Nehéz egyensúlytalanságot kell nekünk minél hamarabb feldolgozni, és helyrebillenteni a tudatosságunkkal úgy, hogy úgy a férfi, mint a nő minél kevesebbet sérüljön a folyamatban. A férfiak elképesztően magas halálozási aránya (öt férfiból Magyarországon csak három éli meg a 65. életévét), a férfiaknál vezető megbetegedések – a szívinfarktus és a prosztataproblémák – és a férfiakat sújtó életközépút-válság hatalmas felkiáltójelek. Ezek mögött az információk mögött ott van az, hogy nagyon nehéz a férfiaknak feldolgozni ezt a hatalmas változást, amiben a nő már nem alá-, hanem mellérendelt, ahol a nőnek már nem „hallgass” a neve, akinek muszáj tűrni és viselni, ráadásul – mivel már nem hisz tovább a szűz és a szajha egyszerű kettősségében – képviseli az érdekeit, a vágyait, ami által felértékelődik a női szexualitás minősége is. És ahogy kimondta a nő a bűvös szót: „még”, ettől sok férfi elkezdte kicsinek, nem elég jónak érezni magát.
A „dupla eltolódás” szerint a mai nők anyai őseinek (akik tűrtek eleget…) a szenvedései a mai férfiakon (akik minderről egyáltalán nem tehetnek) csapódnak le. A legnagyobb probléma tehát egyértelműen az, hogy a férfiak nagy többsége nem tesz magáért! Inkább korai halálba menekülnek, testileg-lelkileg (hiszen a kettő elválaszthatatlan) megbetegszenek. Gyermekkoruk óta úgy vannak kondicionálva, hogy az érzelmeiket fojtsák el („ne pityeregj, nem vagy te kislány!”), és még csak ne is beszéljenek róla. Bár az tény, hogy míg a nő agyában mindkét agyféltekében van érzelmekért felelős központ, addig a férfinál csak az egyikben, de ez azért nem zárná ki, hogy direktben ne akarjon kapcsolatba kerülni az érzelmein keresztül a lelkével. Hiszen így tud magán segíteni, így tudna boldog, kiegyensúlyozott, egészséges és hosszú életet élni.
Aminek mi, nők nagyon örülnénk, hiszen senkinek nem jó egyedül! Egymásra vágyunk. Ahhoz, hogy megtaláljuk, megvalósítsuk az új egyensúlyt, spirituális szempontból együtt kell ébrednünk, változnunk, tudatosodnunk! Nem elég csak a nőnek buzognia, tennie magáért, ha egymás partnerei akarnak lenni, ha együtt teljes életet szeretnének élni, mindkettőnek muszáj tudatosan is kapcsolatba kerülnie a lelkével! Ehhez pedig túl kell lépni az eddigi sztereotípiákat, sémákat, a kívülről ránk aggatott hazug szerepmintákat! Le kell nyúlni egészen a mélybe, az isteni önvalóig, ön-mag-unkig. Csakis így születhet meg az ÚJ EGYENSÚLY, ami rajtunk is múlik, mikor, miként teremtődik meg.
Én hamarosan elindulok ez ügyben, majd jelzem.
