– Tényleg már hatévesen tudtad, hogy tévés szeretnél lenni?
– Szerencsére sosem küzdöttem útkeresési dilemmákkal, nem volt számomra kérdés, „mi leszek, ha nagy leszek”. Valóban hatévesen döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Imádtam tévét nézni, híradót, filmeket, a bemondókat, bármit. Leginkább az vonzott a tévésekben, hogy mindent hamarabb tudnak, mint az átlagember. Az Ikrek jegyében születtem, talán ebből adódik a kíváncsiságom. Már az iskolában is szerettem én tájékoztatni a többieket.
– A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy sok időt töltöttél a képernyő előtt?
– Nem örültek, de nem is aggódták túl magukat. Mostanában divat, hogy nem engedik a gyerekeket tévét nézni, én ezzel nem értek teljesen egyet. A hírek minősége számomra nem változott, régebben is beszámoltak gyilkosságokról. Talán azért nem szerencsés, ha egy gyerek sokat néz tévét, mert a kicsik még nem tudják megkülönböztetni a fikciót a valóságtól.
– Meddig kellett várnod az első szereplésedre?
– Tizenhárom éves voltam, amikor az irodalom-tanárnőm elküldött egy válogatásra, ahol szerepet kaptam. Hungarica Literata volt a műsor címe, verseket, irodalmi műveket elemeztünk, szavaltunk. Odáig voltam a lehetőségtől. A férjem (Gönczi Gábor műsorvezető – a szerk.) az esküvőnkre meg is szerezte a műsor anyagait a Duna Televíziótól. Érdekes volt visszanézni.
– Amikor élő adásban vagy, hogyan hat rád az ezzel járó izgalom?
– A mai napig bennem van a drukk, de több kollégámtól is érdeklődtem, és kiderült, velük sincs ez másként. Az első élő adás nagyon húzós volt, hiába dolgoztam már előtte hat-hét évig riporterként. Rögtön egy kétórás élő műsorral, a Mokkával kezdtem, ha visszanézem, borzasztónak látom magam. Persze mindenki volt kezdő, csak ezt szeretik elfelejteni a kritikusok. Természetesen azért vannak olyan kritikák, amelyeket érdemes megfogadni. Akkor van baj, ha valaki nem a munkád alapján ítél meg, hanem az alapján, amit olvas rólad.
– A férjed szokott neked szakmai tanácsokat adni?
– Bármennyire is furcsán hangzik, otthon nem nagyon beszélünk munkáról. Annyira kevés időt tudunk együtt tölteni, hogy azt igyekszünk másra fordítani. Amikor korábban együtt dolgoztunk a Fókuszban, és ahhoz az adáshoz készítettem anyagot, amelyet ő szerkesztett, természetesen elmondta a véleményét.
– A múltkor azt olvastam, hogy „cetliházasság” a tiétek.
– Azért ebben volt némi túlzás, bár valóban előfordul, hogy amikor én elmegyek otthonról, Gábor még alszik, és mire hazaér, addigra én alszom el. Így praktikusan, a hűtőre kiragasztott kis cetlikkel kommunikálunk. Imádunk együtt lenni, ugyanakkor a kellő szabadságot is megadjuk egymásnak. Ettől működik olyan jól a házasságunk.
– Ez a kettősség is az Ikrek jegyből adódik?
– Az Ikrek jegyűekre jellemző tulajdonságok egy az egyben illenek rám. Mindenbe belekapok, minden érdekel egy kicsit. Küzdő, kitartó típus vagyok, szeretek pörögni, de olykor visszavonulni is. Ez nem befelé fordulás, engem egyszerűen feltölt a magány. Edzeni is egyedül járok, kivéve a Bikram-jógát, mert az csajos program. Nem vagyok munkaalkoholista, szükségem van más élményekre is.
– A sport is idetartozik?
– Gyerekkorom óta imádok mozogni. Régen balettoztam, úsztam, mostanában pedig edzőterembe járok. A futópadot használom, illetve erősítek. Ezek mellé azért mindig kitalálok valamit. Télen a Bikram-jóga a kedvenc, de imádom a kangoot is. Sokat készültem a félmaratonra is, amelyet végül egy sajnálatos betegség miatt nem tudtam teljesíteni. A futás kiváló alkalom arra, hogy legyőzzem magam. Nagyon megszerettem a görkorcsolyát is, mindig bent van a kocsi csomagtartójában, és ha arra járok, és kedvem van hozzá, gurulok pár kört a Hősök terén. Ha nem sportolok, kövérebbnek érzem magam, holott kilóban ugyanannyi vagyok.
– Az evéssel hogy állsz?
– Jó étvágyam van, ezért az életem állandó önmegtartóztatás. Rengeteget tudnék enni! Gyengéim az édesség, a csokoládé, ráadásul képtelen vagyok éhesen elaludni. De vannak dolgok, amelyekről könnyedén le tudok mondani. Sosem iszom például szénsavas, cukrozott üdítőket, és igyekszem kerülni az adalékanyagokat is. Az egészségtelen ételekről már Gábort is sikerült leszoktatnom.
Az interjú folytatását a márciusi Wellness magazinban olvashatod, amelyet most kétféle színű neszesszerrel vásárolhatsz meg! Limitált példányszámban kapható!
 |
 |
