Soma Mamagésa: Bajusszal és együttérzéssel a prosztatáért

Ismerjük a tényt, hogy hazánkban jelenleg öt férfiból csak három éli meg a hatvanötödik évét (www.mentsukmegaferfiakat.hu). Ez azt jelenti, hogy ötezerből csak háromezer, ötszázezerből csak háromszázezer férfi lesz nyugdíjas, nagypapa, összegyűjtött tudását, tapasztalatát az ifjaknak átadni tudó férfi. A szívinfarktus után a prosztataproblémák dobogós helyen állnak a halálozási okok közt. Egyetemesen gondolkodó, spirituális beállítottságú emberként a szellemivel való analógiát, az okokat és a gyógyuláshoz való változás útját keresem ebben is.

A prosztata egy szelídgesztenye nagyságú és alakú mirigy, amely a húgyhólyagból kilépő húgycsövet fogja körül. Feladata, hogy támogassa a megtermékenyítőképességet. Váladéka magömléskor serkenti a spermiumok mozgását. (Emellett a prosztata – vagy más néven dülmirigy – távol tartja a kórokozókat az alsó húgyúti szervektől.) Tehát veszélyben van a megtermékenyítés megtámogatása, és kiszolgáltatottabbakká váltak a férfiak a kórokozóknak. Bizonyos szempontból úgy is mondhatnám: veszélyben a férfierő, avagy megingott a férfierő.

Sőt, tovább megyek. Nemcsak hogy megingott a férfierő, a férfiminőség, de egy hatalmas változási folyamat részeként és eredményeként elkezdett átalakulni, átértékelődni. Itt volt az ideje.
Erről a témáról már nagyon sokszor írtam, beszéltem a megváltozott férfi-női kapcsolati és szerepminták és a férfi és nő között kialakuló új egyensúly kapcsán. A mi európai kultúránkban a patriarchális szemlélet végképp kihúzóban van. Leomlott, mint a berlini fal. Ez a változás rengeteg kérdést, problémát és fájdalmat hozott föl, és ez rendjén való, a változás velejárója. Egy mai nő (az egykori „asszonyállat”) nem néz föl egy mai férfira pusztán azért, mert hímneműnek született. Ez a helyzet nyilván fölhozta a férfiakban a kérdést: elég jó vagyok-e? Egyáltalán ELÉG vagyok-e? Merthogy mi, az évszázadok során annyit sértett és sérült nők, most, hogy öntudatra ébredtünk, gyakorta követelőzünk is. Persze sokszor nyilván jogos is, de most kell csak igazán nőknek lennünk! Vagyis megértőnek, együtt érzőnek, meleg kuckót adni tudónak.

A férfi és a nő együtt maga a teljesség, ennek a megéléséhez kölcsönösen és folyamatosan támogatniuk kell egymást. Mi, nők most úgy tudjuk a férfiakat támogatni, ha nem követelőzünk, ha segítjük őket (ezáltal a világot) abban, hogy kiszállunk ebből a teljesítményhajszából (beleértve a szexteljesítményeket is), ebből a testet-földet kizsigerelő elanyagiasodásból is (anyag mint spermium), és együtt érző nyitottsággal segítjük a férfit, hogy az érzelmeit megélje, és szavakkal is megossza, ami neki nem kis feladat, hisz eddig épp az ellenkezőjére kondicionálták őket.

Mindenesetre egyre többen és többféleképpen hívják fel a figyelmet az egyre betegedő prosztata jelenségeire. Nemrég egy Movember nevű prosztatarák-ellenes mozgalommal kapcsolatban fordultak hozzám a szervezők. Annyit mondtak el róla röviden, hogy a prosztatarák ellen minden év novemberében szerveznek egy egy hónapos akciót, amikor is a részt vevő férfiak megborotválkoznak november 1-jén, és egy hónapig hagyják nőni a bajszukat, ezáltal felkeltik az emberek figyelmét, és adományokat gyűjtenek az arra kiválasztott prosztatarák-kutató alapítványnak.

Ez eredetileg Ausztráliából indult, mára már tizenkét országban van jelen, és tervünk, hogy Magyarországon is meghonosítsák (http://us.movember.com/). Ők úgy gondolják, hogy a Movembert azért szeretnék használni, mert úgy érzik, hogy csak ehhez hasonló eseménnyel lehet felhívni a mai fiatalok figyelmét, ezzel informálva őket a betegségről és a megelőzésről.

Én részemről nagyon kevés férfin szeretem a bajszot, illetve azt mondanám, hogy szerintem nagyon kevesen tudnak stílusosan bajszot hordani. De ha november hónapban serkenő bajszokat látok, akkor majd rákérdezek, hogy vajon a kampány része-e a szőrzete. Akármié is, kívánom, hogy segítse őket a férfiasságuk megélésében!