Egy kávézóban találkozunk, ahová a címlapfotózás után érkezik. Beszélgetésünket rendre telefonhívások szakítják félbe, végül Ramóna le is némítja a telefonját.
– Mindig ennyien hívnak?
– Sokat telefonálok. A szüleim néha kiakadnak, amikor egy-egy este átmegyek hozzájuk, és állandóan a fülemen lóg a mobilom.
– Mit jelentett számodra, hogy szerepelhettél a Szombat esti lázban?
– Felejthetetlen élmény volt, lehetőséget teremtett arra, hogy ne csupán a sorozatbéli szerepemen, vagyis Szentmihályi Zsófi karakterén keresztül lássanak a nézők, hanem egy új oldalamról is megismerhessenek. Az első szériában nagyon szurkoltam Ábrahám Editnek, bevallom, kicsit irigykedtem is rá, ezért amikor felkértek, egy percig sem hezitáltam. Rengeteg új barátot szereztem, a táncospárommal, Markó Robival nagyon jóban lettünk, azóta is tartjuk a kapcsolatot, sőt folytatjuk a táncot is. Nem versenyre készülök, hobbiból foglalkozom vele, és persze testedzésnek sem utolsó.
– Melyik táncot élvezted leginkább?
– Nekem jobban tetszenek a latin táncok, de kiderült, hogy az alkatomhoz a keringő vagy a tangó közelebb áll. Ha egyet kellene választanom, a rumba az, ami elvarázsol.
– Ha jól emlékszem, éppen ezt követően nyilatkozta rólad a táncpartnered azt a félreérthető mondatot, hogy te egy szexistennő vagy. Természetesen szexis istennőre gondolt… Te is annak tartod magad?
– Azt tanították nekünk, hogy minden tánc a nő és a férfi közötti kapcsolatról szól – utálatról, szerelemről, csábításról, tűzről. A legtöbb táncban többnyire a nőn van a hangsúly. Minden bemutatott táncnak volt egy története, amelyet a testemmel kellett megjelenítenem. Tehát a táncparketten is szerepekbe bújtam, de eközben magamat adtam. A többiekkel sokat beszélgettünk arról, hogy a tánc mindannyiunkból kihozott valami pluszt, amit addig talán mi magunk sem ismertünk. Robi megjegyzésén jót nevettünk, mentségére szóljon, hogy Ausztráliában született, ott nőtt fel, ezért időnként akadnak problémái a magyar nyelvvel.
– Gondolom, emiatt otthon sem kellett magyarázkodnod, hacsak nem a hosszas távolléted miatt…
– Négy hónapon át hétfőtől vasárnapig napi hat órát táncoltunk, emellett forgattam a sorozatban is. Reggel hatkor elmentem otthonról, és éjszaka értem haza. Így hát tényleg nagyon ritkán találkoztam a párommal (Tóth Norbert focista – a szerk.).
– Ő hogy viselte a mellőzöttséget?
– Már a kapcsolatunk elején láttuk, hogy mindkettőnknek van egy sajátos életvitele, ami sok kompromisszumot kíván. De megegyeztünk abban, hogy egymás karrierjét soha nem akadályozzuk. Abból ugyanis előbb vagy utóbb az következne, hogy egymás fejéhez vágnánk, mit szalasztottunk el a másik miatt. Norbi megértette, hogy ez a műsor fontos a számomra, mint ahogyan én is elfogadom, hogy most Szombathelyhez köti a hivatása. Folyamatosan ingázunk a két város között, így heti három napot tudunk együtt tölteni.
Az interjú folytatását a februári Wellness magazinban olvashatod.
