívott a zenekar akkori producere, és meghívott egy castingra. Ekkor már félig készen volt a szólólemezem is, de hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Meghallgattak, és engem választottak. Annak idején szólistaként képzeltem el a jövőmet, egy zenekar frontembereként dolgozni teljesen új helyzetet teremtett. Meg kellett tanulnom együttműködni másokkal, és azt is, hogy ebben a csapatban egyenrangú tag vagyok a többiekkel. Sokan úgy gondolják, hogy így nincs olyan nagy felelősség az ember vállán, pedig egy zenekarban is adódnak nehézségek: mindenkire figyelni kell, szinte egy emberként kell lélegeznünk. Szerencsére bármilyen problémánk van, meg tudjuk beszélni egymással. A fiúk olyanok, mintha a bátyáim lennének.
– Nemrég az egyik férfimagazinban szexis fotók jelentek meg rólad. Ez volt az indíttatás, hogy leadj pár kilót?
– Már hónapokkal korábban lefogytam. Bár nem vagyok hízékony alkat, sajnos hajlamos vagyok a vizesedésre. Ha egy kicsit nem figyelek oda, vagy rendszertelenül eszem, esetleg lelkileg lestrapálom magam, az mind meglátszik az arcomon és a külsőmön. Vidéken nőttem fel, gyerekként rossz evő voltam, az orvosok vitaminokat szedettek velem. Aztán Pestre kerültem, és a városi élet velejárójaként kezdtem el hízni.
– Hogyan fogytál le?
– Tapasztalatom szerint a sikeres fogyókúra nem csupán sportolásból és nem csupán tudatos étkezésből vagy valamilyen kezelésből áll. Mindezeket egyszerre kell beiktatnunk az életünkbe. Mert hiába futunk mindennap, ha rendszertelenül étkezünk, és hiába táplálkozunk egészségesen, ha mellette nem tudunk sportolni. Tavaly nyáron három hónap alatt hat kilótól szabadultam meg. A titok nyitja, hogy csak kéthetente álltam mérlegre. Az első két-három hét a méregtelenítés ideje, ami borzasztó, mert tiszta pattanás lettem, miközben tisztult a szervezetem, ugyanakkor a lelkem megtisztulását is éreztem. Aztán lételememmé vált az esti futás, olyannyira, hogy amikor médiaturnéra mentünk a zenekarral – ami abból áll, hogy egy hétig rójuk az országot, hotelekben szállunk meg, egész nap rádióktól tévékig járunk –, képes voltam éjszaka futni.
Az interjú folytatását megtalálod a Wellness magazin júniusi számában, amelyet most akár háromféle színű nyári papuccsal is megvásárolhatsz. Keresd az újságárusoknál!
