Egy Pityut órákig lehetett enni pirinyó harapásokkal. A csoki ritkaság volt, amikor fél évet intézetben voltam, ott minden gyerek csokipapírokat gyűjtött. Az én privát történetem napjainkban úgy folytatódik, hogy ma már egyáltalán nem eszem csokit, mert a benne lévő cukor miatt gyakorlatilag méregnek minősül a szememben. Na de ezt nem is folytatom, mert nem leszek népszerű a véleményemmel.
Theobroma cacao
 |
| Szendi Gábor klinikai szakpszichológus |
A kakaófa gyümölcsének tudományos neve annyit jelent, mint „kakaó, az istenek eledele”. Ezt a nevet 1735-ben Linné adta neki, s ezzel kapcsolatban csak azt tudni, hogy az öreg imádta a forró csokit. A kakaó természetesen félrehallása az eredeti cacauatl maja szónak. A maják megőrültek a cacauatlért, de elődeik, az olmékok már i. e. 1000-ben is itták a cacauatlot. Maja királysírokban cacauatllal teli edényeket találtak, de minden más ceremónia, például a házasságkötés is ürügy volt a bekakaózásra. A kakaóbab azonban pénzként is funkcionált, amiből sejthető, hogy nem a pórnép vedelte napi italaként. Aztán 1200 táján jöttek az aztékok, akik minden népet, amely szóba jöhetett, leigáztak, és rákaptak ők is a cacauatlra. De mielőtt bárki a mi kakaónkra és csokoládénkra asszociálna, gyorsan el kell mondani, hogy ez a csokoládé az első európaiaknak inkább tűnt hánytatószernek, mint élvezeti cikknek. A maják és aztékok ugyanis a megőrölt, kakaóvajban dúskáló zsíros törmeléket oldották föl vízben, már amennyire az hajlandó volt erre, és belezuttyintottak még mindenféle fűszereket, majd habosra kavarták. De az ital alapjában véve keserű lötty volt. Sikerét sokan drágaságának és ritkaságának tulajdonítják, de ilyen alapon még elég sok minden pocsék ízű dolgot lehetne nemes italnak tekinteni. Ha viszont számba vesszük, miket ittak a spanyol hódítás előtt a dél-amerikai népek, azt látjuk, hogy mind koffeint és teobromint tartalmaztak, vagyis serkentők voltak. Ilyen volt a paraguayi tea (a maté), a guayusa, a kokalevél, a kóladió és a yaupon, ezekből az őslakosok mind élénkítő teákat főztek. A hódítók nyomában koslató jezsuiták is mind termeszteni is kezdték ezeket, de sikere mégis a kakaónak lett. Hasonló karriert futott be a keserű kávé, a fullasztó dohány és a némileg ihatóbb tea. A lényeg: lehet valami pocsék is, ha serkentő hatású.
Mindenesetre a kakaóról majdnem lecsúsztunk, amikor Kolumbusz először találkozott 1502-ben maja kereskedő indiánokkal. Nagy cserebere kezdődött a Santa Marián, és a maják kínálgatták a mandulának nézett kakaóbabjukat is. Azt ugyan látták a spanyolok, hogy amint egy szem véletlenül elgurult, az összes maja árgus szemekkel kezdte keresni, de amikor összekutyultak Kolumbusznak egy „kakaót” belőle, fenemód nem ízlett neki. Hasonlóképpen járt Cortés is, akit először Quetzalcoatl isten reinkarnációjának néztek, s ez lett az aztékok veszte. Ez a kiejthetetlen nevű isten a régmúltban egy király volt, és úgy szólt a fáma, hogy majd egyszer nagy hajókkal visszatér a tengeren át a ce-acatl évében. Hát 1519 ráadásul ce-acatl éve volt. Mellesleg neki tulajdonították a kakaó isteni adományát is. Mondjuk, Montezuma, az aztékok királya nem repesett a gondolattól, hogy Quetzalcoatl jön visszaülni a trónra, merthogy az az ő trónja volt akkor. Próbálták hát a Tenochtitlán felé véres csatákon át közeledő Cortéséket ál-Montezumákkal átverni, küldtek rájuk varázslókat és rontó embereket is, de Cortésék csak jöttek és jöttek. Így mit volt mit tenni, amikor végül is bekopogtattak Montezumához, barátságosan kellett őket fogadni. A spanyolok kezdetben visszafogták magukat, így volt idejük megfigyelni Montezuma háza népét, és látták ám, hogy a király egész nap csak xocolatlt iszik, és a körülötte lebzselő nemesek kiváltságos itala is ez. Megtudták, hogy élénkít, és serkenti a nemi vágyat is. Legalábbis Montezuma ezért szerette. A spanyolok végül elunták magukat, és nekiláttak mindenkit kiirtani, de végül menekülniük kellett – ha kis időre is. Mert persze visszatértek, és megkezdődött a gyarmatosítás. Alig telt el 15 év, a spanyol telepesek már mind kakaóőrületben szenvedtek. Sokan Cortésnek tulajdonítják azt, hogy a csokoládé meghódította a spanyol udvart, mikor 1527-ben megismertette I. Károllyal, de mások annak a nemesekből álló Kekchi maja küldöttség hatásának tulajdonítják, amely 1544-ben felkereste a későbbi II. Fülöpöt. Akárhogy is volt, a spanyolok gyorsan rájöttek, hogy ha jó sok cukrot tesznek a csokoládéba, különlegessége mellett még ihatóvá is válik.
A csokoládéipar kialakulása
Nem részletezném, hogyan terjedt el Európa királyi udvaraiban élvhajhász királykisasszonyok révén a csokoládé kultusza. Fontosabb a mai csokikhoz vezető út találmányait megmutatni. A nagy metamorfózis első lépése volt a tömör csoki kitalálása. Ez, ha belegondolsz, nem is olyan természetes. Nem tudom, szoktad-e az instant teaport vagy neszkávét kanállal eszegetni, de ha igen, te vagy a kivétel. Utóbbit egyedül Mr. Beantől láttam. Tehát önmagában, hogy valami élvezetes folyadékként, még nem garantálja, hogy a tömör változata is siker lesz. Én például szeretem a húslevest, de nem szoktam húsleveskockát enni. De valaki egyszer csak rájött, hogy ha felfőzi és besűríti a csokoládét, akkor az utána megdermed. Ezt sokáig a forró csoki gyors előállítására használták. A torkosabbja aztán biztos rájött, hogy rágcsálva is finom. De a csokival volt egy kis baj, 50% kakaóvajat tartalmazott, így valójában nehezen emészthető, zsíros cucc volt. Coenraad Johannes van Houten holland kémikus és kakaómalmár 1828-ban rájött, hogy a kakaóvajat ki lehet préselni a kakaóbabból, és a visszamaradt kakaósütiből kiőrölt kakaó már könnyebben oldható. Arra is rájött, hogy ha lúggal kezeli a kakaót, sötétebb, ízletesebb és vízoldékonyabb lesz. Azóta is az így kapott kakaó a holland kakaó. Húsz évvel később Joseph Fry viszont arra jött rá, hogy a kipréselt kakaóvaj egy részét visszakeverve a szájban gyorsan oldódó finom táblacsokit lehet gyártani. A svájci Henri Nestlé meg tejport kevert a csokihoz, így lett a tejcsoki. Ezek voltak az alapok. Ami ezután jött ízkavalkádban, azt röviden úgy foglalhatjuk össze: kialakult a perverz csokiipar.
A csoki kémiája
Nyilván a puritán erkölcsi intelmek, de a pszichiátria hatása is, hogy sok kutató firtatja, létezik-e csokiaddikció, s ha igen, mely összetevő alakítja ezt ki.
Az egyik jelölt a fenil-etil-amin volt. Ez az agyban stimulánsként és jutalmazóanyagként hat. Mivel szerelmes nők agyában megnövekedett fenil-etil-amin-szintet találtak, gyorsan kész volt az elmélet, hogy a csoki és a szerelem egymással felcserélhetők, s mindkettő addikciót okoz. Egy 5 dekás csokiszelet azonban csak 1/3 mg fenil-etil-amint tartalmaz, s a hangulat javításához legalább 2-6 gramm szükséges. Ebből kiszámolható, hogy 50 kg csokit kéne megenni a kívánt hatáshoz. Hasonló a helyzet az anandaminnal, ami ugyan egy cannabisszármazék, de – ha egyáltalán túléli az emésztőnedveket – hatásos adagja 25 kg csokoládéban található. A teobromin a koffeinhez hasonló stimuláns, de 20 deka csokiban van egy kávényi adag. Koffeinizált társadalmunkban ez ma már csak a gyerekeket pörgeti föl, de a maják és aztékok korában lehetett hatása, pláne úgy, hogy például Montezuma napi ötven csészével is elfogyasztott. Itt jegyzem meg, hogy kutyusoknak életveszélyes, mivel a teobromint a szervezetük nem tudja lebontani.
Szokás még a csoki szerotoninszint-növelő hatását emlegetni, de egyrészt az, hogy a szerotoninszint emelése jókedvet okoz, az csak a pszichiátria marketingdumája, másrészt azok az élelmiszerek, amelyekben legalább 5% fehérje van, nem befolyásolják az agyi szerotoninszintet, és a csokiban 10-15% fehérje található.
A csokoládé kémiai addiktivitását tehát nem sikerült bizonyítani, viszont a csoki stimulálja az agyi jutalmazóközpontot, ez elég a lelki függőséghez.
Rossz hírek…
További izgalmas kérdések, okozhat-e fejfájást, aknét, allergiát, gyomorégést? A válasz: igen. De ez talán nem zaklatja fel annyira a kedélyeket, mint az a rossz hír, amit tényleg nem gonoszságból hagytam a végére.
A csokiban ugyanis igen sok ólom található, az amerikai és ausztrál élelmiszer-hatóságok a második legszennyezettebb terméknek a csokoládét minősítették. Az Amerikai Környezetbiztonsági Intézet petíciója arra figyelmeztet, hogy a forgalomban lévő csokoládék egy része a napi megengedett ólombevitelnél nagyobb mennyiségű ólmot tartalmaz, amely különösen a gyermekekre nézve veszélyes. Bizonyos csokoládékból egy adag elfogyasztása akár 40-60%-kal növelheti a gyermekek vérében az ólomszintet. Hogy erre mit lehet lépni? Szerintem te is arra gondolsz, amire én.
Felhasznált irodalom:
|
