– Egyike vagy azon keveseknek, akiket a műsorban való szereplés után nem darált be a bulváripar.
– Ezt az utat tudatosan választottam. Nem gondolom, hogy közelebb kerülhetnék a közönségemhez, ha az életem legapróbb részleteibe is beavatnám őket. Abban hiszek, hogy az ember valódi lénye „átjön” anélkül is, hogy folyton magát magyarázná. Engem másokból sosem a mindennapi momentumok, hanem a felszín alatti mozzanatok érdekeltek, azokat pedig ilyen fórumokon nehéz megmutatni. Nem a nyilvánosságot választottam, hanem a zenét, amely együtt járt a nyilvánossággal.
– Mi az, ami számodra a legfontosabb?
– A családom, a szeretteim, és az a pár ember, aki valóban ismer, és feltétel nélkül van mellettem. Persze a hivatás, az önmegvalósítás is lényeges, de az a legjobb, amikor hazatérhetek. Ma nem trendi az érzékenység, egészen más irányt vett a világ ahhoz képest, ahogyan én gondolkozom. De ez nem baj, már nem akarok hős lenni. Az első két lemezem még erről a harcról szólt. Ma már úgy gondolom, hogy elférnek a dolgok egymás mellett.
– Mi tud inspirálni téged?
– Mindent nagyon intenzíven élek meg. Hamar tollat vagy gitárt ragadok, és megtalálom a módját, hogy kifejezzem és feloldjam a „belső történéseimet”. Minden találkozás fontos számomra, minden mozzanat, hangulat, hely inspirál.
– És mi az, ami kizökkent a harmóniából?
– Ha megtalálod, mi az, ami örök, akkor egyre kevesebb dolog tud felidegesíteni. Szükséges a mozgás, a változás, a fejlődés, de nagyon igénylem a békét, a csendet is. Lételemem a magány, csak így tudok alkotni. Szeretek otthon lenni, szeretek nő lenni. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, édesapám is mindig mosolyog, ezt hoztam otthonról.
– Mint ahogyan a zene szeretetét is?
– A Tisza partján, a hatszáz lelkes Tiszabábolnán nőttem fel. Édesanyám a helyi népdalkör vezetője volt, édesapámmal is a közös zenélés kapcsán ismerkedtek össze. Otthon sokat énekeltünk. Emellett a dadám, Maris mama kezdte énekelni nekem a népdalokat, amelyeket nagyon korán megszerettem. Négyéves koromban álltam először a falu színpadán, és matyó népviseletbe öltözve énekeltem. Később egy leánykar tagja voltam, a főiskolás éveimben kezdtem dalokat írni, ekkor alakult ki a saját stílusom.
(A teljes interjút az augusztusi Wellnessben olvashatod.)
