– Hogy érzed magad így, hogy mindenki körülötted sürög-forog?
– Éppen olyan, amilyennek képzeltem… Csak magammal nem vagyok elégedett. Persze hogy most fáztam meg. Tegnap még tiszta piros volt az orrom. Szerencsére mára konszolidálódott a helyzet, legalább már nem trombitálok a zsebkendőbe minden egyes percben.
– Mikor hitted el, hogy tényleg téged választottunk?
– Hú, napokba telt! Csütörtökön volt a válogatás, de a család egész hétvégéje ennek a mámorában telt.
– Mit szóltak a szülőfaludban és a fősulin?
– Bevallom, a szüleimen és az öcsémen kívül még senkinek sem mondtam el, hogy nyertem, vagy hogy egyáltalán jelentkeztem a játékra. Nem akartam előre inni a medve bőrére. Gondoltam, majd akkor lesz biztos, ha meg is jelenek a Maxima címlapján. Meg tudod, sohasem szerettem a középpontban lenni. Anyukám tanárnő: nálunk a dicsekvés nem divat.
– De ha nem szeretsz a középpontban lenni, miért jelentkeztél hozzánk, vagy egyáltalán anno, ahogy a pályázatodban írtad, a modellsuliba?
– Az utóbbi merő véletlen volt. Anyukámmal ügyeket intéztünk, miközben megállított az utcán egy lány. Mondta, hogy új arcokat keres a sulihoz. Először el akartam utasítani, mert eleve túlkoros voltam a jelentkezéshez, de aztán meggondoltam magam. Úgy éreztem, önbizalom-növelésnek éppen jó lesz.
– Önbizalom-növelést, neked?!
– Igen, tudod, én nem nagyon hiszek még magamban. Persze az anyukám meg a barátnőim mindig mondják, hogy szerintük szép vagyok, de hát ők elfogultak velem… Meg látod, nem arányos az alakom sem. Derékig vékony vagyok, de lejjebb vaskosabb. A modellsuliban is mondták, hogy kifutóra nem lennék jó.
– Akkor ezek szerint nincs barátod, aki dicsérgetne.
– Nem, most már egy éve, hogy egyedül vagyok. De nem bánom, annyi dolgom volt. Diplomamunka, államvizsga, nyelvtanulás…
– De ha jött volna a szerelem, biztos szakítottál volna rá időt.
– Igen, de nem éreztem úgy, hogy az igazi érkezett volna meg.
– Most végeztél biológia–testnevelés szakon az egri tanárképzőn. Hogyan tervezed a jövőd?
– Egyelőre még a főiskolán. Most egy felsőfokú OKJ-képzést csinálok, amit szintén a fősuli tart. Azt gondoltam, a testnevelés szak jól kiegészíti a biológiát. Ha végeztem vele, még meg szeretném csinálni a mesterképzést is, aztán jöhet a tanítás.
– Tényleg tanítani szeretnél?
– Igen, tudom, hogy ma nem divat a tanári pálya, de én nagyon szeretem a gyerekeket. Gondolom, ez azért is van, mert anyu is tanár. De nyaranta azért mindig belekóstolok más munkákba is. Dolgoztam már postán, de két nyarat végigéltem Siófokon is. A Beach House-on pedig még a munka is édes…
– A trendeket mennyire követed?
– Amikor csak tehetem, azt hiszem, már egy kicsit mániákusan is… A neten, a női site-okon mindig csekkolom az új irányzatokat, aztán ha megjön az ösztöndíj, mindig megyek körbenézni az egri plázába…
– Mit gyűjtesz leginkább: a cipőket, táskákat…?
– Mindent… De egyébként a turkálókban is sűrűn körülnézek. Nem szeretem ugyanis, ha magammal megyek szembe az utcán… De a legnagyobb szenvedélyem az ékszergyártás. Rendszeresen járok hobbiboltba, és készítek bizsukat. Ki is kapcsol, meg segít abban, hogy ezekkel a darabokkal különlegessé tegyem az egyszerűbb szetteket is. Van, hogy ajándékba is ezt adom a barátnőimnek.
– Hány közeli barátnőd van?
– Három, és mind a hármat a fősulin szereztem. Így a diploma után sajnos fizikailag kettőjükkel kicsit elszakadtunk egymástól, de hát a mai világban a net miatt nincsenek távolságok.
– Ők sem tudják, hogy jelentkeztél?
– Nem, de most már nagyon várom, hogy megjelenjen az újság, és megmutathassam nekik!
– Hogyan készültél a mai napra?
– Azonkívül, hogy a betegségig izgultam magam? (Nevet.) Voltam kozmetikusnál. Mivel tiszta a bőröm, csak egy szépítőkezelést kaptam, hogy a nátha ellenére kihozzuk belőlem a maximumot.
A Maxima legfrissebb számába belenézhetsz itt!
