Férfiak esetében a leggyakoribb rákfajta a dűlmirigy, a prosztata rosszindulatú daganata, amely gyakran igen tünetmentesen indul és sokszor későn derül ki, de az is igaz, hogy legtöbbször lassan halad előre és aránylag jól kezelhető. Katja Fall és munkatársai a világhírű svéd Karolinska Intézet erre vonatkozó adatait gyűjtötték össze.
A svéd központ csaknem 170 000 olyan férfi sorsát követte, akinek prosztatarákját 1961 és 2004 között fedezték fel. Ezek az emberek a diagnózis közlése utáni héten nyolcszor gyakrabban követtek el öngyilkosságot, mint az azonos korú svéd férfiak ilyen súlyos betegség tudata nélkül. A rákbetegek öngyilkossága egy éven belül továbbra is háromszorosa maradt a svéd átlagos népességben észleltnek.
A rettegett betegség diagnózisának közlése után világszerte többen fejezik be életüket öngyilkossággal, semmint megvárják a gyakran hosszú szenvedéssel járó halált. A szakemberek ezért hangsúlyozzák, mennyi fontos óvatosan közölni a különféle szűrővizsgálatok során a kóros helyzetre utaló állapotot, amely olykor – szerencsére – téves is lehet. Éppen rákszűrések esetén gyakran nem tájékoztatják a vizsgált személyeket a tévedés lehetőségéről.
A Karolinska Intézet tanulmányának legmegdöbbentőbb eredménye az volt, hogy az 1987 előtt közölt prosztatarák-diagnózis első hetében tizenegyszer több férfi halt meg szívrohamban, mint az ugyanolyan korú, de prosztatarákban nem szenvedő svéd férfiak közül. A rosszindulatú daganat diagnózisával élők szívbetegség okozta halálozása a következő évben is duplája volt. Később ez az arány kissé csökkent, de a kutatók szerint a rákbetegség diagnózisának közlése a beteg lélektani terhelése miatt is rendkívüli felelősség.
