Édes élet egészségesen? – Mindent az édesítőszerekről

Talán nincs eléggé a köztudatban, hogy a „cukor” megnevezés alatt nem csupán a kristálycukor értendő, ráadásul sokan tévesen azt hiszik, a barna cukor vagy a méz kevésbé kalóriadús. Dr. Kocsi Anikótól, az Oxygen Medical diabetológusától megtudhatjuk, hogy melyek az egyes édesítőszerek előnyei és hátrányai.

Kristálycukor: A szacharóz néven is ismert cukorfajtát nálunk elsősorban cukorrépából, a trópusi országokban pedig cukornádból állítják elő. De nem csak a fehér, kristályos szerkezetű cukorfajta nevezhető szacharóznak, a porcukor, a nádcukor, a barna cukor, a kandiscukor is ide tartozik.  

Szőlőcukor: Természetes formájában gyümölcsökből és a mézből származik ez a cukorfajta, azonban burgonya- vagy kukoricakeményítőből is kinyerhető. A dextróz vagy glükóz néven is ismert cukrot testünk legfontosabb energiaszállítójának tartják: az agy és a vörösvértestek is a szőlőcukorból nyerik az energiájukat. Ám előállítására a szervezet is képes, ezért nem kell folyamatos szőlőcukor rágcsálással bevinnünk. Mivel gyorsan felszívódik, és hirtelen megnöveli a vércukor- és inzulinszintet, sportolóknak, gyerekeknek és szívbetegeknek különösen ajánlott. A megemelkedett vércukorszint viszont gyorsan le is csökken, amit azonnali éhségérzet követ.

Gyümölcscukor: A legédesebb cukorfajtáról elterjedt, hogy sokkal egészségesebb a kristálycukornál, ami így nem feltétlenül igaz. Előnye, hogy fogyasztásakor az anyagcseréhez nincs szükség közvetlenül inzulinra, így kiválóan alkalmas diabetikus termékek előállításához. Hátránya, mivel a szénhidráton kívül nincs benne már tápanyag, akár üres kalóriának is nevezhetjük. 

Tejcukor: A laktózt iparilag a tejsavóból állítják elő, tejben, tejtermékekben fordul elő. Ám a tejcukor-érzékenyek (a lakosság 10-20 százaléka) legyenek óvatosak! Hiszen a tejcukor ideális hordozóanyaga az aromáknak, édesítőszereknek és ízfokozóknak, ezért húsárukban, szószokban, pizzákban, instant levesekben, gyermekételekben és diétás élelmiszerekben is előfordul.

Malátacukor: A karamelles ízű maltóz kevésbé édes, mint a kristálycukor, így még töményen sem tűnik kellemetlennek. A szervezet lassan bontja le, éppen ezért fogyasztása után még sokáig nem leszünk éhesek. Ezzel édesítik többek közt a péktermékeket, az italokat és a gyermekélelmiszereket.

Méz: Energiatartalma csak egy kicsit alacsonyabb, mint cukoré (kb. 320 Kcal/100g), ám rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, úgy, mint kalcium, kálium, vas, mangán és C-vitamin, biotin, valamint a pantoténsav tartalma is igen magas. De aki nem szeretne hízni, csak mértékkel fogyassza.

Kétféle anyaggal lehet a cukrot kiváltani: a cukorpótlókkal és az édesítőszerekkel. Az előbbiekre jellemző, hogy az ízen kívül a térfogatukban is hasonlítanak a cukorra, tehát jellemzően por állagúak. A mesterséges édesítőszerek másik csoportja az energiát nem szolgáltató termékek, amelyek ma már nagy választékban elérhetők.

Szacharin: a kesernyés mellékízű, a cukornál kétszázszor édesebb anyagból a megengedett mennyiség 2,5 mg/testsúlykg.

Ciklamát: a szintetikus fehér port harmincszor édesebb a szacharóznál, és az USA egyes államaiban be van tiltva. Az EU-ban a napi megengedett mennyiség 7 mg/testsúlykg.

Aszpartam: pozitívuma, hogy nincs kesernyés mellékíze, viszont melegítés hatására elveszti édességét. A napi megengedett mennyisége 40 mg/testsúlykg.

Aceszulfám-K: A szacharinnál kétszázszor édesebb anyag a szervezetben nem bomlik le, változatlan formában távozik, viszont ez is teljesen mesterséges édesítőszer. Megengedett mennyiség naponta 9 mg/testsúlykg.

Szorbit, maltit, mannit: mindhárom anyag cukoralkohol, amelyet keményítő erjesztésével állítanak elő. Egyik sem annyira édes, mint a cukor, viszont jóval kevesebb az energiatartalmuk. Mivel lebontásukhoz nem szükséges inzulin, cukorbetegek is fogyaszthatják, viszont túlzott mennyiségben hasmenést, bélmorgást, puffadást okozhatnak.

Köztudott, hogy a túlzott cukorfogyasztás amellett, hogy hizlal, károsítja a vese szűrőrendszerét, emeli a vér inzulinszintjét, és tulajdonképpen az egész anyagcserére vonatkozó következményei vannak. A mesterséges édesítőknek lehet keserű mellékíze, allergiás reakciókat, puffadást válthatnak ki, és bár eddig még nem igazolták, sokan rákkeltő hatást is tulajdonítanak nekik. A Stevia nevű édes növénynek talán a legkevesebb a mellékhatása, a legjobb azonban, ha semmiféle édesítőből, cukorból nem használunk túl sokat és hagyjuk a természetes ízeket érvényesülni.

Forrás: orvostkeresek.hu