A táplálkozást a múlt század 40-50-es éveiben kezdték intenzíven vizsgálni, amikor jelentős mértékben megnőtt a szívbetegek száma, az infarktus gyakorisága. “Egy ilyen csúcs kialakulása, azt jelenti, hogy a folyamat 20-30 évvel korábban indult, vagyis a XX. század legelején, amikor étrendünkből elkezdtek kiszorulni a zöldségek, gyümölcsök, helyüket a finomított szénhidrát, a gabonafélék foglalták el. Az evolúciós orvoslás, amely viszonylag új keletű tudományág, azt kezdte vizsgálni, hogy az emberi szervezet milyen kapcsolatban van a környezetével, hogyan fejlődött ki az évmilliók során. Abból a feltevésből indult ki, hogy a modern megbetegedések tulajdonképpen alkalmazkodási zavarok, valami megváltozott, s ez váltotta ki bennünk a civilizációs betegségeket” – magyarázta az MTI-PRESSnek a szerző.
A szakemberek rekonstruálták, hogyan táplálkoztak a kőkorban, 2,5 millió éven át és összevetették az adatokat 240 ma élő természeti nép étrendjével, amelyek ősi, tradicionális módon táplálkoznak. Mint kiderült, a földművelés és az állattartás meghonosodásáig, azaz 10-15 ezer évvel ezelőttig az ember nem fogyasztott gabonaféléket, vagy tejtermékeket. Ezek a termékek hiányzanak a ma élő természetes népek étrendjéből is, akik táplálékának 60-70 százaléka állati fehérjéből és zsírból, 30-40 százaléka pedig zöldségekből és gyümölcsökből áll.
 |
| Szendi Gábor |
“A népességrobbanásra válaszként alakult ki a földművelés és az állattenyésztés. Ez egy kényszermegoldás volt, mivel másképp nem lehetett megoldani a lakosság ellátását” – emelte ki Szendi Gábor. Hozzátette: az emésztőrendszerünk, az enzimrendszerünk azonban nem alkalmazkodott a korábban ismeretlen gabonafélékhez és tejhez, amelyek az ember számára emészthetetlen fehérjéket tartalmaznak. Látszólag képesek vagyunk megemészteni e fehérjéket, de a biológiai probléma az immunrendszernek a bélrendszeren keresztül bejutó proteinekre adott válaszából adódik. A tejfehérjék igen hasonlítanak az emberi proteinekre: az immunrendszer először idegenként azonosítja ezeket, majd a szervezet saját fehérjét is elkezdi támadni. Ez indítja el az autóimmun folyamatokat, amelyek ismeretlenek a természeti népeknél, viszont igen gyakoriak a nyugati étrenden élő népesség körében.
“Ez a kisebbik probléma, hiszen nem alakul ki mindenkinél autóimmun-megbetegedés. A nagyobbik gond, hogy a szénhidrátok, a gabonafélék, majd a cukor fogyasztása miatt a XX. századra az emberi szervezet korábban ismeretlen mértékű szénhidrátterhelésnek lett kitéve. Régen is fogyasztottak kenyeret, a cukor 200 éve kezdett elterjedni, de ilyen mennyiségben nem fogyasztottak. A gabona mellett van a burgonya, rizs, kukorica, amelyek különböző kontinensek megoldása volt a növekvő lakosság ellátásával kapcsolatos problémára” – mondta.
A természeti népeknél nincs inzulinrezisztencia, nincs metabolikus szindróma, nincs diabétesz
A fokozott szénhidrátterhelés következményeit ismertetve, a szerző elmondta, hogy míg az 1800-as évek végén – az 1900-as évek elején az amerikai lakosságnak csupán 1-2 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott, jelenleg az arányuk eléri a 64 százalékot.
“Az sem mindegy, hogy a szénhidrátoknak nagyon magas az úgynevezett glikémiás indexe, ami azt jelenti, hogy ezek az élelmiszerek gyorsan felszívódnak, magas vércukorszintet eredményezve. Semlegesítésére a hasnyálmirigy nagy adag inzulint bocsát ki, s végső soron kialakul a hiperinzulinizmusnak nevezett jelenség, amikor nagyon magas a vér inzulinszintje” – mutatott rá Szendi Gábor, hozzátéve, hogy a folyamat hosszú távon inzulinrezisztenciához vezet, ami az úgynevezett metabolikus szindróma alapja. Erre az állapotra az elhízás mellett egyebek közt a magas vérnyomás, a magas vércukorszint jellemző, a helytelen életmódból összeadódó kockázati tényezők együttes jelenléte viszont nagyban megnöveli a koszorúér-betegség, a stroke és a diabétesz kialakulásának veszélyét.
“Az Egyesült Államokban a fiatal felnőtt lakosság 25 százaléka, az idősebb korosztályok 40 százaléka szenved metabolikus szindrómában. Magyarországon a lakosság 8-10 százaléka cukorbeteg, vagy diabétesz előtti állapotban van. Olyan szénhidrátterhelésnek van kitéve a civilizált népesség, amelyhez soha nem adaptálódott. A természeti népek étrendjének jelentős részét viszont úgynevezett alacsony glikémiás indexű táplálékok adják, amelyek fogyasztása után lassan növekszik a vércukorszint. Ezt a hasnyálmirigy jól kezeli, vagyis a természeti népeknél nincs inzulinrezisztencia, nincs metabolikus szindróma, nincs diabétesz” – fogalmazott Szendi Gábor.
Mint rámutatott, gondot okoz a legtöbb gabonafélében megtalálható glutén nevű fehérje is. A glutén-érzékenységet ritka kórképnek tekintik, de egy legutóbbi vizsgálat során derült ki, hogy az amerikai lakosság fele érintett valamilyen mértékben. A nyilvánvaló gluténérzékenységet kezelik, lappangó formája viszont gyulladásos folyamatokat válthat ki.
“A táplálkozástudomány a modern étrendet úgy tekinti jónak, ahogy van, egy kényszermegoldást a természettől adott táplálkozásként kezeli, s csupán részelemeit vizsgálja: jó-e vagy rossz, ha egyes komponenseit kissé növeljük, vagy csökkentjük. A paleolit táplálkozás, amely a gabonafélék és a tejtermékek teljes elhagyására épül, gyakorlatilag újrarendezi az egészet. Azt mondja, hogy nem a XXI. századból kiindulva célszerű vizsgálnunk, hogy miből fogyasszunk többet, vagy kevesebbet, hanem vissza kellene mennünk a gyökerekhez és megnézni, hogy mire van kitalálva az emberi szervezet” – összegezte Szendi Gábor.
 Szendi Gábor: A paleolit táplálkozás – A nyugati életmód és a civilizációs betegségek
A táplálkozásról szóló könyvek vezérfonala általában két szál szokott lenni. Az egyik, hogy adottnak veszik a nyugati ember mára kialakult étrendjét, a másik, hogy ezen belül próbálnak meg olyan új arányokat javasolni, amelyek az átlag étrendhez képest egészségesebbnek tunnek. Ez meglehetosen könnyu is, hiszen a ma uralkodó táplálkozási szokások mellett a lakosság 50-60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. |
