A jelentés szerint a világ lakosságának közel 95 százalékát nem védik a dohányzást tiltó törvények, pedig mások dohányfüstjének beszívása is veszélyes: évente 600 000 ember veszti életét miatta.
Az irat szól a különböző országok dohányzásellenes stratégiájáról is: van, ahol tilos a dohánytermékek reklámozása, máshol pedig az ezeket sújtó adókat emelték, de sok olyan hely is van, ahol egyszerűen tilos a dohányzás bizonyos helyeken (például a vendéglátóipari egységekben, vagy az irodaházakban). Ezek az intézkedések azonban csak a világ lakosságának 10 százalékát védik a füsttől.
A WHO Dohányzásellenes Keretkonvencióját 2003-ban csaknem 170 ország írta alá, kötelezettséget vállalva arra, hogy intézkedéseket léptet életbe a dohányzás visszaszorítása érdekében – mivel azonban a szerződést egyszerűen fel lehet mondani, nem valószínű, hogy a vállalást nem teljesítő országok ellen bármiféle szankciót életbe lehetne léptetni.
Egyes kutatók szerint a dohánytermékekre kivetett adó emelése és a hirdetések tiltása nem a probléma gyökerére hat: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a dohányzók aránya automatikusan visszaesik, ha egy országban emelkedik az életszínvonal, és a képzettek aránya, épp ezért az országoknak a szegénység ellen is harcolniuk kellene.
A dohányzás egyébként az első helyen áll a megelőzhető halálozási okok listáján. A WHO becslései szerint, ha az országok semmit sem tesznek a visszaszorításáért, 2030-ra évi 8 millió emberrel fog végezni, főként a fejlődő országokban.
