 |
| Bert Hellinger Forrás: hellinger.langhofer.at |
A kifejezés korunk egyik legnagyobb terapeutájától és filozófusától, Bert Hellingertől (nevéhez fűződik a családállítás) származik. Április végén egy háromnapos konferenciát tartott Budapesten a nyolcvanöt éves öregúr, aki egészen biztosan a legtöbb embernek a családenergetikájába láthatott bele. Abba az energiamezőbe, amely valójában mindannyiunké, hisz ezernyi szálon valamennyien össze vagyunk egymással kapcsolva. De a legkisebb és legfontosabb szinten természetesen maga a család van egymással szoros összeköttetésben.
Vegyünk három generációt. A családot alkotják a nagyszülők és testvéreik, a szülők és testvéreik és az adott személy és testvérei. De benne vannak a nagy közös energiamezőben az abortált, vetélt és halva született gyermekek, az eltitkolt testvérek, a hosszabb ideig tartó kapcsolatok átélői is. Vagy képzeljünk el egy bárházat, ahol a földszinti lakók a nagyszülők és párjaik, testvéreik és azok párjai, az első emeleten a szülők és pereputtya, a másodikon az ő gyermekeik és férjeik, feleségeik. Egymásra „rétegződnek”, egymással össze vannak kapcsolva, és bárhol van csőtörés, azt mindenki megérzi. Vannak, akik hamarabb és intenzívebben, mások később, enyhébben, de érezni fogják, ha baj van (avagy nincs) a rendszerben. A legalapvetőbb bajok: gyilkosság, öngyilkosság, eltitkolt gyermekek, vagy amit Hellinger úgy hív, hogy lázadás. Amikor a gyermek például nem tiszteli a szülőt, akinek az életét köszönheti. No de ami a lényeg: Hellingernek az a felismerése, hogy a nagyszülők traumája, stressze, blokkja az unokáikban köszön vissza. Több TÍZEZER családállítás, sok évtizedes munka áll mögötte, nála senki nem csinált több családállítást. Erre a jelenségre ő figyelt fel, és elnevezte dupla eltolódásnak. Bár én még csak száztíz-százhúsz családállítást láttam, de a saját szerény tapasztalataim is ezt igazolják.
Vegyünk három példát:
Egy nő anyai nagymamája elvesztette a hetedik gyermekét, ami miatt a nagypapát okolta egy életen át. Ez a nő azért jött családállításra, mert az volt a baja, hogy szinte nem engedi a férjét a gyerekeik közelébe, nem meri rájuk bízni a gyermekeiket, pedig tudja, hogy erre semmi oka. Ő a nagyi „programját” vitte tovább.
Egy másik nő arra panaszkodott, hogy közel negyvenévesen még csak kétszer tapasztalta meg a lélektől lélekig érő bensőséges, mély kapcsolatot egy férfival, de ebből az első férfi római katolikus pap volt (cölibátus), a második pedig egy kisgyerekes apuka, ahol meg ő nem akarta feldúlni a család békéjét. Így még most is egyedül van. (Kifejezetten szép, csinos, finom teremtés volt.) Nála az derült ki a családállítás során, hogy szintén az anyai nagymamája, amikor megszülte az anyukáját, gyermekágyi depressziót kapott, és mivel nem kapta meg a környezettől a százszázalékos elfogadást, öt év múlva öngyilkos lett. A nő a nagyival hasonult, így benne ez lett az alappara, hogyha bevonz egy férjnek való férfit, abból házasság lesz, majd gyerek, majd halál. Így csak azok mellett a pasik mellett merte, tudta magát elengedni, akik tutira veszélytelenek voltak.
És végül a harmadik nő története, akinek az volt a baja, hogy állandóan hüvelygombát „gyártott” magának, ha bármilyen férfi szexuálisan közeledett felé. Az ő nagymamáját tizenöt orosz katona megerőszakolta.
Persze olyan sztorikat is mondhatnék, amelyek férfiakkal történtek, de nem véletlenül ezek jutottak eszembe. Hellinger ugyanis azt mondja, hogy mivel a második generációval ezelőtti asszonyok rengeteget szenvedtek (a háborúban a férj és fiaik elvesztése, a „felszabadító” orosz katonák tömkelege, az „asszonynak hallgass a neve”, „tűrj, viselj” szlogenje, az egész nyomorúságos hatalmi dráma, amelyben alárendelt volt a nő), az ő szenvedésük, fájdalmuk, nehéz életük következménye a lányunokáik által a MAI FÉRFIAKON csapódik le. (A témában ajánlom a www.mentsukmegaferfiakat.hu site-ot.)
Tehát a mai nők tudatosságán ezen a téren is különösen sok múlik! Kutya kötelességünk a generációs stresszeket és nyomorúságokat lepakolni, tudatosan dolgozni azon, hogy a jelenben legyünk, és a saját életünket élhessük, épp ezért segítenünk kell begyorsítani az egész tisztulási folyamatot úgy a saját, mint párjaink, társaink érdekében! Hajrá, lányok, asszonyok, fel a mellel!
