A nyaki csigolyák egyedülálló szerkezete lehetővé tette, hogy a csontok belsejét levegő töltse ki, ami könnyebbé tette a nyakat.
A szauropodák nyaki és háti csigolyáit a mai madarakéihoz hasonlóan levegővel teli szövet vette körül. A levegőbuborékok még a csigolyák belsejébe is behatoltak, lyukacsossá téve a csontokat. A bázeli természettudományi múzeum és az északnyugat-svájci főiskola kutatói német kollégáikkal együtt egy németországi Brachiosaurus és egy svájci Diplodocus nyaki csigolyáit vizsgálták meg – írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at) a Proceedings of The Royal Society B című folyóiratban megjelent tanulmányra hivatkozva.
Egy számítógépes modell segítségével a kutatók elemezték, hogy milyen terhelések hatottak a különböző nyaki mozgások során a csigolyákra. Leírták, hogy az ilyenkor fellépő feszültségek összetett lécrendszeren keresztül elsősorban a csontok külső részén hatottak, a csigolyák belsejében alig. Ez lehetővé tette, hogy a csigolyák belsejét levegő töltse ki. A nyak az óriás dinoszauruszok különleges nyakizomzata révén még könnyebbé vált: az izmok több csoportba tömörültek, és kevés tapadási felületet igényeltek a csontok felületén.
A kutatók szerint a csontváz könnyű felépítése tette egyáltalán lehetővé, hogy a szauropodáknak ekkora nyaka nőjön. Gyanítják, hogy a levegővel töltött csigolyák nem csupán a nyaki tájékon, hanem a test más részein is megtalálhatóak voltak. Bizonyítani nehéz ezt a feltételezést, mivel a levegőhólyagokat csak komputertomográfia (CT) segítségével lehet láthatóvá tenni. A csontok mérete miatt azonban ez többnyire nem lehetséges.
Bár a nyak felépítése magyarázattal szolgál a dinoszauruszok nagyságára, bizonyos részleteket még mindig homály fed. Tisztázatlan például, hogyan álltak kapcsolatban a csigolyák levegőzsákjai, valamint hogyan oszlottak el a nyakizmok. Rejtély ezen kívül, hogy mi lehetett a szerepe a nyak alsó tájékán elhelyezkedő pálcaszerű nyaki bordáknak – a stabilitást szolgálták-e, vagy inakat helyettesítettek.
